A kisüzemi sörfőzdék múltja, jelene és jövője

2010. augusztus 25. 09:44 Domján István, Vaskó Győrgy

A második világháborút követő államosítás hosszú időre álomba kényszerítette a kisüzemi sörgyártást. Bár a '80-as évek második felében megcsodálhattunk egy Budapestre telepített sörfőzdét, várni kellett még a kezdéssel.

Korábban

A vállalkozások fénykora

A kisüzemi sörfőzdék újraindítását két alternatíva alapján kezdték a '91-es évektől. Az elsőbe azok a tőkével rendelkező vállalkozok tartoztak akik ismerve az e területen levő joghézagokat a gyors profitszerzés érdekében indították el vállalkozásukat. A második csoportba a kényszervállalkozók tartoztak, akik családi vagy baráti alapon, banki hitelből saját vagyontárgyaikat elzálogosítva próbálták az újrakezdést.

Magyarországon 1992-ben a vásárlóerő nem tette lehetővé a minőségi termékek tömeges fogyasztását. Ez a sör tekintetében is igaz volt. Ezért léphetett be a magyar sörgyártásba robbanásszerűen a házi sörgyártás. Jogszabályilag csak a nagy sörgyárak voltak rendezettek, így a hirtelen változás a háziakra még nem volt felkészülve. Példaként említhetném a szűretlen sör esetét, ami élelmiszernek minősült, ezért nem kellett utána ÁFA-t fizetni. Ezt a jogi kiskaput használták ki azok akik korán reagáltak, és a lehető legelképesztőbb helyekre telepítettek sörfőzdéket. Így például a felszámolt szövetkezetek elhagyott épületeiben, amik valamikor összeegyeztethetetlen funkcióban üzemeltek a sörgyártással.

Nézzük a kényszervállalkozókat. Ahogy említettem, ez a csoport családi vagy baráti alapon szerveződött, és csak lassan haladhatott az alapítással. A banki procedúrák igencsak meghosszabbították a sörfőzdék elindítását. Mondhatnám azt is, hogy mire a vállalkozásuk elindult, addigra a szűretlen sör után is ÁFA-t kellett fizetni.

Mivel a sör jövedéki termék, kettős könyvviteli rendszerben kellett dolgozni ezért a többség inkább a Kft. alapítását tartotta célszerűbbnek. De menetközben jött a probléma, hogy az induló Kft. nem kaphatott hitelt. Ezért a magánszemélyek biztosíték vagy jelzálog letétele után juthattak csak hitelhez. Ez a probléma termelte a következőt: a magánemberként felvett hitel kamatát nem lehetett elszámolni a Kft. gazdálkodásában. Ez azért is jelentett nagy problémát mert 1994-ben a kamatláb 41%-os volt az OTP Banknál. Egyszóval a fennmaradáshoz fizetni kellett az elszámolhatatlan kamatot, és adózni kellett az államnak.

Ennek ellenére nőtt a vállalkozások száma. Fénykorábban túlhaladta a háromszázat, és a magyar sörgyártás termelésének a 0,5%-át adták. Ez pillanatnyi zavart okozott a nagy sörgyártoknál és igen intenzív, mondhatnám protekcionális üzletpolitikát folytatattak velünk szemben. Ennek egyik példája volt, hogy ha egy házi sört forgalmazó söröző jó teljesítményével felkeltette az érdeklődésüket, akkor mindig volt annyi pénz, amivel leválaszthatták a kisüzemi sörfőzdéről.

következő oldal 1 / 3