7 végzetes pillanat

A magyar államfő rezidenciája: a Sándor-palota

2010. augusztus 6. 10:32 MTI

Ünnepélyes körülmények között lép hivatalba Schmitt Pál megválasztott köztársaság elnök. Az államfő politikai előélete helyett mi inkább azt mutatjuk be, hogy mit kell tudni a hivatalául szolgáló Sándor-palotáról.


A budavári Szent György téren álló palotát 1803 és 1806 között emeltette Sándor Vince gróf és felesége, Szapáry Anna grófnő, miután 22 ezer akkori forintért megvásárolták Buda városától az értékes telket a rajta álló két kaszárnyaépülettel együtt. Máig tisztázatlan, hogy ki volt az építész: feltehetően a neves bécsi építőmester, Johann Aman valósította meg Pollack Mihály terveit. Ami biztos: az alkotók a korabeli Közép-Európa egyik legszebb klasszicista palotájával ékesítették a Várhegyet a kor technikai nívójának is megfelelve: központi fűtéssel, nyugati divatú télikerttel.

Az egyemeletes, háromhomlokzatos palota élete kezdettől összefonódott a politikával. Ferenc császár öccse, József nádor - aki jó barátságban volt a tulajdonosokkal - itt tett eleget udvari kötelezettségeinek, s az elbeszélések szerint a falak között maga Ferenc császár és szövetségese, I. Sándor orosz cár is megfordult 1815-1816 tájékán. 1831-ben a palota a Pallaviciniek tulajdonába került, akik bérleményként átengedték az államnak: 1851-ben Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója és főparancsnoka költözött be ide, majd az 1867-es kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök szemelte ki kormányrezidenciának a királyi vár szomszédságában álló palotát.


1945-ben

A korszak jeles építésze, Ybl Miklós ekkor alakította ki az épület miniszterelnökségi funkcióknak megfelelő belső tereit, berendezését. 1881-ben Tisza Kálmán miniszterelnök javaslatára az addigi bérlemény állami tulajdon lett: az ár 179 422 forint és 50 krajcár volt, plusz két Sugár úti (ma: Andrássy út) telek.

A vétellel megoldódott a miniszterelnökség végleges elhelyezése, de hamarosan megindult a panaszáradat, mely szerint a Sándor-palota egyre szűkösebben tud megfelelni feladatainak. A 19. század végén, a 20. század elején egyre-másra születtek tervek az épület lebontására, áthelyezésére, illetve átépítésére, de pénzhiány és takarékosság miatt a belső átrendezéseknél (1910-ben, 1929-1931-ben) nem történt több, s a kormányrezidencia a helyén maradt.

Az épület déli, a királyi palota felőli bejáratát protokolláris alkalmakra tartogatták, általában a Szent György tér felől lehetett bejutni a miniszterelnökségre. A földszinten helyezkedtek el az irodák, az emeleten, a Dunára néző fronton volt a miniszterelnöki lakosztály és a hivatali rezidencia, a sarokteremben pedig a minisztertanács ülésezett. Az emeleten, a déli szárnyon voltak a fogadások, rendezvények reprezentatív helyiségei, mint a tükörterem, a Mária Terézia szalon, a gobelinterem.

A Sándor-palota sorsát jó időre megpecsételték a II. világháborús bombázások. A rommá lett épületről sokáig nem hoztak döntést, az 1945 utáni kormányok ebben sem akartak közösséget vállalni elődeikkel. A romos palota 1956-ban került csak tető alá, majd egészen 1983-ig kellett várni a külső renoválás befejezésére. A tényleges hasznosításra viszont továbbra sem születtek tartós tervek; egy kormányrendelet például építészeti múzeumnak jelölte ki az épületet, majd megfogalmazódott, hogy esetleg az Elnöki Tanácsnak adjon otthont.

Az 1980-as évek végén - miközben folyt a régészeti feltárással egybekötött rekonstrukció - felmerült, hogy nagyszabású kormányrendezvények kapjanak itt helyet, egyesek pedig hotelként hasznosították volna. 1990-ben az Antall-kormány vette újból tervbe a Miniszterelnöki Hivatal ideköltöztetését, amire - elismerve a helyreállítás szükségességét - az 1994-ben alakult Horn-kormány nemet mondott.

Az 1998-as kormányváltást követően, miután lekerült a napirendről a miniszterelnökségnek a Néprajzi Múzeum helyére való költözése, a kormány 8,5 milliárd forintot irányzott elő, hogy 2002. március 15-ig begyógyítsák "a még meglévő háborús sérüléseket", s ennek érdekében helyrehozzák a Sándor-palota, a Karmelita Rendház, az egykori Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság épületét. Az 1999-es kormányrendelet kormányfői hivatal céljaira szorgalmazta a felújítást, s az Orbán-kormány tervbe is vette az ideköltözést. A helyreállítási munkálatok befejeztével 2002. május 3-án történt meg a Sándor-palota műszaki átadása, s a rákövetkező hetekben szállították le a Miniszterelnöki Hivatal által megvásárolt bútorokat, festményeket, berendezési tárgyakat.

A 2002-es választások után hivatalba lépett Medgyessy Péter kormányfő viszont úgy foglalt állást, hogy nem akarja a világörökség részeként nyilvántartott Sándor-palotába helyezni hivatalát. Így, mikor a felújítás befejeződött, egy időre megnyitották az épületet a nagyközönség előtt, majd az Országgyűlés 2002. november 5-én alkotott törvényt arról, hogy a Sándor-palota a köztársasági elnök és hivatala elhelyezésére szolgáljon. A jogszabály indoklásában szerepel, hogy a helyreállított Sándor-palota olyan reprezentatív műemlék épület, amely megfelel azoknak a protokolláris és biztonsági kívánalmaknak, amelyek az államfő elhelyezése során támaszthatóak.

A Sándor-palota államfői rezidenciává történt kijelölése lehetőséget biztosított a köztársasági elnöknek és hivatalának arra, hogy elköltözzön az Országház épületéből, ezzel is kifejezve: a legfőbb közjogi méltóság az Országgyűléstől elkülönült, független alkotmányos tényező. A rezidencia első lakója Mádl Ferenc köztársasági elnök volt, aki 2003 januárjában költözött be, őt 2005 augusztusában Sólyom László követte.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!