Szemtől szemben a velencei vámpírral

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a csontvázra a Lazaretta Nuovo szigeten bukkantak az 1576-os velencei pestisjárvány áldozatai között. A szigeten 1468-tól járványkórház működött, ám a pestises betegek elkülönítése nem sokat segített: az 1630-31-es velencei járványok során a 150 ezer lakosú városban 50 ezer - minden harmadik - ember dögvészben vesztette életét. A pestis terjedését sokan a női vámpírok számlájára írták. Ez a hiedelem feltehetően abból táplálkozott, hogy a pestisben elhunytak szájából a halál beállta után vérhez hasonló folyadék szivárgott. Ezt az áldozatok vérének hitték.

A folyadék sok esetben benedvesítette a halotti leplet is az elhunyt szája körül, s így az anyag hozzáragadt az ajkakhoz, a fogakhoz, azt a benyomást keltve, mintha az illető "rágná" a textíliát. Ebből táplálkozott az a középkori hiedelem, miszerint a vámpírok, ha a pestis áldozatai mellé temetik őket, szomszédjaik holttestéből táplálkoznak, s teszik ezt mindaddig, míg elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy kikeljenek a sírból és elkezdjék az élők vérét szívni. Ez a feltételezett fertőzés örökös körforgását hozta létre.

A sírásók voltak kötelesek azonosítani a lehetséges női vámpírokat. A vérszívókat annak alapján szűrték ki, hogy a halottak "megrágták-e" a szemfedelet. Ilyen esetekben fogaik közé téglát erőltettek, hogy megakadályozzák őket a táplálkozásban.

"A vámpírizmus mítosza azért terjedhetett el a középkorban, mivel az emberek nem értették a holttestek bomlásának mechanizmusát" - magyarázta Matteo Borrini, a Firenzei Egyetem régésze, aki a csontvázat még 2006-ban megtalálta.

Az archeológus kutatói csoportot verbuvált különböző szakmák képviselőiből, akik különböző aspektusokból vizsgálták a "vámpír" földi maradványait. E kutatásoknak köszönhetően kiderült, hogy az asszony főleg zöldségeken és magvakon élt - ez az alsóbb néposztály átlagos étrendje volt a 16. században. A koponya és a fogazat vizsgálata kimutatta, hogy halálakor 61-71 éves lehetett, ez magasnak számított a 16. században, amikor az átlagos életkor 40 év volt.

Az asszony viszonylag magas korából kiindulva feltételezhető, hogy boszorkánysággal is megvádolhatták - vélekedik Jason Coy, a College of Charleston kutatója. "Az európai nőgyűlölő társadalmakban előszeretettel vádoltak meg idős asszonyokat boszorkánysággal, abból kiindulva, hogy az öregasszonyok, különösen az özvegyek - szegények, magányosak és boldogtalanok, ezért könnyen engednek a gonosz csábításának, aki gazdaggá és boldoggá teszi a velük szövetkezőket" - emelte ki az amerikai kutató.

Az európai boszorkányüldözések csúcsán 1550 és 1650 között százezernél több ember került boszorkányság vádjával az ítélőszék elé, közülük 60 ezret, többségükben idős asszonyokat, ki is végeztek.

Matteo Borrini csapata elvégezte a nő számítógépes arcrekonstrukcióját is. "Az eredmény egy átlagos idős asszony arca, akinek több száz évvel a halála után valamiféle történelmi igazságot szolgáltattunk" - jegyezte meg Matteo Borrini.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén