Hegedűvel idézik a múltat

Vannak zenészek, akik meg vannak győződve arról, hogy a legendás hangszerekben valami tovább él a nagy előadók lelkéből - legyen szó akár Guernieri del Gesu vagy Antonio Stradivari valamelyik hegedűjéről, vagy esetleg egy olyan márkás zongoráról, amelyen valaha híres művész játszott. Hogyan vélekedik erről maga Znaider, akinek nevét ma a legjobb hegedűsök között emlegetik?

"Ez kétségkívül szép gondolat, és nem is lenne rossz, ha az ebbe vetett hit befolyásolná a játékmódot" - mondta a Reuters hírügynökségnek adott londoni interjújában a barátságos művész, aki pontosan az ősbemutató centenáriumán, azaz november 10-én szólaltatja meg Elgar művét a Barbican központban. "Az ember lehet hívő vagy nem, de úgy gondolom, hogy ha belép egy híres koncertterembe, mondjuk a bécsi Musikvereinbe, természetesen tudja, hogy Brahms vagy Mahler ott állt valaha a pulpituson… És ez kétségkívül megérint benne egy húrt" - fejtette ki Znaider.



A művészről gyakran mondják, hogy testalkata az amerikaifutball védőjátékosaira emlékeztet. Rendszeresen fut, és a labdajátéknak is nagy híve, de a hangversenypódiumon ugyancsak magabiztos virtuóznak számít. "Nyugodt vagyok ott is, mintha a tengerparton üldögélnék" - bizonygatta.

Vajon mit mond Znaider szerint a hegedűverseny a mai hallgatónak? Mint aláhúzta, Elgart a félreismert zeneszerzők egyikének tekinti, olyan alkotónak, akire egyszerre jellemző a mérséklet és a szenvedély, a nagyság érzetének és az intimitásnak a kettőssége. "Lehet finoman játszani művét, mert csodálatos zene, és lehet így is értelmezni. De ennek a zenének a teljessége magában foglalja a szenvedélyt is a visszafogottság homlokzata mögött. Elgar nem riadt vissza attól, hogy szabadon engedje személyes, belső érzéseit, ami véleményem szerint abban az időben nagyon 'nem angolos'' volt, igencsak illetlenül hangozhatott az angol fülekben" - magyarázta.

Ami pedig a hegedűt illeti, Znaider korábban úgy nyilatkozott, hogy amikor egyszer eljátszott rajta egy Fritz Kreisler által szerzett hegedűdarabot, az volt az érzése, hogy "a hangszer szinte már ismeri a művet". Most viszont a néhai hegedűvirtuóz és zeneszerző egykori megjegyzését elevenítette fel: "sohasem fogok ennél szebb hangú hegedűt találni..." Hozzáfűzte, hogy Kreisler mégis eladta a zeneszerszámot.

"Hogy nagyon leegyszerűsítsem a dolgot, úgy fogalmaznék, hogy általános vélemény szerint Stradivari és Guarnieri volt a két legnagyobb hegedűkészítő. Az előbbi hangszereinek csodálatos csillogásuk van, a hangjuk édes, és a hangképzés igen könnyű velük technikailag, míg a Guarnierius sokkal sötétebbnek tűnik, sokkal nehezebb meghódítani, és egészen másképpen kell megszólaltatni" - elemezte a két rivális mesterhegedűt Znaider. "Egy ilyen instrumentum az ember 'külső hangszálának' tekinthető. Amikor kapcsolatba lép vele, végül már úgy tekint rá, mintha hozzá tartozna, de nem a birtoklás értelmében, hanem úgy, hogy fizikailag a részének érzi, része a kifejezésmódjának".

Családi gyökereiről, felmenői szülőföldjéről elmondta, hogy amikor két éve fellépett Varsóban, furcsa, szokatlan érzések kerítették hatalmukba. "Fotókon láttuk, mi maradt Varsóból a háború után: a föld színével tették egyenlővé, semmi sem maradt belőle. Mégis, az a tudat, hogy a szüleim itt éltek, mielőtt elhagyták volna a várost, hogy ott vagyok, ahol ők voltak valamikor, mindez nagyon meghatott, és a hangversenyen különleges érzések fogtak el. A ráadás előtt a közönséghez fordultam, és elmondtam, hogy meglátogattam a helyet, ahol anyám családja élt. Az emberek nagyon melegen fogadták a szavaimat, ami sokat jelentett számomra. A fellépés előtt nem kapcsoltam össze a hangversenyt azzal, hogy az egész családom onnan való, és valószínűleg több száz évre visszamenőleg ott élt, de a helyszínen megérzi az ember az összefüggést" - idézte fel a művész.

Az interjú abból az alkalomból készült, hogy februárban hozzák forgalomba Európában az RCA cd-jét, amelyen Nikolaj Znaider tolmácsolja Edward Elgar hegedűversenyét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról