7 végzetes pillanat

Konferenciával emlékeznek a legendás hírszerzőre

2009. november 3. 15:37

Száztíz éve, 1899. november 5-én született Radó Sándor Kossuth- és Állami díjas geográfus, Dóra néven a második világháború alatt a szovjet hírszerzés egyik legértékesebb ügynöke. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum konferenciával és egy emléktábla avatásával emlékezik a férfi életére.


Radó Sándor hírszerző nevét sokan ismerik, mert Dóraként a második világháború alatt a szovjet Vörös Hadsereg svájci hírszerző csoportját vezette. Radó Sándor újpesti zsidó családba született 1899. november 5-én Reich Sándor Kálmán néven. Édesapja, aki a századfordulós konjunktúrában meggazdagodott, 1908-ban magyarosította nevét Radó Gáborra. Később az ország legnagyobb fa- és szénkereskedői közé emelkedett, és mint virilista, Újpest város tanácsának is tagja volt. (Újpestet 1950-től csatolták Budapesthez.)

Radó érettségi után bevonult katonának és a hajmáskéri vártüzér iskolába került, ugyanakkor a budapesti jogi egyetemre is beiratkozott. 1918 végén lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben szolgált. 1919 őszén Bécsbe emigrált, ahol az egyetem földrajzi és térképészeti előadásait hallgatta. 1920 júliusában megalakította az orosz állami hírügynökség bécsi irodáját. Innét naponta továbbították a Moszkvából távírón kapott híreket szerte a világba, ahová addig csak igen kevés valós információ jutott el Oroszországból. Mint a Roszta irodavezetője vett részt 1921-ben a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán. Moszkvában találkozott Leninnel is, akivel megvitatta a kommunista térképkészítéssel kapcsolatos gondolatait. Érdekes, hogy a CIA 1969 körül készült jelentése is megemlíti ezt a találkozót, holott azt gondolnánk, ez csak a kommunisták számára fontos.

1922-től 1936-ig Németországban, Szovjetunióban, Svédországban és Franciaországban élt, és miként 1945-ig mindig, (főként illegális) kommunista tevékenységét és földrajzi-térképészeti munkáját párhuzamosan végezte. 1923-ban Lipcsében összeházasodott Helene (Lene) Jansennel (1901–1958), aki Németország Kommunista Pártjának alapító tagja volt. Két fiuk született, Imre (1925–1982) és Sándor (1930–1995). 1936-ban családjával Genfbe költözött, és egy kis hírügynökséget alapított Geopress néven. Közben a szovjet Vörös Hadsereg hírszerzője volt, majd a svájci csoport vezetője lett.

A második világháború egyik legeredményesebb hírszerzője volt. 1943 őszéig továbbították a híreket rádión, amelyekben hihetetlenül friss és pontos információkat küldtek Moszkvába. Erről a tevékenységéről a „Dóra jelenti…” c. visszaemlékezésében részletesen olvashatunk, és polcokat tölt meg a kérdés külföldi szakirodalma is. 1943 őszén a svájci rendőrség felszámolta a csoportot, de Radónak feleségével együtt sikerült illegalitásba vonulnia, és 1944-ben a francia partizánok segítségével eljutottak Párizsba.

1945-ben Radó Sándor Moszkvába utazott, hogy a Lenin-rendet, amelynek megítéléséről 1942-ben táviratilag értesítették, átvegye. Kitüntetés helyett vallatás és börtön, később munkatábor várt rá, és csak Sztálin halála után, 1955-ben sikerült hazatérnie Magyarországra. Itthon hamarosan a polgári térképészet vezetője lett, és maradt 1978-as nyugdíjazásáig. Felesége (Lene), aki nehéz éveket élt át a férje nélkül, hontalanul Párizsban, Radó hívására Magyarországra költözött. Magával hozta a Svájcból kimentett bútorok egy részét, könyveiket és térképeiket. A gyerekek Párizsban maradtak, és soha nem éltek Magyarországon, magyarul sem tudtak. Lene 1958-ban hosszas betegség után elhunyt. Radó Sándor 1963-ban összeházasodott az elváltan élő Trom Aladárnéval (Bokor Erzsébettel), akit már korábban maga mellé vett egyetemi tanszékére.

A CIA már említett jelentése szerint Radó a hatvanas évek elején „nagyon jól nézett ki és elégedett volt a helyzetével”. 1971-ben jelent meg memoárkötete, a Dóra jelenti…, amelynek nagy sikere volt itthon és külföldön is. Négyszer adták ki magyarul, 17 nyelvre fordították le, majd Bodrogi Gyula főszereplésével film is készült belőle. 2006-ban megjelent az ötödik, immár cenzúrázatlan magyar kiadása, Trom András szerkesztésében, amelyből sok, eddig ismeretlen, érdekes részletre derül fény. 1974-ben elvesztette második feleségét is. Sok kitüntetést és elismerést kapott, közte a Kossuth- és Állami Díjat.

A Szovjetunióban csak 1972-ben tüntették ki először, amikor sokadszor próbálkozott a Lenin-rend megszerzésével, amit végül sohasem vehetett át. 79 éves korában nyugdíjazták, de ezután is tovább dolgozott, a Földmérési Intézet által biztosított irodában. A Nemzetközi almanach javított kiadásának készítése közben lett rosszul, és 1981. augusztus 20-án elhunyt. Haláláig betöltötte számos szakmai tisztségét.

A konferencia megnyitója:
2009. november 4. (szerda) 9.00 óra, részletes program
Emléktábla avatás: 2009. november 5. (csütörtök) 11.00 óra
Helye: Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Díszterem, illetve Diszudvara, 1014 Budapest, Kapisztrán tér 2-4.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!