A Szovjetunió szétbomlasztói
2009. augusztus 23. 10:38 Lagzi Gábor
Korábban
Környezetvédő rendszerváltók Észtországban
Az észt rendszerváltás folyamatát a környezetszennyezés elleni tiltakozás katalizálta, 1987-ben ugyanis megmozdulások voltak a foszforit-bányák megnyitása ellen. Ugyanakkor 1987-1988 folyamán kezdetét vette az ún. „éneklő forradalom”: a dalfesztiválokon részt vevő tízezrek nem csak a nemzeti hagyományaikat kívánták ápolni, hanem ily módon tiltakoztak a szovjet megszállás ellen is. Szervezeti értelemben a Népfront (Rahvarinne) 1988. áprilisi megalakulása mondható mérföldkőnek. A szervezet még az első kongresszusán, 1988 októberében követelte a szuverenitást (ami a gyakorlatban gazdasági önállóságot jelentett), és új szövetségi szerződés megkötését Moszkvával.
1989 elejétől kezdték meg működésüket az ún. állampolgári bizottságok, amelyek nem sokkal később az „Észt Mozgalom”, később „Észt Kongresszus” nevet vették fel. Ebben a szervezetben a régi, két világháború közötti állam polgárai és leszármazottai regisztrálhatták magukat (1989 márciusa és 1992 februárja között 790 ezer aláírás gyűlt össze, mintegy informális referendumot tartva a függetlenség helyreállításáról). A Népfront és a Kongresszus között a legnagyobb ellentétek az állampolgárság, illetve a szovjet korszakban betelepült-betelepített oroszajkú lakosság (1989-ben a népesség közel 40% tartozott valamely kisebbséghez) kérdésében mutatkoztak.
Az utóbbi szervezet nézete szerint Moszkva 1940-ben jogtalanul csatolta magához az észt államot, és célja csupán a két világháború közötti szuverenitás helyreállítása volt, azaz állampolgárságot csak azok (vagy leszármazottaik) kaphatnak, akik 1940-ben is azok voltak. A Népfront ezzel szemben engedékenyebbnek bizonyult, és inkább az ún. „zéró opciót” támogatta, azaz hogy biztosítani kell az állampolgárságot minden helyben lakónak, függetlenül annak nemzetiségétől. Az észt függetlenség ellenségeinek volt mondható az Interfront, amely a szovjet rendszerhez és Moszkvához hű erőket tömörítette, valamint azokat az oroszajkú embereket próbálta megszólítani, akik valamilyen oknál fogva komoly fenntartásokkal kezelték az észt függetlenséget (pl. privilegizált státusuk elvesztésétől tartottak).
Az 1990 tavaszán megtartott törvényhozási választásokon a Népfront győzött, de a kommunista párt és az Interfront is komoly erőkkel képviseltette magát a Legfelső Tanácsban. A testület 1990 áprilisában kimondta, hogy de iure az észt állam soha nem szűnt meg létezni, csupán megszállás alatt állt, s egy rövid átmeneti időszak után vissza kell szerezni a függetlenséget. (A határozatot egyébként az észt nemzetiségű képviselők szavazataival fogadták el, az oroszajkúak ugyan jelen voltak az ülésen, de tartózkodtak a szavazástól.) A parlament megváltoztatta az ország nevét Észt Köztársaságra, és új nemzeti szimbólumokat (címert, zászlót, himnuszt) fogadott el.
Akárcsak másik két balti államban, Észtországban is népszavazást tartottak a függetlenségről 1991 márciusában. Az eredmény egyértelmű volt: 83%-os részvétel mellett 77% igen született, ami azt mutatta, hogy az észt többség mellett az oroszajkúak egy része is kiállt a teljes szuverenitás mellett. A tallinni parlament végül 1991. augusztus 20-án nyilvánította ki a függetlenséget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Halála után évekig rebesgették Lincoln gyilkosáról, hogy még mindig életben van tegnap
- A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Marcus Aurelius halálával a „jó császárok kora" is véget ért a Római Birodalomban tegnap
- Porig égett a történelem első terrorbombázásában Guernica tegnap
- A Képes Krónika díszmásolatát kapta ajándékba Ferenc pápa tegnap
- Más programok mellett egy óriási sárkány legyőzésével köszöntik a tavaszt Óbudán tegnap
- Századokon átívelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban tegnap
- Egy valódi hajótörött ihlette a börtönt is megjárt Defoe Robinsonját tegnap
