A Szovjetunió szétbomlasztói

Környezetvédő rendszerváltók Észtországban

Az észt rendszerváltás folyamatát a környezetszennyezés elleni tiltakozás katalizálta, 1987-ben ugyanis megmozdulások voltak a foszforit-bányák megnyitása ellen. Ugyanakkor 1987-1988 folyamán kezdetét vette az ún. „éneklő forradalom”: a dalfesztiválokon részt vevő tízezrek nem csak a nemzeti hagyományaikat kívánták ápolni, hanem ily módon tiltakoztak a szovjet megszállás ellen is. Szervezeti értelemben a Népfront (Rahvarinne) 1988. áprilisi megalakulása mondható mérföldkőnek. A szervezet még az első kongresszusán, 1988 októberében követelte a szuverenitást (ami a gyakorlatban gazdasági önállóságot jelentett), és új szövetségi szerződés megkötését Moszkvával.



1989 elejétől kezdték meg működésüket az ún. állampolgári bizottságok, amelyek nem sokkal később az „Észt Mozgalom”, később „Észt Kongresszus” nevet vették fel. Ebben a szervezetben a régi, két világháború közötti állam polgárai és leszármazottai regisztrálhatták magukat (1989 márciusa és 1992 februárja között 790 ezer aláírás gyűlt össze, mintegy informális referendumot tartva a függetlenség helyreállításáról). A Népfront és a Kongresszus között a legnagyobb ellentétek az állampolgárság, illetve a szovjet korszakban betelepült-betelepített oroszajkú lakosság (1989-ben a népesség közel 40% tartozott valamely kisebbséghez) kérdésében mutatkoztak.

Az utóbbi szervezet nézete szerint Moszkva 1940-ben jogtalanul csatolta magához az észt államot, és célja csupán a két világháború közötti szuverenitás helyreállítása volt, azaz állampolgárságot csak azok (vagy leszármazottaik) kaphatnak, akik 1940-ben is azok voltak. A Népfront ezzel szemben engedékenyebbnek bizonyult, és inkább az ún. „zéró opciót” támogatta, azaz hogy biztosítani kell az állampolgárságot minden helyben lakónak, függetlenül annak nemzetiségétől. Az észt függetlenség ellenségeinek volt mondható az Interfront, amely a szovjet rendszerhez és Moszkvához hű erőket tömörítette, valamint azokat az oroszajkú embereket próbálta megszólítani, akik valamilyen oknál fogva komoly fenntartásokkal kezelték az észt függetlenséget (pl. privilegizált státusuk elvesztésétől tartottak).

Az 1990 tavaszán megtartott törvényhozási választásokon a Népfront győzött, de a kommunista párt és az Interfront is komoly erőkkel képviseltette magát a Legfelső Tanácsban. A testület 1990 áprilisában kimondta, hogy de iure az észt állam soha nem szűnt meg létezni, csupán megszállás alatt állt, s egy rövid átmeneti időszak után vissza kell szerezni a függetlenséget. (A határozatot egyébként az észt nemzetiségű képviselők szavazataival fogadták el, az oroszajkúak ugyan jelen voltak az ülésen, de tartózkodtak a szavazástól.) A parlament megváltoztatta az ország nevét Észt Köztársaságra, és új nemzeti szimbólumokat (címert, zászlót, himnuszt) fogadott el.

Akárcsak másik két balti államban, Észtországban is népszavazást tartottak a függetlenségről 1991 márciusában. Az eredmény egyértelmű volt: 83%-os részvétel mellett 77% igen született, ami azt mutatta, hogy az észt többség mellett az oroszajkúak egy része is kiállt a teljes szuverenitás mellett. A tallinni parlament végül 1991. augusztus 20-án nyilvánította ki a függetlenséget.

1. Akik a Birodalom szétrobbantását megkezdték
2. Ellenzéki mozgolódások Litvániában
3. Környezetvédő rendszerváltók Észtországban
4. Népfrontos Lettország
5. Összegzés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye