Tagányi Károly

Német eredetű polgárcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. 1879-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a budapesti egyetemen. 1879-től a Magyar Országos Levéltárban levéltári tiszt, 1889-től levéltári fogalmazó, 1893-tól országos allevéltárnok, 1901-től levéltárnok, 1912-19-ben főlevéltárnok. Pauler Gyula főlevéltáros mellett kezdve a levéltáros szakmát, a napi ügyek intézésén túl a heraldika, a genealógia, a helytörténet és a levéltártudomány ágaiban is jelentős rendszerezési és publikációs munkát végzett. E munka legkorábbi eredményei a levéltár 1690-1691 előtti hercegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleinek közlése (a Turul folyóiratban), valamint Magyarország hatósági címertárának összeállítása. Szorosan vett levéltári munkájában áttekintő leltárt készített a Régi Országos Levéltárról és a két (magyar és erdélyi) kancelláriai levéltárról. A három kis füzetben megjelenő segédlet korát megelőzve, egyben hivataltörténeti összefoglalókat is tartalmazott. Csánki Dezsővel európai szintű tervezetet dolgozott ki az akkor közel 40 000 Mohács előtti oklevél regesztázásáról, kialakította a levéltár nagy értékű pecsétgyűjteményét, s módszertani elveket fogalmazott meg a levéltár költözésével kapcsolatban a mintaállványozásról is. 1915-től címzetes miniszteri tanácsos. 1919 márciusában hirtelen nyugdíjazták, amiben szerepe volt az ellene folytatott intrikáknak is.

Történelemszemléletére eleinte erősen hatott Hippolyte Taine miliő-elmélete, de annak egyoldalúságai nélkül. Később a századvég szociológiai irányzata, a német történetírás kritikai filológiai iskolája, s a korai összehasonlító etnológia módszertana volt jellemző munkásságára. A magyar gazdaság- és társadalomtörténet-írás egyik megalapítója. 1894-1901 között a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle szerkesztője. A később „gazdaság és társadalomtörténeti iskolaként” meghatározott történetírói irányzat e folyóiratának fő munkatársai, s egyben az irányzat vezető képviselői, Tagányi Károly, Takáts Sándor, Acsády Ignác, Kováts Ferenc voltak. A nemzeti történelem lényegét egyfajta civilizáció- és művelődéstörténetként fogták fel, forrásbázisát kibővítették, s fontosnak tartották a rokon tudományokkal (néprajz, nyelvészet, szociológia, közgazdaságtan, földrajz) való együttes szemléletmódot. Máig legfontosabb itt megjelent munkája A földközösség története Magyarországon, de még számos témában (háromnyomású rendszer, kereskedelmi kérdések, vadászattörténet) írt hosszabb-rövidebb tanulmányokat. Számos értékes adattal és megállapítással gazdagította a magyar közigazgatás-, település- és jogtörténetet is. Különösen jelentősek a gyepűrendszerre vonatkozó kutatásai. A korai magyar helynevekre vonatkozó vizsgálódásai főként a Magyar Nyelvben jelentek meg. A Történelmi Szemle hasábjain éles vitát folytatott Erdélyi Lászlóval az Árpád-kori magyar társadalomtörténet kérdéseiről.

1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja. 1920-tól haláláig a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. A Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató-választmányának, továbbá a Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányának is tagja volt. Az MTA tagja levelező tagja 1897. május 6-tól, rendes tagja 1918. május 2-től. Akadémiai székfoglalóját Megyei önkormányzatunk keletkezése címmel 1899. április 10-én tartotta. A nemesség helyzete Szent István alkotmányában című rendes tagsági akadémiai székfoglalóján dolgozott, amikor rövid betegség után, 1924. március 9-én, Budapesten meghalt.

Fő művei: Magyarország címertára. I-VI. füzet. Bp., 1880; németül is; Jegyzéke az országos levéltárban található hercegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek. Bp., 1886.; A „milieu" a történelemben. Századok, 1888.; A földközösség története Magyarországon. Bp., 1894.; új kiad. 1950., németül: 1895.; Magyar erdészeti oklevéltár 1015-1866. Szerk. I-III. Bp., 1896.; A magyar királyi országos levéltár ismertetése. I-III. Bp., 1897-98.; Megyei önkormányzatunk keletkezése. Bp., 1899.; Szolnok-Doboka vármegye monographiája. Réthy Lászlóval, Pokoly Józseffel. I. Dés, 1901.; Gyepű és gyepűelve. Magyar Nyelv, 1913.; Felelet [Erdélyi László bírálatára]. Történelmi Szemle, 1916.; A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Bp., 1919., németül: Berlin-Leipzig, 1922.; Vázlatok a régibb Árpád-kor társadalomtörténetéből. Társadalomtudomány, 1922.

Róla szóló irodalom: Csánki Dezső: Tagányi Károly. Levéltári Közlemények, 1924.; Holub József: Tagányi Károly. Századok, 1924.; Hóman Bálint: Tagányi Károly. Népélet, 1924.; Hóman Bálint: Történetírás és forráskritika. Bp., 1938.; Pais Dezső: Tagányi Károly. Napkelet, 1924.; Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához. Századok, 1954.; Izsépy Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez. Századok, 1969.; Glatz Ferenc: Történetíró és politika. Bp., 1980.; Wellmann Imre: Földközösségtől faluközösségig. Kutatások és felfogások Tagányi Károlytól Imreh Istvánig. Ethnographia, 1989.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig