A vörösterror 133 napja

Konklúzió: nemzeti- vagy nemzetállami nézőpont?

2009. május 24. 11:17 Zahorán Csaba

A vizsgálatba bevont tankönyvek elemzése alapján két fontos kérdés vetődik fel: továbbra is két külön nemzeti narratíváról van-e szó (vagy egyáltalán beszélhetünk-e még egységes nemzeti narratívákról)? És van-e esély az eltérő nézőpontok közeledésére-közelítésére?


Ahogy már utaltunk rá, a forgalomban lévő (engedélyezett) történelemtankönyveket tulajdonképpen a "hivatalos" nemzeti történetírás tükrének tekinthetjük, amelyből kivehető a kánon pillanatnyi állapota, annak változásai-átalakulásai, valamint a körülötte folyó (vagy nem folyó) vita. 1945 után - csakúgy, mint a magyar historiográfiában - a román történetírásban is jelentős szemléletbeli fordulatokra került sor, igaz, némileg más eredménnyel.

Romániában az ötvenes évek internacionalista szemléletét fokozatosan a Ceauşescu-féle rendszer nemzeti-kommunista kánonja váltotta fel, amely elől - egy kis leegyszerűsítéssel - az 1989-es fordulat után kikopott az amúgy is hamiskásan használt kommunista jelző, és maradt a nemzeti. A hivatalos, "régi-új" kánonon ugyan már a kilencvenes években láthatóvá váltak az első komoly repedések, ám egy 1999-ben kirobbant, botrányos elemekkel is tarkított vita nyilvánvalóvá tette, hogy milyen szívósan él tovább az 1970-es években rögzült szemlélet a román történettudományban és a köztudatban - a politikáról nem is beszélve.

Az oktatási reform részeként - európai uniós ajánlásra - elkészített alternatív történelemtankönyvet (a Sigma kiadó kötetét) számos kritika érte, a politikai jellegű támadások mellett szakmai bírálatok is. Egyes történészek az egységes történelemszemlélet megbontását és a tanulók "összezavarását" kifogásolták, mások az ifjúság nemzeti nevelésének alapjait hiányolták a könyvből, de kritizálták a nagy személyiségek demitizálására irányuló törekvéseket is. A tankönyvet azóta kissé, szövegét bizonyos mértékben a konvencionális szemlélethez igazítva, átdolgozták,.

A vita óta azonban változásokra került sor a román oktatásban, és ma már egyszerre több tankönyv közül is lehet választani. Természetesen továbbra is rendkívül fontos a tanárok szerepe - nem csak a tankönyv kiválasztásában, hanem a tananyag értelmezésében és továbbadásában egyaránt.

Az említett román nemzeti kánon egyik meghatározó eleme a (román) nemzetállam-központúság. A belőle kiinduló szemlélet abba az irányba tolja el az egész történelmi narratívát, hogy az a "végső cél" (azaz a román nemzetállam létrejötte) felé haladjon a kezdetektől 1918-ig (illetve a jelenkorig); a "román országok egyesülése" így a történelem alakulásának mintegy szükségszerű eredményeként következik be.

Ez a látásmód egyes tankönyvekben jól kimutatható, a legplasztikusabban az egység kérdésének taglalásán a Petrion kiadó kötetében. Itt a román nemzeti egység gondolata végighúzódik úgyszólván az egész történelmen (és a tankönyvön), főbb szakaszait pedig Vitéz Mihály cselekedetei, az 1848-as forradalom, Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése, illetve az 1918-as Nagy Egyesülés alkotja, amely betetőzi a románság politikai egységét - az eddig is meglévő kulturális egységre építve.

A (román) nemzetállam-központúság óhatatlanul ütközik a magyar tankönyvek látásmódjával, a két nézőpont közeledése ezért itt gyakorlatilag kizárt. Az elemzésben részletezett különbségek alapján ugyanis Erdély története és a román-magyar kapcsolatrendszer olyan párhuzamos narratívákba integrálódik, amelyek egymással "inkompatibilisek", és még vitára sem nagyon adnak lehetőséget. Igaz, a vizsgált tankönyvek közül ez a szemlélet leginkább csak a Petrion kiadó kötetére volt jellemző. Más kérdés a nemzeti narratíva kizárólagossága - azaz az eltérő interpretációs lehetőségek figyelmen kívül hagyása. Ez nyilvánul meg például a Gyapay-Ritoók-féle elsős tankönyvben, amely meg sem említi a dákoromán kontinuitás elméletét.

A vizsgált román és magyar tankönyvek közötti jelentősebb különbségek egyrészt az etnogenezis és államalapítás körüli eltérésekből, másrészt a nemzeti kérdés egyoldalú, néha részrehajló bemutatásából következnek. Míg az előbbi gyakorlatilag egyforma mértékben érvényes a magyar és a román tankönyvekre (mindkét csoport a "saját verzióját" részesíti előnyben), az utóbbi inkább a román könyvek esetében figyelhető meg. Különösen a Száray-Kaposi-féle III-os tankönyvhöz képest, amely meglehetősen árnyalt módon mutatja be a magyarországi nemzetiségi kérdést. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Sigma kötete is tükröz bizonyos (pozitív irányú) szemléletbeli elmozdulást.
Számos különbség viszont a kontextusbeli eltérésekben gyökerezik - ami tulajdonképpen természetes is, hiszen a nemzeti történelem továbbadásában elkerülhetetlen bizonyos fokú - nem pejoratív értelemben vett - etnocentrizmus. Ezt pedig csak egy bizonyos fokig lehet mérsékelni.

Röviden összefoglalva: noha továbbra is beszélhetünk két különböző - magyar és román - nemzeti narratíváról, a változatosság ezeken belül is egyre nagyobb. A hagyományos (nemzeti) szempontok súlyának csökkenése pedig azzal a reménnyel kecsegtet, hogy fokozódhat a tényleges szakmai párbeszéd és együttműködés, ami által idővel közeledhet egymáshoz a két történet is.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!