Római villagazdaság a Csúcshegy oldalában

`Amikor ásatást kezdünk Budapest területén többnyire csak a későbbi ráépítések, bolygatások alatt méterekkel kerülnek elő a régészeti kultúrák emlékei. A budai hegyek oldalában még tavaly megkezdett kutatás azonban több szempontból is meglepetésekkel szolgált: alig 10-15 centiméterrel a jelenlegi felszín alatt hatalmas kőlapokkal burkolt helyiség, 70 centi széles, masszív kőfalak, sok-sok bronz tárgy és kerámiaedény került elő egy római kori épületegyüttesből. Az igazi meglepetést azonban mégsem az előkerült épület, hanem annak kora jelenti` - írta a régész.

A Csúcshegy oldalán először 2004-ben végeztek terepbejárást a leendő lakópark területén, ahol a szántásban elszórtan köves foltokat és kevés római kerámiatöredéket találtak. A közeli vízelvezető árok oldalából pedig római kori falfűtőtégla (tubus) darabjai álltak ki.

Az első feltárást 2005-ben végezték a közel 3 hektáros területen, akkor elszórtan és rendszert még nem mutatóan kerültek elő római kori falmaradványok, szemétgödör és néhány közelebbről meg nem határozható funkciójú gödörobjektum. A 2007-ben folytatódó munka során már a lakópark úthálózatának helyét tárták fel teljes hosszában, akkor szintén szórványosan. A szakemberek a közeli Óbudaörs Árpád-kori falu késői periódusához tartozó házat és kemencéket, egy rézkori gödröt tártak fel, illetve ismét megjelentek a korábban részben már megtalált római kori épületmaradványok. A tél beállta miatt a munkát felfüggesztették és idén áprilisban folytatták.

A hegyoldal alsó részén összefüggéseiben sikerült kiásni egy többhelyiséges római kori kőépületet, illetve talán épületegyüttest, amelynek maradványai annak köszönhették fennmaradásukat, hogy a területet a későbbi korokban sohasem építették be, "csak" szántották. A vékony (néhol mindössze 10 centi) földréteg alatt a csodával határos módon maradtak fenn a 60-70 centi széles, földbe rakott kőfalak, omladékok, padlók. Másutt azonban a meredek hegyoldalon folyton jelen lévő erózió miatt szinte teljesen eltűntek az épületrészek.

Az ásatási adatok alapján a terület római kori története az i.sz. 2. századra nyúlhat vissza, ebből az időszakból a későbbi római épület alatt, az itt csörgedező patak szomszédságában több földbemélyített objektumot is feltártak. Az egyikből, egy nagyméretű beásásból igen sok kerámiatöredék, bronzedény, érmek és egy, a hagyományos, kelta női viselet részét képező ún. nor-pannon szárnyas fibula (ruhakapcsoló-tű) került elő. A másik, szintén gödörobjektum, egy félig földbemélyített, egyik oldalán kőfallal is megtámasztott ház volt, ebből szintén sok - elsősorban a kelta helyi lakossághoz köthető - de már római kori kerámiaanyag került elő.

Az előkerült maradványok nagy valószínűséggel a patak túlsó oldalán 2005-2007-ben feltárt római kori falusias telep széléhez tartozhattak. Az előkerült leletek alapján a telep ezen részét az i.sz. 2-3. század utolsó évtizedeiben véget ért ún. markomann-szarmata háborúk után felszámolták, a gödröket feltöltötték - és az Aquincum környéki egyéb villagazdaságokhoz hasonlóan - valószínűleg a városi vezetőréteg tagjai számára parcellázták fel.

A többhelyiséges, legalább háromszor átépített, különböző tájolású részekkel rendelkező épületegyüttes funkciójáról egyelőre nehéz véleményt mondani, de az Aquincumot Brigetióval (ókori Komárom - Szőny) összekötő diagonális út közelsége, a területen alkalmazott római telekosztási szabályok és nem utolsósorban a gyönyörű panoráma miatt nem kizárt, hogy egy villagazdaság egyik épületét találtuk meg a területen. A gazdasági eszközök nagy száma ilyen funkciót is valószínűsíthet.

Ugyanakkor a sok érem utalhat kereskedelmi forgalomra, azaz pl. útállomás jelenlétére is. A szintén szép számú fegyvertöredék (nyíl- és dárdahegy) és katonai viseleti tárgy (hagymagombos fibula) alapján azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy a római uralom késői időszakában a veszélyessé váló Duna parti településrészekről a jobban védhető, egykori villagazdaságokba húzódtak fel kisebb katonai helyőrségek. Erre számos példát találunk az Aquincum környéki villagazdaságok esetében (pl. ún. Békásmegyeri, Testvérhegyi villák).

Az újonnan előkerült épületkomplexum körül tehát még rengeteg a nyitott kérdés, hiszen az ásatásból előkerült leletanyag feldolgozása még épp csak elkezdődött, de az máris biztosnak látszik, hogy a meglepően késői (4. századi) leletek új adatokat szolgáltathatnak Aquincum későrómai történetéhez.

A teljes cikk a BTM oldalán