2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Újraalkották az aztékok halálsípjait

2008. július 3. 11:12

A régészeket 15 évvel ezelőtt kísérteties lelet nyűgözte le: akkor egy azték templomban olyan csontvázat találtak, amelynek mindkét kezében egy-egy agyagból készített síp volt. Bár egész mostanáig senki nem próbálkozott a hangszerek megszólaltatásával, egy új kísérletben sikerült előállítani a halál sipító hangjait.

Roberto Velazquez szerint az aztékok akkor szólaltatták meg ezeket az eszközöket, mielőtt feláldozták volna őket az isteneknek. A 66 éves gépészmérnök egész karrierjét a prekolumbián ősök hangjainak megszólaltatásának szentelte, több száz sípot, flótát és más hangszert rekonstruált azokból a maradványokból, amely eredetileg a mexikói romokban találtak. Míg a legtöbb kutatás és kiállítás az ősi kultúrák kinézetével foglalkozik, Velazquez azt próbálja megfejteni, hogy milyen hangok vehették körbe őket mindennapjaikban.

Hallgassa meg miként szóltak az ősi halálsípok!

A régészek évekig csak játékszereknek tartották ezeket a tárgyakat, és a legtöbbször a múzeumok is csak a raktárak mélyét vélték méltónak azok tárolására. Ezzel nincsenek egyedül - Velazquez szerint a legnagyobb intézmények világszerte így vélekednek a kérdésről.

A gépészmérnök azonban nincs egyedül: manapság egyre több régész, zenész és történész kísérletezik hasonló dolgokkal. Az orvosok például legújabb kísérleteik során arra jöttek rá, hogy az aztékok különleges hangokkal egyes betegségeket is gyógyítani tudtak, emellett voltak olyan sípok is, amelyek álomállapotba juttatták az emberi agyat.

Az agyagból, tollakból, békabőrből és sok más anyagból készített hangképző eszközök az ásatásokon talált maradványok alapján szerves részei voltak a prekolumbián életnek. A mély hangot kibocsájtó kagylókürtöket a ceremóniák elején használhatták, míg az állat alakú okarinákat a vadászatok során alkalmazhatták sikerrel. A most rekonstruált halálsípok a kutatók szerint az alvilágba való aláereszkedést segíthették, míg másokat a harcok során a mai tömegoszlató hangágyúkhoz hasonlóan használhattak.

Velazquez továbbra sem pihen, folyamatosan utazik, és minden ásatáson hasonló hangeszközöket keres. Gyűjteménye mára nagyon gazdag lett: annak legkorábbi darabjai i.e. 400-ból származnak, és istennőket vagy apró állatokat ábrázolnak. A hangszerek másolatának elkészítése azonban csak a könnyebbik feladat: igazán az a bonyolult, hogy megfejtsék, hogy is kell megszólaltatni azokat. Volt olyan hangszer, amelynek kiismerése közel egy évet vett igénybe.

Ennek ellenére azonban még ma sem lehetünk biztosak abban, hogy a valóságban miként szóltak ezek a hangszerek, és milyen dallamokat játszhattak rajtuk.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár