7 végzetes pillanat

Nem magyarok végezték ki a visszavonuló ukrán fegyvereseket

2008. június 25. 09:09

Nem a magyar katonák végezték ki azokat az ukrán Szics-gárdistákat 1939-ben, akikért Kirilo ungvári és kárpátaljai ukrán pravoszláv püspök múlt pénteken misét celebrált.

A korszak szakértőjét azt követően kereste meg a távirati iroda, hogy a napokban ukrán nacionalista fiatalok megrongálták a Vereckei-hágón emelt magyar honfoglalási emlékművet.

A magyar történész felhívta a figyelmet arra, hogy az említett Szics-gárdisták a lengyel határvédelmi alakulatokkal vívott harcokban, már a Kárpátok túloldalán estek el, amikor a Kárpátaljára bevonuló magyar csapatok elől hátráltak. A múlt pénteken mintegy félszáz ukrán fiatal az ukrán állami címert és a Kárpátaljára 1939-ben bevonuló magyar csapatoknak ellenálló ukrán fegyvereseket dicsőítő és a magyar nép nevében bocsánatot kérő márványtáblát szerelt fel az emlékműre.



A Szvoboda Összukrajnai Szövetség kárpátaljai szervezetének tagjai a "magyar nép vezeklésének emlékművévé" keresztelték át a vereckei honfoglalási emlékművet, mondván: Kárpátalja 1939-1944-es magyar megszállása idején elkövetett "fasiszta bűntettekért" kell bocsánatot kérniük a magyaroknak. A Szvoboda szerint március 14., az emlékmű tervezett felavatásának dátuma az a nap, amikor "a fasiszta Magyarország" és a Kárpát-Ukrajnát védő Szics-gárda közötti ütközetben 600 ukránt öltek meg.

A vereckei emlékműnél tartott rendezvény alkalmából Kirilo ungvári és kárpátaljai ukrán pravoszláv püspök misét celebrált (a Szvoboda kárpátaljai szervezetének sajtószolgálatára hivatkozó jelentés megfogalmazása szerint) az 1939 márciusában "kivégzett" kárpáti Szics-gárdistákért.

A 15. században a mai Ukrajna területén, a Dnyeper alsó folyásának vidékén létrejött katonai szervezet, a kozákság szálláshelyéül szicseknek nevezett erődítmények szolgáltak, amelyekről később katonai egységeket neveztek el a függetlenségükért küzdő ukránok. A legelső szics erődítmény az 1500-as évek derekén épült a Dnyeper Hortica nevű szigetén, a mai Zaporizzsja környékén. Az erődítés külső fala kihegyezett végű, szorosan egymáshoz illesztett hasított szálfákból épült. Innen ered a szics elnevezés, ugyanis a szó ukránul azt jelenti: hasítani.

Dmitro Visneveckij kozák hetman 1556-ban megalapította a Zaporizzsjai Szicset, amelyet az ukrán kozákság bölcsőjének tekintenek. A szicset később a zaporizzsjai kozákok központjának tekintették. Maga az erődítmény patkó alakú volt, falai mögött fából épült házak és raktárépületek álltak. Középen egy nagy tér volt, ezen tartották a népgyűléseket, az úgynevezett vicséket. Az alapító halála után tovább fejlődő Zaporizzsjai Szics területén élő, szüntelenül háborúzó kozákok létszáma az 1770-es évek elejére elérte a százezret. Mivel a szics lakóinak életét teljes egészében a háborúskodás határozta meg, ezért nőknek tilos volt az erődítmény területén tartózkodniuk. A kozákok teljesen önellátóak voltak, egyedül szabtak, varrtak és főztek. Idejük nagy részét hadjáratokban töltötték, így békés tevékenységgel gyakorlatilag nem is foglalkoztak.

Az orosz csapatok 1775-ben átfogó támadást intéztek a zaporizzsjai kozákok ellen, és földig rombolták a Zaporizzsjai Szicset, amely ezt követően soha nem épült újjá, de az ukránság történelmi emlékezetében mély nyomot hagyott. Nem véletlen, hogy a későbbiekben az állami függetlenségért küzdő ukránok a fegyveres alakulataikat - a dicső Zaporizzsjai Szicsre emlékezve - szicsnek, szics-lövészeknek vagy szics-gárdának nevezték el. Így 1938. november 9-én a kárpátaljai Huszton megalakult a Karpatszka Szics nevű félkatonai szervezet. Az alakulatot a Podkarpatszka Rusz kormányának védelme és az államellenes propaganda felszámolása céljából hozta létre Dmitro Klimpus vezetésével. A Karpatszka Szicsben szép számmal jelentkeztek önkéntesek a Kárpátokon túli galíciai területekről. A Karpatszka Szics alakulatai 1939. március 15-én harcba bocsátkoztak a Huszt irányába előrenyomuló magyar csapatokkal, de azok egy nap alatt felszámolták ellenállásukat.

Botlik József történész, aki 2005-ben terjedelmes monográfiában tárta fel Kárpátalja 1918-1945 közötti történetét, a forrásokra hivatkozva azt mondta, hogy a Vereckei-hágó akkori lengyelországi oldalán történt események nem tartoznak az 1939 március közepén a kárpát-ukrajnai fegyveresek, a Szics-gárdisták ellen folytatott magyar katonai hadműveletek körébe.

Ezek fő központja az akkori kárpát-ukrán főváros, Huszt és környéke volt, ahol több száz úgynevezett ukrán szicsovik esett el a harcokban. A kutatók egyébként összesen három- és ötezer közöttire teszik azoknak számát, akik 1939 márciusában a cseh és a magyar csapatok ellen harcolva Kárpát-Ukrajnáért vesztették életüket.

(Múlt-kor/MTI)

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!