A titokzatos középkori Gyöngy-kézirat

2025. március 27. 17:05 Múlt-kor

Nem régen Arthur Bahr, az MIT irodalomprofesszora kivételes napot töltött a British Library falai között. Lehetősége nyílt saját kezűleg tanulmányozni az egyik legkülönlegesebb fennmaradt középkori dokumentumot, a Gyöngy-kéziratot – azt a könyvet, amelynek puszta létezése is irodalomtörténeti csoda.

A kézirat szövege és illusztrációja

Korábban

A középkori remekmű, amely megőrizte a feledésre ítélt költészetet

A 14. századból származó Gyöngy-kézirat (hivatalosan British Library MS Cotton Nero A X/2) négy, máig ható középkori verset tartalmaz: a Gyöngy, a Tisztaság, a Türelem, valamint a Sir Gawain és a zöld lovag című műveket. Ez utóbbi mára az angol irodalom tananyagának szerves része lett, de kézirat nélkül talán örökre elveszett volna - adta hírül az Ancient Pages.

A szerző kiléte ismeretlen, maga a kézirat nemcsak irodalmi, hanem esztétikai szempontból is páratlan: művészien illusztrált, finoman megmunkált pergamenlapjai egyedi kódexet alkotnak.

Arthur Bahr: "Ez több mint a részek összessége"

Bahr nemcsak a szövegeket, hanem a kézirat fizikai jellemzőit is alaposan vizsgálja, a hagyományos filológiai módszerek mellett korszerű technológiákat is bevetve, például spektroszkópiát.

„Az én érvelésem szerint ez a fizikai tárgy a szöveg, a kép és az anyagok kreatív összefonódása révén többet tesz ki, mint részeinek összessége” – fogalmazott Bahr – „ez egységes kötet, amely felidézi a versek tanításait. A legtöbb könyvet funkcionális céllal szerkesztették meg – azaz az volt a céljuk, hogy hatékonyan közvetítsék a szöveget, nem pedig az, hogy művészi vagy elmélyült esztétikai élményt nyújtsanak, ellentétben ezzel a kézirattal.”

A Gyöngy, ami örökre megragad

Bahr a „Gyöngy” című verssel még egyetemi évei alatt ismerkedett meg, egy középkori irodalom kurzuson. A mű egy gyászoló apa álomszerű párbeszédét meséli el elhunyt lányával, miközben keresztény etikai kérdéseket boncolgat.

„Ez a legszebb vers, amit valaha olvastam” – mondja Bahr. – „Lenyűgözött a formai összetettsége és az igazán megrendítő emberi dráma miatt. Bizonyos értelemben ezért vagyok középkorász.”

Szerkezet, forma, szimbolika – rejtett rétegek

Bahr korábban azt vizsgálta, hogyan épültek fel a középkori kötetek különféle szövegek gyűjteményeként. Ezzel a szemlélettel közelített a Gyöngy-kézirathoz is.

A kézirat négy műve közt tematikus kapcsolatok rajzolódnak ki, mind tele vannak paradoxonokkal, álomszerű narratívákkal, spekulatív gondolkodással. A szerkezeti hasonlóságok sem véletlenek. A „Gyöngy” és a „Sir Gawain és a zöld lovag” egyaránt 101 strófából állnak, a „Gyöngy” minden strófája 12 soros, oldalanként 36 sorral – ez a Bahr által „szándékos tökéletlenségnek” nevezett minta a kézirat tudatos szerkesztettségét mutatja.

Kutatása során Bahr 48 díszített iniciálét is azonosított – mind ismeretlen alkotó munkája. „Minél többet keresel, annál többet találsz” – jegyzi meg.

A bőr, amely megszólal: a pergamen

A spektroszkópiai vizsgálatok új részleteket tártak fel: eredetileg egyszerű vonalrajzok szerepeltek a kéziratban, amelyeket később színes tintával emeltek ki. A fizikai közelség azonban továbbra is pótolhatatlan.

Ez vezette Bahr-t 2023-ban újra Londonba, ahol meghosszabbított hozzáférést kapott a kézirathoz. Itt fedezte fel, hogy a Türelem című vers egyik kulcspillanatában – Jónás történetének újramesélésekor – a pergamen meg van fordítva, így az olvasó a korábban szőrtelenített oldalával találkozik.

„Amikor Jónásról olvassunk, akit elnyelt a bálna, akkor érezzük a szőrtüszőket, amikor nem is várnánk” – mondja Bahr. – „Pontosan abban a pillanatban, amikor a vers a belső és a külső természetellenes felcserélését tematizálja, egy állat szőrtelenített bőrét tapintjuk.”

Gyöngy: anyag és jelentés elválaszthatatlan egysége

Bahr szerint a kézirat tanulmányozása megerősítette korábbi nézetét, a középkori szövegek értelmezése gyakran összefüggött azok fizikai felépítésével.

"Azt állítom, hogy a középkori olvasók és könyvszerkesztők komolyan és gyakran kifinomultan gondolkodtak arról, hogyan változtatja meg a szöveg jelentését annak anyagi formája” – mondja Bahr.