Erotikus napló a magyar reformkorból

Pajkos kézfogások az asztal alatt

A jóképességű és határozottan vonzó külsejű, kiváló énekhanggal megáldott leány, aki - igaz, megszakításokkal - kilencéves korától írta naplóit, gondos neveltetésének köszönhetően több nyelvet beszélt, komoly irodalmi és zenei műveltségre tett szert. Amikor megözvegyült édesanyjával 1838-ban Sopronba költöztek (itt a bárói családból származó anyának rokonai éltek), ott is rövidesen a fent jellemzett helyi társaság közkedvelt alakja lett. Ahogy ő fogalmazott: `Udvarlóim száma számíthatatlan!`

Ebben pedig nincs semmi meglepő. Slachta Etelka tizennyolc évesen került a korabeli társasági élet központjához, Bécshez is közel fekvő Sopronba. Esténként mulatni vágyó társaság gyűlik össze, szinte naponta bálok, kirándulások, kártyacsaták, színházlátogatások követik egymást. Etelka, ez a nyitott, látszólag magabiztos, művelt, vonzó külsejű leány gyorsan a soproni társaság egyik kedvencévé válik: e folyamatot megkönnyíti, hogy számos korábbi ismerőse is él a városban.

E társaságban pedig szép számmal akadnak nőtlen fiatalemberek, soproni polgárok, nemes ifjak (még főrangúak is), továbbá a helyben állomásozó ulánusok számos facér tisztje. Ezek közül jónéhányan Etelka hűséges hódolóivá szegődnek, amivel ő nagyon is tisztában van: "Udvarlóim: gróf Vojna, ki vacsora alatt mellém ült, Tar, ki az első tourt, midőn jöve, velem táncolá, báró Buirette rendkívül és báró Münchhausen. Rousseau egész estén velem volt, midőn többé nem táncolék, mindig mellém állott, sok szépet is mondott. Skolimowszky is keresé társaságomat, de tudom, hogy e kettő csak Mari végett."

A leány tehát szívesen fogadja a bókokat. Nyiladozó érzelmei megfelelő táptalajt biztosítanak a szép szavaknak, a forró, titkon megejtett kézcsókoknak, a tüzes pillantásoknak, a tánc közbeni szorosabb érintéseknek. A szerelembe szerelmes, de valójában a nagy Őt keresi. Közben pedig - néhány csalódást - bizonyos Endre/André, egy, ugyancsak az ismeretlenség homályában megbúvó Rudolf és Augusz Antal - követően újra és újra leírja, hogy ő már többet szerelmes, boldog nem lesz: "Mi váland még belőlem? Elhagyatott, támasz nélküli vén szűz!" Miközben máshol ezt olvashatjuk: "Bennem szeretni szükség."

Éppen ezért aztán kifejezetten élvezi, hogy a férfiak rajongással veszik körül, csak akkor rémül meg, amikor azt látja, hogy komollyá válik a vonzalom valamelyik udvarlója számára: "Chernel még egy fertályig maradott, s valóban oly meglepő, oly egészen más volt - tán a hollandi tea tüzesítette annyira? Nyakamra akart csókolni, s minekutána azt óvakodva nagy kendőmbe burkolám, kezemet fogá, mondva, hogy ezt csak szabad csókolnia. Én, ki eddig mindent tréfára fordítottam, történetesen szemébe néztem. Ő ekkor kezemet szívére tette - s nagy Isten! Szeme oly komoly, keserű, szemrevető kifejezésű volt, hogy szinte elijedtem! Gyorsan máshová néztem, mert nem állhattam ki pillantását. Nékem még senki sem csinált ily komolyan szerelmi nyilatkozást - oly zavarban voltam. Szinte remegék, oly kellemetlen érzés fogott el. Máskor az ilyféle, de valamivel vígabb, tetszik hiúságomnak. De most ez igen gyötrő érzést ébresztett vennem. [...] Csak most látom, mily büszke vagyok erényeimre, tiszta, bántatlan szüzességemre - oly aggodalomban valék, ki sem fejezhetem!"

Szóhasználata is árulkodik arról, hogy örömet okoz neki e sajátos játék könnyed formája. Kacérkodik udvarlóival, szédíti őket, elégedetten írja le, hogy újra és újra őt választották a legjobb "tánczosnénak". A féltékenység sem ismeretlen fogalom számára, ha "monopóliumát" veszélyben látja. Mikor egyik alkalmi "vetélytársát", Rosty Ágnest (a későbbi báró Eötvös Józsefnét) dicsérő szavakkal illeti Etelka leendő férje, akkor még csak egyik udvarlója, Szekrényessy József, igazi női magabiztossággal veti papírra naplója XII. kötetében: "Na várj! Gondolám magamban: tán csak nem Nesszi az egyetlen, kinek hatalmában e varázspillanat van? Ha szemem nem is oly szép, minő az övé - de a pillanat, de a kifejezés meglegyen. S valóban, úgy látszik, eltaláltam. Oly tüzes pillanat követé az enyémet s egy olly gyöngéd kézszoritás. Emellett látám, miként tódult a vér arcaiba. Ah! Hát eltaláltam! Na ez már jó!"

1. Szerelem, mély verem
2. Pajkos kézfogások az asztal alatt
3. Érzékiségem fel van ingerűlve