I. Sándor

(1777 - 1825)

I. Sándor orosz cár 1777. december 17-én született Szentpéterváron, a Holstein-Gottorp-Romanov dinasztiából. Apja I. Pál cár, anyja Würtemberg Zsófia főhercegnő, a nagyanyja II. Katalin cárnő volt.

I. Sándor 1801-ben lett cár, miután apját, I. Pált egy főúri összeesküvés nyomán meggyilkolták (az összeesküvésről és a merényletről állítólag ő is tudott). Uralkodása kezdetén reményt keltett mind az orosz, mind az európai liberális körökben de gyorsan kiderült, hogy uralma sajátosan orosz összekapcsolása a felvilágosodás eszméinek és az önkényuralom gyakorlatának. Reformelképzeléseiből csak kevés valósult meg. Oktatásügyi törvényt léptetett életbe, amely önkormányzati jogot biztosított az egyetemeknek; egy 1803-ban kelt rendelete a jobbágyaik felszabadítására ösztönözte a nemeseket, de az nem valósult meg; közigazgatási reformot vezetett be; létrehozta az Államtanácsot és a szakminisztériumokat. Bekapcsolódott az európai koalícióba Napóleon császár ellen, de az 1805-ös austerlitzi, valamint az 1807-es eylani és freidlandi vereségek után 1807-ben Tilsitben békét kötött Napóleonnal. 1809-ben legyőzte Svédországot és ennek következtében Finnország az orosz birodalom része lett. Az orosz-török háborúban Besszarábiát, Irántól pedig Urúziát, Dagesztánt és Azerbajdzsán északi részét szerezte meg.

I. Sándor 1811-ben megtörte a mezőgazdaságát az angliai piacoktól megfosztó kontinentális zárlatot, mire Napóleon 1812-ben megtámadta Oroszországot, Borogyinónál győzött ugyan és Moszkvát is elfoglalta, de az orosz tél és a partizánháború végzett a „Grande Armeé”-vel. Az 1813-14. évi Napóleon-ellenes hadjáratokban I. Sándor is tevékenyen részt vett, Napóleon lemondása után Európa felszabadítójaként lépett fel. Az 1814-15-ös bécsi kongresszus egész Lengyelországot Oroszországnak juttatta.

Az 1815-ben megkötött Szent Szövetség is nagyrészt I. Sándor keze nyomát őrzi. Politikája egyre inkább ellentmondásossá vált, fokozatosan minden reformmal és szabad gondolattal szemben fellépett, a legridegebb abszolutizmust valósította meg. A birodalomban a kegyence, Arakcsejev gróf (1769-1834) kormányzott, 1816-túl megerősített rendőrség, titkosrendőrség lépett fel az abszolutizmust bírálókkal szemben. Fokozott cenzúra, az egyetemek ellenőrzése, a Szibériába való száműzés visszaállítása jellemezte uralkodásának utolsó éveit, amely általános elégedetlenséget váltott ki.

I. Sándor 1825. november 19-én Taganrogban halt meg, a trónon öccse, I. Miklós követte (uralkodott:1825—55).

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán