Interjú a 90 esztendős Kosáry Domokossal

2003. július 30. 07:17 Balázs Bálint, Bartal Csaba

Korábban

Kosáry 90
A Múlt-kor összeállítása Kosáry Domokos jelentősebb publikációiból

`A rossz könyv olyan, mint egy vírus, amit rögtön irtani kell`

Ön szerint milyen irányba halad Magyarországon a múlt traumáinak feldolgozása, a történeti közgondolkodás?
Nem teljesen megnyugtató a helyzet. A magyar közgondolkodásban, a politikai elképzelésekben ezek a sokkhatások számos, ma is fájdalmas sebet ejtettek, és sok rossz válaszreakció alakult ki. Az élet semmilyen területén nem szeretem az átgondolatlan, emocionális, indulatos reagálásokat, mert rendszerint önbizalomhiányból, műveletlenségből fakadnak. Európai, civilizált, morális magatartást tartok helyesnek. Csak így lehet legyőzni a saját hibáinkat, bizonytalanságunkat. Kerülnünk kell mindazt, ami feleslegesen provokál, ami sebeket tép fel. Deák Ferenc európai nyugalma lenne az egyik követendő példa. Éppen azokkal a hibákkal segít megküzdeni, amiről beszélünk.

Ha már Deákot említi: az európai csatlakozás mellett az utóbbi idők közéleti örökzöldje a történelmi emlékév is. Ön személyesen hogyan viszonyul ezekhez az évfordulókhoz, a kollektív emlékezet kérdéseihez?
Tulajdonképpen Trianon mellett igazi katasztrófának a török hódítást tartom. Viszont a Habsburg-uralom - sok konfliktus és drámai esemény ellenére - mégis csak oda vezetett, hogy sikerült Európában maradni. Európa politikai rendszerével szemben pedig nem lehetett volna függetlenséget kivívni. A Rákóczi-szabadságharc nagy eredménye éppen az volt, hogy bebizonyította: így nem lehet velünk bánni Európában. Függetlenségi harcként tehát nem volt esélye, de hosszú távon jobb helyzetbe kerültünk, s ennek örülök, illetve annak is, hogy ezt megünnepelhetjük.

Brit sztártörténészek, Simon Schama, Richard Vinen a Guardian olvasóinak időről időre bemutatják kedvenc történelmi olvasmányaikat. Önnek vannak ilyen kedvenc történelemkönyvei?
A történelemkönyvek általában a kedvenceim, ha jók, akkor azért, mert tanulni lehet belőlük, és rájövök, hogy tényleg, hát ez így van. Nagyon jó barátom volt Fernand Braudel, aki járt is nálam Dörgicsén. Azt hiszem, az ő könyveit szeretem a legjobban. De nagyon figyelem a rossz könyveket is, mert sokat lehet tanulni belőlük. Éppen olyan kártékonyak, mint egy veszedelmes vírus vagy rovar, amit rögtön irtani kell. A rossz könyv mutatja: itt lehet cáfolni, itt lehet nekimenni. A Magyar Történelmi Társulat keretében ezért rendezzük a kritikai vitaest sorozatot, hogy végigmenjünk azokon a problémákon, személyeken, eseményeken, hogy megvizsgáljuk, mi az, amit esetleg rosszul látunk. Erre bárki eljöhet és vitázhat. Sokan el is jönnek, felszólalnak. S noha a Történelmi Társulat nem népmozgalom, egymás nézeteinek a megbecsülése mellett párbeszéd folyik. A rossz könyv megvitatása tehát szintén hasznos. Azt jelenti, hogy sikerült egy vírust elfogni.

Mindig nagyon keményen tiltakozott a közvélemény félrevezetése miatt...
Az egész Petőfi-ügy egy ilyen valótlanság volt. Petőfi Erdélyben meghalt, ott van valahol a sírja, akkor nem vittek el embereket onnan az oroszok. De legutóbb is megyek fel a negyedikre, és a liftkezelő megszólít: "Kérem, miért ne vitték volna el Petőfit, mikor még engem is elvittek". Hát persze, csakhogy azok nem az egykori oroszok voltak.

Hasonló, bár más léptékű vitába bonyolódott a Széchenyi film kapcsán. Látta már a filmet?
Valóban, a másik a Széchenyi-film, ahol eleinte még szívesen közreműködtem, a forgatókönyveket elolvastam, és voltak észrevételeim is. Mondjuk úgy, hogy nem voltam teljesen megelégedve. Abban állapodtunk meg, hogy az elkészült filmet megmutatják, és akkor eldöntöm, hogy szerepeljek-e a stáblistán vagy sem. Tekintettel arra, hogy soha nem mutatták meg az elkészült filmet, nem is merült fel az a kérdés. Akkor sem tartottam helyesnek, hogy amikor van egy kétségtelen tény, hogy Széchenyi öngyilkos lett, ezt a tényt valaki nem hajlandó elfogadni. A filmet azóta sem néztem meg, remélem persze, hogy legalább jó.

A kor technikai vívmányai mennyire érintették meg? Mondjuk az internet?
Unokáim interneteznek, én már megvagyok nélküle. Fontosnak tartom viszont, hogy jóra használjuk. A modern technológiák nagy előnye ugyanis az, hogy a jót hatékonyabban lehet elvégezni, ugyanakkor minden rosszat is egyre könnyebben lehet kivitelezni. Az az óhajom tehát, hogy a vele foglalkozó szakemberek találják ki, hogyan lehetne csak jóra használni

Végigtekintve a harminchárom nemzedéken, kit nevezne igazán példaértékűnek?
Bár nem tartozott a széles körben ható politikai személyiségek közé, mindig is Gombocz Zoltánt tartottam a legkitűnőbb embernek, akivel életemben megismerkedtem, és akitől a legtöbbet tanultam.