100 éves a Budai Irgalmas Rendi Kórház

Az irgalmas rendi kórház centenáriumi ünnepségére 2003. szeptember 26-27-28-án kerül sor, melyen neves előadók mutatják be a Rend magyarországi múltját, a kórház jelenét valamint az állami és egyházi betegellátás különbségét.

Centenáriumi ünnepség

Az Irgalmasrend Magyarországon 1650-ben Szepesváralján telepedett meg, majd 1672-ben Pozsonyban, 1737-ben Temesváron, később Nagyváradon (hajdani épületükben jelenleg is kórház és gyógyszertár működik.) A XVIII. század vége felé már 8 rendházuk és kórházuk volt. 1834-ben megtelepedtek Szatmáron. 1856-ban 13 intézménnyel megalakult az önálló magyar rendtartomány. 1903. szeptember 29-én nyílott meg az új Budai Irgalmasrendi Kórház. Trianon után csak 5 intézményük maradt: Eger, Vác, Pápa, Pécs és Budapest városokban. Vagyonuk nem volt, intézményeiket Ágoston és Istenes Szent János szellemében munkájukból ás adományokból tartották fenn. 1950-ben a magyar rendtartománynak 46 tagja állt a gyógyítás szolgálatában, köztük 3 orvos, 12 gyógyszerész és 4 kórházlelkész. A budai kórház 1950-2000-ig állami kisajátításban az ORFI részeként szerepelt. 1989-ben megkezdődött a magyar tartomány újjászervezése. Irgalmas testvérek Pécsett és Budán élnek, váci kórházukat a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen működtetik. A budai kórház 2000. július 1-tõl került vissza ismét a Betegápoló Irgalmas Rend tulajdonába.

Az irgalmas rendi kórház centenáriumi ünnepségére 2003. szeptember 26-27-28-án kerül sor, melyen neves előadók mutatják be a Rend magyarországi múltját, a kórház jelenét valamint az állami és egyházi betegellátás különbségét.

Az Ünnepség helyszíne: Hild-udvar, Budapest, II., Frankel Leó út 31-33. (A Lukács-fürdő mellett).

Részletes program az irgalmas.hu-n.

Istenes Szent János az Irgalmasrend megalapítója

Eredeti neve Juan Ciudad, 1495-ben egy portugáliai kisvárosban született, egyszerű, vallásos szülők gyermekeként. Nyolcéves korában megszökött otthonról. Ifjúsága, fiatal férfikora katonáskodással, életveszélyes kalandokkal, kicsapongásokkal telt. Harcolt a török ellen, részt vett Bécs első ostromában, 1529-ben valószínűleg megfordult Magyarországon is. Egy ideig Észak-Afrikában harcolt a rabszolgák ügyéért. Hazatérte után, Boldog Avilai János prédikációját hallva rádöbbent bűnös voltára, s olyan őrjöngő bűnbánat vett rajta erőt, hogy be kellett zárni. Később Avilai János buzdítására eladta mindenét, a granadai kórház betegeit ápolta, emellett fát gyűjtött, s munkájának jövedelmét is a betegek, szegények megsegítésére fordította. Védencei nevezték `Istenes János`-nak, később püspöki engedéllyel használta ezt a nevet. 1532-ben kórházat alapított. Ekkor már jótékony ifjak is csatlakoztak hozzá, akik vele együtt ápolták a betegeket. Ok az Istenes János Irgalmas Testvérei előfutárainak tekinthetők, mivel a rend csak János halála után 36 évvel nyert jóváhagyást. 1550-ben, ispotálya kápolnájában halt meg, a rengeteg munkától és imádságtól végképp kimerülve. Istenes Szent János a földkerekség kórházainak és betegeinek égi patrónusa. 1930-ban a pápa a katolikus kórházak és a gyógyító személyzet védőszentjévé tette.

Irgalmasrend a világban

Az Irgalmasrend Spanyolországból ered. Alapítójának, Giovanni Ciudad-nak halálát (1550. március 8.) követően meglepően gyorsan elterjedt Európában. 1586-ban, nem egészen 40 évvel a későbbi Istenes Szent János halála után követői már 79 kórházat alapítottak Spanyolországban. 1595-ben Olaszországban a rend kezelésében 29 kórház működött, és öt évvel később az irgalmasrendi szerzetesek jelen voltak Franciaországban, Ausztriában, Prágában, Krakkóban, Pozsonyban és Dalmáciában.

Amerika meghódítóit követve, a Rend átkelt az Atlanti óceánon, és kórházakat alapított Havannában, és a perui Limában. A 17. század végén az Antillákon is dolgoztak, Guadalupe és Martinique szigetén.

A rend terjeszkedése két autonóm "kongregáción" keresztül történt, Olaszországból és Spanyolországból. A spanyol kongregáció főleg az ibériai félszigeten, Latin-Amerikában, Ázsiában (leginkább a Fülöp szigeteken) terjeszkedett, és kisebb mértékben Afrikában is. Az olasz kongregáció Közép és Kelet Európában növelte jelenlétét, de olyan messzire is eljutottak, mint az Antillák és Kanada. A spanyol kongregáció nagy veszteségeket szenvedett a napóleoni háborúk alatt, 1835-ben a spanyol kormány kiűzte a testvéreket szinte valamennyi intézményükből és megtiltotta újoncok felvételét. 1850-ben meghalt az utolsó spanyol elöljáró, majd megtörtént a két kongregáció egyesítése, a rend ismét fejlődésnek indult.

A XX. századra a rend eljutott mind az 5 világrészre. Ebben az évszázadban is számos megpróbáltatás érte őket: a spanyol polgárháborúban 99 testvért öltek meg, a II. világháborúban számos kórházuk megsemmisült, a volt szocialista országokban pedig betiltották működésüket.

A rend tagjai végzik Vatikán egészségügyi ellátását és vezetik híres vatikáni gyógyszertárukat. Jelenleg 217 kórházuk és 1510 szerzetesük van.