Zöld-fehér Császár aranylabdával

A fiatal tehetség 11 évesen került a Fradi kölyökcsapatába, ahol nagyon hamar kamatoztatta kivételes képességeit. Alig múlt 17 éves, amikor élete első felnőtt NB1-es mérkőzésén pályára lépett: a Diósgyőr elleni bajnoki mérkőzésen kimagasló játéka mellett két góllal hívta fel magára a figyelmet.

Klubcsapatában összesen 351 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 256 gól szerzett. Négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), 1972-ben kupagyőztes, 1960-ban, 1961-ben, 1965-ben gólkirály, 1965-ben pedig a rangos európai kupasorozat serlegét, a Vásárvárosok Kupáját emelhette a magasba.

Ferencvárosi kötődéséről ő maga így írt életrajzi könyvében: „Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem. Örömök értek, csalódások – még vén fejjel is –, barátok hagytak el, de talán nem túlzás, ezrek jártak miattam meccsre. Ez volt a bázis, a futballanyaföld, ahová, mint a fel-feldobott kő, mindig visszahulltam.”

A válogatottban 1959-ben mutatkozott be Svédország ellen. 1974-ig 75 alkalommal húzhatta fel a nemzeti tizenegy mezét, amelyben 31 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját. 1960-ban az olimpiai bronzérmes, 1964-ben az Eb-bronzérmes csapat tagja, 1968-ban és 1972-ben világválogatott, 1973-ban Európa-válogatott volt.

Az 1966-os angliai világbajnokságon nyújtott teljesítménye az egész világ futball-közvéleményét elragadtatta. Ennek következtében 1967-ben elnyerte a legrangosabb díjat, amelyet egy labdarúgó pályafutása során megkaphat, az Aranylabdát. Erre a teljesítményre sem előtte, sem utána magyar labdarúgó nem volt képes.

Visszavonulását követően edzőként, szakvezetőként tevékenykedett. 1992-ben a Halhatatlanok Klubjának tagja lett. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Nemzet Sportolója címet, 2007-ben Hercegszántó, 2010-ben Budapest díszpolgára lett. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példaértékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként. 2011 októberében megkapta a Ferencváros díszpolgára címet is.

2011. október 31-én hunyt el. 2012-ben, születésének 71. évfordulója alkalmából a Magyar Posta emlékívet bocsátott ki. 2013 szeptemberében végső nyughelyén, az óbudai temetőben szentelték fel a síremlékét. 2014. július 10-én vasúti étkezőkocsit neveztek el róla, a Nyugati pályaudvar királyi vágányán avatták fel. 2014. augusztus 7-én átadták egészalakos bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását az új Ferencvárosi stadion előtt Budapesten.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől