Vonatszerelvényt is felgyújtott kísérletezés közben a modern kor Arkhimédésze

Az Ohio állambeli Milan városában látta meg a napvilágot, egy szegény család hetedik, legkisebb gyermekeként. Egyetlen családi örökségként az életét megkeserítő hallászavart kapta.

Iskolába csak öt évig járt, akkor is rendszertelenül: a magolás untatta, nemigen hallotta, amit a tanár beszélt, és hiperakitivitása miatt állandóan fegyelmezték.

Írni-olvasni otthon, az anyjától tanult meg, ettől kezdve élete végéig falta a legkülönbözőbb témájú könyveket, ezekből szerezte tudását. A rendkívül gyakorlatias és kiváló üzleti vénával rendelkező Edison már tizenkét évesen saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árult a vonaton, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte.

Az ifjú Edison 1861-es portréja

Egy poggyászkocsiban laboratóriumot is berendezett magának, de amikor kísérletezés közben felgyújtotta a szerelvényt, rövid úton kidobták. (Később azt terjesztette, hogy halláskárosodását az a pofon okozta, amelyet a feldühödött kalauztól kapott.)

Tizenöt éves korára kitanulta a távírászatot, de amikor a Morse-jeleket már kopogtatni kezdte a távíró, süketsége miatt egyre kevesebb munkát kapott.

1868-ban Bostonba ment, itt állt elő első találmányával, az elektromos szavazatszámlálóval, de a massachusettsi politikusokat nem izgatta a törvényhozó munka gyorsítása.

A New York-i tőzsdét viszont érdekelte az általa tökéletesített árjegyző készülék, amelynek terveit 40 ezer dollárért vették meg tőle. Az alig huszonkét éves fiatalember az összegből két munkatársával kísérletezésbe kezdett Newarkban.

Találmányait a legtöbbet ígérő vevőnek adta el, az üzeneteket egyszerre két irányba továbbító duplex távíróért az egyik nagy vasúttársaság 100 ezer dollárt fizetett. Edison, aki napi húsz órát dolgozott, 1871-ben megnősült: egyik csinos alkalmazottját vette el, akitől három gyermeke született.

Az egyre nagyobb laboratóriumot 1876-ban a New York melletti Menlo Parkba költöztette, s a következő évben előállt a szénpormikrofonnal, amely a telefon hangját tette érthetővé, 1877 decemberében pedig a hengeres fonográffal, amelyet kezdetben még híres tudósok is szemfényvesztésnek, hasbeszélő trükknek véltek.

A hengeres fonográf és büszke tulajdonosa (1878)

1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába. Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára.

Kezdetben platinaszállal kísérletezett – de csak az alapanyag 50 ezer dollárjába került évente –, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. 1879 karácsonyán aztán kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban, és a sajtó „Arkhimédész óta a legnagyobb feltalálóként” ünnepelte Edisont.

Találmányának kiaknázására vállalatot alapított, az idők során ebből nőtt ki a General Electric Corporation. Hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét is, az ő érdeme továbbá az első élvezhető minőségű mozgóképvetítő berendezés.

Az ő ötlete volt a perforált szélű film, amelyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt.

Cége készítette az első cselekményes filmet is A nagy vonatrablás címmel. Barátja és csodálója volt az autógyáros Henry Ford, az ő kérésére tervezett akkumulátort a T-modell elektromos önindítójához.

Az első világháború idején a haditengerészethez benyújtott találmányokat bírálta el, de az erőszakot gyűlölő Edison erre csak védelmi célú fejlesztések esetén volt hajlandó.

Érdekesség, hogy nevéhez csak egyetlen valóban tudományos felfedezés fűződik: az Edison-jelenség, a termikus emisszió csak évtizedekkel később, az elektroncsövek megalkotásában vált fontossá.

Kudarcot is csak egyszer vallott: az elektromosság terén a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány.

A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék, amelynek megalkotására a New York-i polgármester kérte fel Edisont. Az új kivégzési eszközhöz azonban (riválisát lejáratandó) nem egyen-, hanem váltóáramot használt.

Nem számított rosszul: az első áldozat hosszas és sokakat felháborító agóniája után a kivégzést úgy emlegették, hogy „megwestinghouse-olták”.

Edison nem volt rendszerező, elemző elme, inkább mindent elolvasott, és minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó volt: amikor egyszer nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, csak azt mondta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem jó.

Az egykori, Menlo Parkban berendezett laboratórium rekonstrukciója (Kép forrása: Wikipedia / Andrew Balet / CC BY-SA 2.5)

Híres mondása szerint „a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték”. Ő maga egyébként távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában törekvő és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, Nikola Teslát például hamar kirúgta, ám a tehetség rögtön talált állást Westinghouse cégénél.

Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést.

Talán ezekért is lett még életében legenda, a megvalósult amerikai álom: a szegény fiú, aki önerejéből lett sikeres és gazdag. 1931. október 18-án, nyolcvannégy éves korában halt meg a cukorbetegségéből eredő komplikációk miatt, a hír bejelentése után rövid időre világszerte kialudtak a villanylámpák.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
• Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
• Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
• Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
• Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
• Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
• Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban