Versenyeztek a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után

Az emberrablástól sem riadtak vissza

Minden résztvevő megtett minden tőle telhetőt, hogy felkutassa, és saját oldalára állítsa a legjobb „agyakat.” Kezdetben úgy tűnt, hogy a toborzók pusztán ajánlatokkal élnek, és lemondanak az erőszak alkalmazásáról. Mindazonáltal ez az enyhe eljárás nem tarthatott sokáig.

Az esős hidegben kikérdezett három német tudós nem sokat törődött azzal, hogy meggyőzze a brit oldalt, amely ha nem versenyzett volna az oroszokkal, a legtehetségesebbek kommunista oldalra való átállását kockáztatta volna. Ezt a megállapítást a Naval Intelligence egyik jelentése is alátámasztotta, amelyben az állt, hogy 1945 decemberéig az oroszok már mérnökök és tudósok ezreit költöztették a Szovjetunióba.

Több ok is aggodalomra kényszerítette a brit titkosszolgálatokat. Nagy-Britanniának a legjobb elmékre volt szüksége a háború utáni időszakban, s ennél talán még az is fontosabb volt, hogy a Szovjetuniót, az új ellenséget megfosszák ezektől a tehetségektől.

A titkosszolgálatok újabb jelentései 1946 első hónapjaiban még aggasztóbbak voltak. Arról számoltak be ugyanis, hogy az oroszok nemcsak saját, hanem a brit megszállási zónában is rátették a kezüket a németekre, és amikor a meggyőzés önmagában nem volt elég, végső módszerként emberrabláshoz folyamodtak.

Az egyik első amerikai műhold makettja 1955-ből. A legtehetségesebb német tudósok végül az Egyesült Államokban kötöttek ki, és nem kis részben köszönhető nekik több sikeres amerikai űrprogram.

Ezen viszonyok elejét vették minden aggálynak, és egyértelművé tették, hogy tenni kell valamit, hogy gátat szabjanak az elmék Oroszországba történő kiáramlásának. Ez a „valami” három brit művelet – a Dragon, a Kidney és a Matchbox – formájában valósult meg. A különféle célok között szerepelt ezen tudósoknak a közvetlen vagy közvetett orosz kontroll alól történő megszabadítása, az angol és amerikai zónákban a tudósok nyugatra vándorlásához szükséges szolgáltatások, illetve infrastruktúra kiépítése, és a Szovjetunióba költözött kutatók rábírása technikai, illetve tudományos titkok kiadására.

Mindeközben azokat a tudósokat, akiket már „meghódítottak” az angolok – vagy akiket már megkerestek az oroszok – egy Dustbin (Kuka) fedőnevű brit központban hallgatták ki. Köztük volt Albert Joos, Németország egyik legragyogóbb elméjeként számon tartott tudós is, akit korábban felkerestek az oroszok, és úgy tartották számon, mint aki kész átállni az oldalukra.

Az angolok felvették a kapcsolatot Gerhard Schrader doktorral, a tabun és a szarin nevű ideggázok feltalálójával, és Heinrich Kiewe professzorral, a biológiai hadviselés egyik szakértőjével is, aki hatalmas mennyiségű titkosszolgálati dokumentumot szerzett meg a japán hadviselésről. Mindazonáltal alkalmanként az oroszok voltak a gyorsabbak: Nikolaus Riehl doktor, atomtudós később a Sztálin foglyai címet viselő önéletrajzi művében írt a Szovjetunióban fogságban töltött évekről.

1. A fizikusok harca
2. Harc a fizikusokért
3. Az emberrablástól sem riadtak vissza
4. A beszervezések folytatódnak

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Aznap

• Aznap: 1931. szeptember 13.
• Aznap: 1940. augusztus 30.
• Aznap: 1914. július 28.
• Aznap: 1920. július 19.
• Aznap: 1989. július 14.
• Aznap: 1954. július 4.
• Aznap: 1941. június 26.
• Aznap: 1991. június 19.
• Aznap: 1918. június 10.