Városonként eltérő teremtésmítoszok jöttek létre az ókori Egyiptomban
2024. július 28. 16:05 Múlt-kor
A világ keletkezéséről alkotott elképzelések, azaz a kozmogónia már az ősi keleti műveltségekben is jelen volt. Bár az egyes ókori népeknél a legkülönbözőbb kozmogóniák alakultak ki, néhány főbb motívum szinte mindegyikben megtalálható, s igen jelentős forrásoknak tekinthetők, mert általuk képet kaphatunk arról, hogy évezredekkel ezelőtt miképp képzelték el a világegyetem kezdeteit Mezopotámiától Egyiptomig, s sokat elárulnak az ókoriak gondolkodásáról. A legtöbb elképzelés szerint a világ létének kezdetén a káosz és a sötétség létezett, de hogy ez miből állt elő (afféle eleve meglevő ősanyag volt-e esetleg), azt az elbeszélések nem magyarázták meg. A folyamatot égi erők irányítják, így sok kultúrában a kozmogónia – ahogy azt később látni fogjuk – egyet jelent az isten (vagy istenek) születésével, azaz a teogóniával.
Az egyiptomi teremtéstörténet egyik részletének ábrázolása
Korábban
Egyiptomi teremtésmítoszok
Az egyiptomi teremtésmítoszokban az ókori egyiptomiaknak a világ keletkezésével kapcsolatos magyarázataik olvashatók. Az egyiptomi hitvilágban számos ősisten és velük kapcsolatban sok legenda létezik, így az egyiptomi kozmogóniának több változata is ismert. A nagyobb egyiptomi városokban (amelyek egyben vallási központok voltak) az egyes istenek kultuszához kapcsolódóan különböző teremtéstörténetek jöttek létre: így Hermopoliszban, Héliopoliszban, Memphiszben és Thébában. S bár ezen mítoszok különböznek egymástól, van néhány olyan elem, amely összeköti őket egymással.
Az ókori egyiptomi teremtéstörténetek első nyomait a piramisszövegek őrzik. Az Óbirodalom korában, az ötödik és hatodik dinasztia idején született, óegyiptomi (óbirodalmi) nyelven írott vallásos-mágikus történetek valószínűleg a világ legrégebbi vallási szövegei, amelyeket a szakkarai piramisok belső falára és az uralkodói szarkofágokra véstek. A piramisszövegek számos különböző típusú és stílusú alkotás gyűjteményei, megtalálhatók benne himnuszok, dramatikus és áldozati szövegek, valamint különböző védő és elriasztó ráolvasások is.
Az egyiptomi teremtésmítoszok közös kiindulópontja, hogy a világ teremtése előtt egy végtelen mélységű vízi anyag, Nun létezett, ahonnan az általa börtönbe zárt istenek nem tudtak szabadulni, így a világ megteremtése arra szolgált, hogy az istenek végre megjelenhessenek. Nun foglal magába minden isteni és emberi létet, ahonnan előbb egy kis domb emelkedik ki, amelyen az első főistenek, a világ megalkotói foglaltak helyet.
Ahogy az egyiptomi teremtéstörténet írja: „Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt”.
A hermopoliszi teremtésmítosz békaként, vagy békafejű férfiként ábrázolja Nunt, aki az egyiptomi művészetben szakállas, kék-zöld bőrű férfialakként is feltűnik, női megfelelője, Naunet pedig kígyóként vagy kígyó fejű nőként jelenik meg. E mítosz központi motívuma az Ogdoád, azaz a négy istenpár (egy-egy hím- és nőnemű) által alkotott nyolcasság: a már említett Nun és Naunet mellett Kuk és Kauket, Huh és Hauhet, illetve Ámon és Amaunet. A nyolc istenség a Nunból kivált dombon álltak; ezen elhelyeztek egy tojást, amely életet adott Ré-Atoumnak. A thébai teremtésmítosz többek között abban különbözik a hermopoliszi teológiától, hogy Ámon alakja köré épül, s azt állítja, hogy Ámon nemcsak az Ogdoád egyik istene, hanem egy rejtett erő a dolgok mögött.
Egyiptomi mellékszer, amely Ptah-t (j), a világegyetem létrehozóját és a kézművesek pártfogóját, társát, Szahmetet, a háború oroszlánfejű istennőjét (aki napkorongot és ureuszt, azaz ágaskodó kobrát visel), valamint köztük egy uralkodói díszbe öltözött fáraót ábrázol
A héliopoliszi teremtésmítoszban kilenc fő istenség szerepel (nagy enneád), a teremtő isten pedig a dombként a vízből először kiemelkedő Atum, „az egyetlen”, a világ befejezője, akit az egyiptomi művészetben a legtöbbször emberi formában, fején vöröslő napkoronggal vagy kettős koronával ábrázoltak. Atum önnemzéssel, azaz saját testéből nemzette Sut, a levegő istenét, illetve Su ikertestvérét és egyben feleségét, Tefnutot, a pára istennőjét. Az ő gyermekeik Geb és Nut, akiket Sunak kellett szétválasztani, unokáik pedig Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethet.
A memphiszi teológia lényegében különbözik a héliopoliszi teremtésfelfogástól, mivel a teremtést szellemi aktusként képzeli el. E teremtésmítosz szerint a világteremtő isten a múmiaként, kék, fejre simuló sapkában, kezében összefogott dzsed-oszloppal ábrázolt Ptah, Memphisz főistene volt, aki a gondolat és a szó erejével teremtette a világot, mintegy ellenpontozva Atum teremtő aktusát, akinél az anyag az elsődleges.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
