Valójában két kelet-európai követte el a Hasfelmetsző-gyilkosságokat?
2017. június 26. 14:45
Korábban
Börkötény, Hasfelmetsző és az anarchisták
A Hasfelmetsző Jackként aláírt ún. „Kedves főnök”-levélig a whitechapeli sorozatgyilkost Bőrköténynek nevezték, mivel az egyik fő gyanúsított egy lengyel-zsidó származású suszter, John Pizer volt, aki bőrkötényt hordott, és magányosabb pillanataiban gyakran kereste a prostituáltak társaságát. Pizernek azonban volt alibije, így kizárták a gyanúsítottak köréből, és ráadásul az állítólag a gyilkostól származó Kedves főnök-levelet is elküldték egy hírügynökségnek. A levél szerzője persze szinte bizonyosan egy újságíró volt, és nem az igazi gyilkos, ám a jól megválasztott becenév hamar nagy népszerűségre tett szert. A nevek erejét mindig is csodáló Wilde is a becenévben látta azt a faktort, amelynek révén a gyilkos szinte mitikus alakká emelkedett.
Brandreth véleménye szerint éppen ez volt az a körülmény, amely félrevezette a rendőrséget, és csak egyetlen gyilkost kerestek, annak ellenére, hogy az áldozatokat változatos módon ölték meg. Még a Macnaghten-féle, hagyományosan a Hasfelmetszőhöz köhető öt gyilkosságot sem ugyanazzal a módszerrel követték el.
Brandreth Macnaghten jelentésére, valamint az Oscar Wilde-ot és Macnaghtent is a barátai között tudó, újságíróként az ügyről a kezdetektől fogva tudósító George R. Sims korábban nem publikált irataira alapozva arra a következtetésre jutott, hogy a tizenegy gyilkosság közül legalább tíz, valamint több más, Londonban 1888 és 1894 között elkövetett emberölés két, a jelentésben szintén a fő gyanúsítottak között szereplő férfi „munkája” volt.
Mindketten kelet-európai bevándorlók voltak, akik végül londoni elmegyógyintézetben végezték. Brandreth a poént természetesen nem lövi le, kilétüket csak könyvében fedi fel, annyit azonban elárul, hogy a két férfi nem volt magányos farkas. Gyilkosságaik egy olyan akció részét képezték, amely a rettegés légkörének kialakításával szerette volna aláaknázni az Egyesült Királyság intézményeinek alapjait, különös tekintettel a királyi családra.
Az 1880-90-es években az anarchisták és különféle egyéb forradalmi csoportok tagjai számos merényletet követtek el Európában. Londonban az egyik gyülekezőhelyük a Sohóban található Club Autonomie volt. Gyakran fordult meg a csoport találkozóin Martial Bourdin francia anarchista is, aki azzal vált ismertté, hogy 1894-ben, nem messze az oxfordi királyi csillagvizsgálótól, véletlenül felrobbantotta magát. Szintén a társaság tagja volt egy gonosz zseni is, akiről Brandreth úgy véli, ő irányította a háttérből a gyilkosságokat.
Az orosz azonban a brit kormánynak is dolgozott nem hivatalos ügynökként, ami jó alapot szolgáltatott arra, hogy ha gyanakodtak is rá, nem dobták be a nevét gyanúsítottként. Brandreth regény formájában írta meg a történetet, mivel – mint kifejti – nem volt jelen az eseményeknél, és nem tudja minden állítását bizonyítani. Fikcióként írta meg a sztorit, ám úgy véli, a lényeges elemek tekintetében tényekre támaszkodhat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59
