A vörösterror 133 napja

Valódi kísérletek ihlették Frankenstein történetét

2018. október 29. 13:58 Múlt-kor

Az elektromosság által életre keltett holttest története mai szemmel talán fantasztikusnak és „meseszerűnek” tűnhet, de a 19. század embere számára sokkal inkább egy lehetséges jövőképet jelentett. Az élet és az elektromosság összefüggése ekkor már hosszú ideje a természettudományos viták témája volt, orvosok pedig több alkalommal is igyekeztek mozgásra bírni a holtakat.

Mary Shelley és egy holttest galvanizálását ábrázoló rajz
Mary Shelley és egy holttest galvanizálását ábrázoló rajz

1803. január 17-én egy George Forster nevű fiatalembert akasztottak fel a londoni Newgate börtönében. A gyilkosság miatt kivégzett férfi holttestét – a korabeli szokásoknak megfelelően – a Sebészek Királyi Kollégiuma rendelkezésére bocsátották, ahol az orvosok rendszerint felboncolták az így szerzett testeket, hogy jobban megismerkedhessenek az emberi szervezet működésével. Forster boncolásában azonban semmi szokványos nem volt.

Az érdeklődő közönség előtt végzett eljárást egy olasz tudós, bizonyos Giovanni Aldini hajtotta végre. Aldini annak a Luigi Galvaninak volt az unokaöccse, aki az elektromosságtan egyik úttörőjeként arról vált nevezetessé, hogy békákon végzett kísérletei alapján felfedezte, hogy elektromosság hatására az izmok összerándulnak. Galvani ezt az „állati elektromosság” jelenségével magyarázta. Elmélete szerint ugyanis az élő szövetekben elektromos töltés található és a mozgást lényegében az izmok és az idegek ellentétes töltése hozza létre.

Ma már tudjuk, hogy Galvani elmélete csak részben igaz, mert bár az elektromos inger valóban izom-összehúzódást eredményez, az elektromosság nem az élő szövetből származott a vizsgált békatetemekben, hanem a hozzájuk érintett fémekből. Utóbbi felismerés Alessandro Volta nevéhez fűződik, aki vitába is szállt a vele kortárs Galvani eredményeivel. Eme tudományos vita kereteibe illeszkedett, amikor Aldini – igyekezve bizonyítani nagybátyja igazát – egy emberi holttesten is végrehajtotta a híres kísérletet.

A kísérletről tudósító The Times című lap szerint az elektromosság hatására a holttest állkapcsa remegni kezdett, a körülötte lévő izmok pedig szörnyűségesen eltorzultak, az egyik szeme pedig ki is nyílt. A folyamat későbbi részében a hulla „kinyújtotta  az egyik karját” és „megmarkolta” a levegőt, miközben a lábai szintén mozogni kezdtek.

Aldini kísérlete idején már közel egy évszázada élénken élt a tudományos világban a gondolat, hogy az elektromosság és az élet valamilyen formában kapcsolatban áll egymással. Már Isaac Newton is elmélkedett erről, a 18. század folyamán pedig számos kísérletet végeztek az elektromosság emberre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Alexander von Humboldt állati szövetekből próbált elemet előállítani, míg Johannes Ritter még saját magába is vezetett elektromosságot, hogy kiderítse milyen hatással van az érzékeire.

A gondolat, hogy az elektromosság képes valamilyen formában visszahozni az életet, a 19. század elején már nem csak az egyetemek termeiben váltott ki élénk vitát, de lassan a tudományok iránt érdeklődő szélesebb közvélemény figyelmét is megragadta.

Nem volt kivétel a híres Frankenstein című regény szerzője, Mary Shelley sem, akinek közvetlen környezetében három olyan embert is találunk, aki aktívan foglalkozott a kérdéssel. A neves költő, Samuel Taylor Coleridge – aki családi barátja volt Mary szüleinek – egy fennmaradt levelében éppen arról cserélt eszmét egy kémikus barátjával, hogy miként mozgatja az elektromosság az izmokat. Mary férje, Percy Shelley maga is lelkesen kísérletezett az elektromossággal, míg orvosuk, William Lawrence az 1810-es években aktív résztvevője volt az elektromosság és az élet közti kapcsolatról szóló tudományos vitáknak – igaz, Dr. Lawrence azon az állásponton volt, hogy nincs szükség ilyesféle erőre ahhoz, hogy megmagyarázzuk az élet működésének folyamatát.

Amikor tehát 1816 tavaszán, a Shelley-házaspár svájci vakációjuk során a heves esőzések miatt Lord Byron házában gubbasztott és társaikkal különféle rémtörténetekkel szórakoztatták egymást, Mary korántsem csak a saját fantáziájára hagyatkozott, mikor megalkotta híres szörnyetegét. Regényének témája a kor egyik legfelkapottabb tudományos vitájában gyökerezett és az őt motiváló kíváncsiság nagyon is hasonló lehetett ahhoz, amit napjaink embere érez például a mesterséges intelligencia kérdése iránt.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!