Valóban elindultak Európa gyermekei egy fegyvertelen keresztes hadjáratra a 13. században?
2021. február 3. 16:38 Robert Taylor
Korábban
Az igazság nyomában
Adott tehát két, egymással számos ponton megegyező történet. Bár teljes pontossággal valószínűleg sohasem lehet majd rekonstruálni a történéseket, az utóbbi évtizedek kutatásai sok kérdést tisztáztak az eseményekkel kapcsolatban.
Tény, hogy a kereszténységnek a 13. század elején több oldalról is komoly kihívással kellett szembenéznie. Kasztíliába 1211-ben betörtek az arabok, III. Ince pápa 1209-ben megindította az albigensek elleni keresztes hadjáratot, a Szentföld pedig továbbra is muszlim kézen volt. Ebben a helyzetben a nyugat-európai vidékeket számos, az eretnekek elleni küzdelemre buzdító, és a felsőbb rétegeket eredménytelenségük miatt kárhoztató vándorprédikátor járta. Szónoklataik felszították a vallási fanatizmust a helyi parasztokban, akik hittek abban, hogy ami a bűnös hatalmasságoknak nem sikerült, ők tisztaságuk révén elérhetik.
Míg a Rajna-menti mozgalomról számos német város és kolostor krónikája tesz említést, a francia pásztorfiú, Étienne vezette „keresztesek” történetéről jóval kevesebb krónika számol be. Az elsődleges forrás a Trois Fontaines-i ciszterci apátság szerzetesének, Albericus Monachusnak az 1250 környékén, vagyis jóval az események után írt krónikája. Az elbeszélést a későbbiekben egy, a mai Belgium területén található neufmoutiersi apátság egyik szerzetese újabb elemekkel egészítette ki, tovább rontva ezzel a leírás hitelességét.
Mint Kelly De Vries Teenagers at War During the Middle Ages (Kamaszok a középkor háborúiban) című tanulmányában megjegyzi, a szerzetes elbeszélését „a legtöbb modern történész az írói képzelet zavaros agyszüleményének tekinti.” Ennek ellenére valószínű, hogy Franciaország területén is kibontakozott egy népi vallásos mozgalom, a résztvevők azonban a történészek szerint nem jutottak túl az ország határain. A két „hadjárat” története közötti kísérteties hasonlóságot az eredményezte, hogy a későbbi korok krónikaírói összemosták őket.
A történészek a németországi eseményekről szóló leghitelesebb tudósításnak a marbachi krónikát tekintik. Az író nem tagadja a mozgalommal kapcsolatos ellenérzéseit, ennek köszönhetően pedig nem színezi ki a történéseket. Vagyis ez az egyetlen forrás az események idején keletkezett krónikák közül, amely hiteles képet nyújthat a résztvevők koráról.
A leírásban azonban az szerepel, hogy férfiak és nők, valamint idősebbek és fiatalabbak is részt vettek az eseményeken, vagyis kor és nem tekintetében nem beszélhetünk homogén tömegről. A többi korabeli krónikában általában nem térnek ki a résztvevők korára, és csak jóval az események után keletkezett krónikák leírásai állították, hogy a mozgalom tagjai gyerekek voltak.
Francia történészek rámutattak, hogy a krónikákban szereplő puer szó valóban jelenthetett gyereket is, de korosztályoktól teljesen függetlenül társadalmi osztályra is utalhattak a szóval. A kutatók szerint puer alatt szolgát, időszaki munkából élőt, napszámost, valamint örökség nélkül maradó fiatalabb fivért is érthettek. Ezt támasztja alá az ebersheimi krónika is, amely a szót háziszolga értelemben használta. A trieri krónikás – akinek feljegyzéseit számos német kolostor és város krónikája átvette – pedig arról számolt be, hogy 1212 tavaszán földművelők és kétkezi munkások kezdtek el gyülekezni isteni sugallatra. Gyerekekről azonban nem ejtett szót.
A népi kezdeményezésű zarándoklat résztvevői tehát a szegény, nyomor elől menekülő, mezőgazdaságban dolgozó rétegek közül kerültek ki, akiknek nem volt semmi vesztenivalójuk. Bár lehettek közöttük gyerekek is, szinte biztosra vehető, hogy nem ők alkották a többséget.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Anno
- A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
- Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
- A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
- Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
- Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
- Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 2024.11.21.
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 2024.11.21.