Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?

Mosták-e ruháikat a középkori emberek?

A test rendszeres tisztítása természetesen csak akkor hatékony eszköze a higiéniának, ha utána tiszta ruhákat ölt magára az ember, és tiszta ágyneműben alszik.

A középkorban a társadalmi ranglétra legalján előfordulhatott, hogy az extrém szegénység még a ruha- és ágynemű tisztítását sem tette lehetővé.

A 14. századi Burgundia egyes falvaiban például a feljegyzésekből úgy tűnik, sok embernek minden saját tulajdona az éppen általa viselt ruhája volt – ők az év nagy részében nem moshatták ki, mivel nem lett volna mit felvenniük az időjárás ellen.

Giraldus Cambrensis is szót ejt arról, szegényebb honfitársai „ugyanazon kelmékben fekszenek, amelyeket egész nap viseltek, vékony köpenyben és tunikában, ez minden, amivel védik magukat a hidegtől.”

Mindazonáltal arra is van bizonyíték, hogy a legtöbb embernek legalább egy váltás ruhája volt, és hogy viszonylag gyakran mosták. E feladat jellemzően a nőkre hárult.

A ruhákat jellemzően fateknőben mosták, a vízhez állott vizeletet vagy hamuzsírt keverve, majd a kelméket lábbal taposták vagy rúddal (sulyokkal) ütlegelték, amíg át nem tisztultak.

Ahol lehetett, a nők a folyónál végezték e tevékenységet, ahol az áramlás is segítette a munkát. A nagyobb folyókon volt, hogy erre való stéget vagy hidat alakítottak ki (ilyen volt például a Temze felett a „le levenderebrigge”, azaz „mosóhíd”).

Előfordult, hogy a vízparton összegyűlő, mosást végző nők tevékenysége zavarta az ott lakókat. 1461-ben Coventry betiltotta a város területén belül a vízpartokon történő mosást, azonban húsz évvel később ismét előkerült az ügy.

A város bencés kolostorának házfőnöke arra panaszkodott, „e város népe árt a halaknak a Swanswell-tóban azáltal, hogy ott mosnak”, azonban a városvezetés visszautasította azzal, hogy emberemlékezet óta engedélyezett ott a ruhák mosása.

A fürdőzéshez hasonlóan a ruhamosás is lehetett veszélyes: a 15. századi Párizsban az Hôtel-Dieu ispotály nővérei „a Szajna iszapjában gázoltak, egészen térdig fagyottan”, hogy a folyóban kimossák a betegek ágyneműit, míg Angliában ugyanekkoriban írtak egy kamaszfiúról, aki munka után zokniját mosta, amikor a vízbe esett és megfulladt.

Ahhoz, hogy az emberek széles körben ilyen mértékű kockázatot vállaljanak ruháik tisztaságáért, rendkívül fontosnak kellett tartaniuk azt.

Egészen a 17. századig úgy tartották, a különféle élősködők maguktól jelennek meg a bőrön vagy a ruhán lévő koszból, így bármilyen szennyeződésre e veszély forrásaként tekintettek.

1. Mit gondoltak a fürdésről a középkorban?
2. Milyen lehetőségek voltak a tisztálkodásra?
3. Haj- és fogmosás
4. Mosták-e ruháikat a középkori emberek?
5. Szent tisztátalanság

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?