Trónok harca magyar módra: Imre és II. András testvérviszálya
2021. november 30. 14:15 Németh Máté
Korábban
A harcok kiújulnak – Imre és a pálca varázsa
A testvérharc az 1200-as béke után három évvel, 1203 őszén újabb fejezettel bővült. III. Ince pápa továbbra is levelekkel árasztotta el a feleket, amelyekben igyekezett a két szembenálló fivér küszöbönálló harcát megakadályozni. Andrást kötelezte, hogy tartsa magát a korábbi békéhez, majd egy másik üzenetben megígérte neki, hogy fia követheti majd őt a hercegi tisztségben, annak minden javadalmával, Imrét pedig arra buzdította, hogy küldje öccsét a Szentföldre. Az elmérgesedett helyzetet azonban már nem lehetett elsimítani, a király és a herceg a Dráva folyó partján, Varasdnál találkozott egymással, hogy a kard döntsön a tisztázandó hatalmi kérdésekben.
II. András ábrázolása a Thuróczi-krónikában
Az események rekonstruálása nehézkes, egy évekkel a történtek után született beszámoló szerint Imre aggodalommal telve tapasztalta, hogy öccse tábora nagyobb, több katonát számlál, mint az övé. Tanácsosai ugyan azt javasolták neki, hogy meneküljön, amíg nem késő, ő azonban egy meglepő, bátor tettre szánta el magát. A király egymaga indult meg az ellenség táborába kezében egy pálcával, hogy véget vessen a viszálykodásnak. Miután a katonákhoz érve elkiáltotta magát, hogy „utat az ország királyának”, az ellenség sorai megnyíltak előtte, és mintegy sorfalat képezve engedték tovább a merész uralkodót, aki, miközben öccse felé vette az irányt, megjegyezte, „Majd meglátom én, ki meri kezét emelni a felkent királyra!”. Andrást ezt követően fogolyként vitte magával a jelenettől megdermedt ellenségei gyűrűjében.
Hogy így történt-e az esemény, vagy sem, azt nem tudjuk, mindenesetre ezt követően a herceget már Esztergomban találjuk, ahol bátyja börtönében raboskodott (feleségét, a gyanú szerint a viszálykodásban és feszültségkeltésben szerepet játszó Gertrúdot hazaküldte Imre, ő csak a király halála után tért vissza az országba). A kényszerpihenő nem sokáig tartott András számára, pár hónap után kiszabadult a fogságból, miközben Imre úgy döntött, ideje László fiát királlyá koronáztatni, noha az ekkor mindössze három éves lehetett.
A keserű végjáték
Miután a király III. Ince pápát meggyőzte, hogy a koronázás azért szükségszerű, mert ő maga a Szentföldre kíván utazni, az országnak pedig szüksége van egy trónörökösre, az eseményhez már csak az esztergomi érseket kellett megnyerni. Pápai utasításra Ugrin ezt el is végezte volna, ha időközben meg nem hal, így a ceremóniához előbb meg kellett volna várni, hogy az új érsek megkapja a pápai megerősítést pozíciójában. Imre, aki ekkor már igen beteg volt, úgy döntött, hogy nem vár tovább, és János kalocsai érsekkel (ő később esztergomi érsek lett) László fiát megkoronáztatta.
A támogató pápai magatartást Imre utolsó hónapjaiban igyekezett anyagilag is meghálálni, célját ugyanis elérte: fia jogi értelemben trónörökös lett. Egészségi állapotának romlása miatt 1204 októberében már fia kezébe került a királyi hatalom, aki mellé gyámként és az ország kormányzójaként öccsét, a hűségesküt tevő Andrást tette. Imre végül – a hagyomány szerint – 1204. november 30-án halt meg; a királyt Egerben temették el.
A fiatal III. László mellett András inkább saját támogatói körét erősítette, ám amikor harc bontakozott volna ki közte és a volt Imre-pártiak között, 1205 májusában a gyermekkirály négyéves korában meghalt. A koronával a kezében András régóta dédelgetett álma, a magyar királyi cím megszerzése végre elérhető közelségbe került számára - János kalocsai érsek még ebben a hónapban meg is koronázta őt. Imrének uralkodása alatt nem kevés viszályt és ellene irányuló szervezkedést kellett kezelnie öccsének köszönhetően. Hasonló nehézségekből azonban a következő harminc évben a korábbi elégedetlenkedőnek, Andrásnak is bőven kijutott.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2010
- Az igazi Trebitsch
- Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
- Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
- Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
- A kannibál gróf kalandjai
- Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
- Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
- Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
- A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 2024.05.01.
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 2024.05.01.
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 2024.05.01.