Tolvajkirálynő és a Negyven Elefánt – a londoni alvilág hölgyei

Carr utódja, Alice Diamond (bal felső sarokban) bandatagjaival letartóztatásuk után 1921-ben (Forrás: Police Gazette: National Archive)

A világ nagyvárosai mindig is vonzották a bűnözőket, de kevés szindikátus volt olyan egyedi, mint a Negyven Elefánt. Ez a kizárólag nőkből álló londoni tolvajbanda nemcsak merészsége, hanem kifinomult szervezettsége miatt is hírhedtté vált a 19. és 20. század fordulóján. Vezetőjük, Mary Carr, a banda "királynőjeként" ismert, aki vasfegyelemmel irányította a női tolvajok seregét.

A Negyven elefánt

A Negyven Elefánt eredetét homály fedi, de az első hiteles említések az 1870-es évekből származnak. A banda fő tevékenysége a bolti lopás és zsebtolvajlás volt, ám nem a kisstílű bűncselekményekben jeleskedtek. Carr és társai a londoni felső tízezer üzleteit célozták meg, kifinomult módszerekkel és szinte művészi szintre emelt trükkökkel dolgozva. A banda tagjai gyakran a dél-londoni Elephant and Castle negyedben gyülekeztek, ahonnan a nevük is ered. Sokan közülük kapcsolatban álltak a helyi férfi tolvajbandákkal, az Elephant Boys tagjaival – rokonok, szeretők és cinkosok szövetsége formálta a bűnhálózatot.

A Negyven Elefánt sikere nagyrészt a szervezettségükben rejlett. Működésük hátterében szigorú szabálykönyv, az úgynevezett „emelőkódex”, ma úgy mondanánk, hogy "elemelőkódex" állt. A szabályok kimondták: a zsákmányt egyenlően kell elosztani, senki sem ihat a rajtaütés előtt, és tilos a bandatársaktól lopni – legyen szó pénzről vagy partnerről. Ez az etikai kódex biztosította, hogy a szindikátus tagjai között ne alakuljanak ki belső konfliktusok, és mindenki lojalitással viseltessen a közös cél iránt.

A banda egyik leghatásosabb módszere a bolti lopások kifinomult kivitelezése volt. Gyakran ketten-hárman léptek be az előkelő londoni üzletekbe, kihasználva a zsúfoltságot és az eladók figyelmetlenségét. Míg az egyikük az áruk nézegetésével vonta el a személyzet figyelmét, a másik rejtve elcsent néhány drága tárgyat. A nők külön erre a célra készített ruhákat viseltek: szoknyáik belül hatalmas zsebekkel voltak kibélelve, így a zsákmány könnyen elrejtve maradt. A bolti személyzet gyakran megdöbbent, amikor egy-egy letartóztatás után előkerült a nők ruháiból az eltűnt áru.

Mary Carr a Negyven elefánt királynője, aki magasabb szintre emelte a banda presztízsét

Mary Carr 1862-ben született London Holborn negyedében. Családja szegény volt, apja tolvajként és szélhámosként élt, anyja pedig korán meghalt. Carr már fiatalon a bűn útjára lépett, 14 évesen ítélték el először bolti lopásért. Később virágárusként dolgozott a Covent Gardenben, sőt, modellként is pózolt neves művészeknek. 1890 körül választották meg a Negyven Elefánt királynőjének – nemcsak karizmája, hanem szigorú vezetési stílusa miatt is. Fénykorában a banda körülbelül negyven aktív tagot számlált, akik London legexkluzívabb negyedeiben fosztogattak.

Carr idejében a banda már nem csupán bolti lopásokra specializálódott. Az Elefántok a zsarolás és csalás különböző formáit is űzték. Gyakori volt, hogy idős urakat csábítottak félreeső sikátorokba, majd hamis vádakkal fenyegették meg őket, hogy pénzt csikarjanak ki tőlük. Az áldozatok, félve a társadalmi megszégyenüléstől, gyakran fizettek. Carr egyik legismertebb mondása volt: „Bárki tud a mélyből lopni. Ideje a csúcsról lopni.” Ez a hozzáállás tükrözte a banda ambícióját, nem kispályás tolvajok akartak lenni, hanem a londoni elit zsebéből akarták megszerezni a vagyont.

Mary Carr bukása és a Negyven elefánt második virágkora

Mary Carr hatalma 1896-ban kezdett meginogni, amikor elrabolt egy hatéves kisfiút az epsomi lóversenyről. Bár a pontos indíték nem ismert, az ügy botrányt kavart. Carrt három év börtönre ítélték. Szabadulása után még próbálta visszaszerezni befolyását, de egyre kevésbé tudta irányítani a szindikátust. Halálának pontos időpontja nem teljesen ismert, de a legtöbb forrás szerint 1924-ben hunyt el.

Carr távozásával a Negyven Elefánt nem szűnt meg. Utódja, Alice Diamond még agresszívabb korszakot hozott, és a banda egészen az 1950-es évekig aktív maradt. Működésük lenyűgöző példája annak, hogy a bűnözés világában sem volt ritka a női vezetők megjelenése, sőt, Carr és utódai azt is megmutatták, hogy az alvilágban a lojalitás, szervezettség és merészség kéz a kézben járhat. A Negyven Elefánt legendája a mai napig él, lenyűgözve a történészeket és a popkultúrát.

A bbc.com cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye