Thistlegorm: legenda a tenger mélyén

2019. január 17. 15:01 Múlt-kor

Korábban

Az új élet

A Thistlegorm karrierje azonban csak ezután kezdődött el igazán. Maradványait Jacques Cousteau kapitány a fedezte fel 1955-ben helyi halászok segítségével. A roncsokból a felszínre hozta a hajóharangot, egy motorbiciklit, és a kapitány széfjét, és a National Geographic 1956 februári számában képeket is közöltek a merülésről. Cousteau azonban nem árulta el a Thistlegorm pontos lelőhelyét, így újabb évtizedeket kellett várni arra, hogy a 90-es évek elején egy búvárcsapat egy véletlennek köszönhetően ismét rátaláljon. A hely egy csapásra rendkívül népszerű lett, és azóta is az egyik legtöbb érdeklődőt vonzó hajóroncsnak számít, amelynek hírnevével a Titanicon kívül talán egyetlen elsüllyedt hajó sem vetekedhet.

Ha lemerülünk a Vörös-tenger mélyére, még manapság is megcsodálhatjuk a roncson maradt teherautókat, motorkerékpárokat, fegyvereket és egyéb, többé-kevésbé épségben maradt tárgyakat, amelyekből azonban sajnos egyre kevesebb van – és ez nem az állagromlásnak tudható be. A szerszámkészleteket, jelvényeket, és az egyéb kisebb tárgyak nagy részét ugyanis könnyűbúvárok hozzák el a roncsokról, és hogy hozzájuk férjenek, sok esetben – még ha akaratukon kívül is – megrongálják a Thistlegorm maradványait.

A hajóroncs állapotára a legnagyobb veszélyt azonban a búvárhajók jelentik. A hajókat (előfordul, hogy egyszerre akár húszat is) a roncsokhoz kötik, és elég néhány hullám, hogy a Thistlegormnak jelentős károkat okozzanak. Mindennek ellenére a hajóroncs elülső fele a körülményekhez képest jó állapotban van.

Bár népszerűsége nem lankad, a Thistlegormot az egyik legveszélyesebb hajóroncsnak tartják, ugyanis szűk és balesetveszélyes, és a közelében nagyon erős az áramlás. Megesik, hogy a rendkívül nagy tapasztalattal rendelkező búvárokon is kifog, és csak szerencsével sikerül ismét a víz felszínére kerülniük. Vagyis a Thistlegorm minden misztikuma és vonzó tulajdonsága ellenére még a profik számára is életveszélyt jelent.