2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Több 48-as emigráns is meggazdagodott a kaliforniai aranylázból

2021. január 16. 13:08 Tóth Csaba

Magyar pénz az Újvilágban

A cég, amely – nem mellesleg – aranylelőhelyet is birtokolt, hamarosan tovább szélesítette tevékenységi körét. A Herald című napilap ugyanazon számában, ahol közzétették 48 órás szolgáltatásukat, az újság szerkesztősége sajnálkozását fejezte ki, hogy a cég miért nem veret saját aranypénzt, amivel kifizethetnék a beadókat. Nem számított ez szokatlan gondolatnak abban az időben, mivel korábban tucatnyi pénzverde működött a városban.

Az Amerikai Egyesült Államok törvényei elméletben tiltották a magánpénzverést, de gyakorlati megfontolásokból lényegében szemet hunytak felette. Ennek oka az volt, hogy a szövetségi pénzverde csupán 1854-ben nyílt meg San Franciscóban, viszont készpénzre szükség volt a mindennapi életben, így ezt a piaci rést magáncégek töltötték ki.

A Wass, Molitor & Co. 1852 januárjában mutatta be a sajtónak az első saját készítésű 5 dollárosokat, és még ugyanebben a hónapban megkezdték a 10 dolláros címletek kibocsátását is. Mivel az érmék finomsága ugyan némileg alacsonyabb volt az Egyesült Államok hivatalos fizetőeszközeinél, a súlyuk viszont magasabb, továbbá ötvözőanyagként nem rezet, hanem ezüstöt használtak, így 5 dollárosuk valójában 5 dollár 4 centet ért.

A cég bejelentette, hogy kapacitásuk van 7000-8000 dollár értékben 5 dollárosokat készíteni naponta. Wass Sámuel így írt erről egy 1852. májusi levelében: „ujra pénz veréshez fogtunk, puffoljuk ám a W.M.& Co-kat mint a fene, hja mi a menkőt tegyünk?” Úgy tűnik, sikerült is elegendő mennyiséget verniük, mivel nem ismerünk 1853–1854-ből Wass–Molitor-aranydollárokat.

1855. március 25-én a helyi bankárok, kereskedők és más prominens személyiségek fordultak hozzájuk, hogy mivel az Egyesült Államok előző évben alapított verdéje nehézségekkel küszködik, ezért nincs elegendő készpénz a forgalomban, így felkérik a Wass, Molitor & Co.-t, üzemelje be régi pénzverő gépeit, és bocsásson ki újra aranypénzeket.

Wassék elfogadták a felkérést, és néhány héttel később megindult először a 10, majd a 20 és 50 dollárosok verése. Gőzenergiával működő pénzverő gépeikkel képesek voltak naponta akár 40 000-50 000 dollárnyi aranyérmét előállítani. A társaság második és egyben utolsó pénzverési időszaka május közepéig tartott, a következő években mind a tulajdonosi, mind a tevékenységi kör átalakuláson esett át.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A Wass, Molitor & Co., által vert 50 dolláros érme, 1855Az érme hátoldalaWass Sámuel gróf (1814–1879) portréjaHaraszthy Ágoston (1812–1869) portréjaA Wass, Molitor & Co. cég átvételi elismervénye Wass Samu aláírásával, miszerint A. H. Rosborough 9 uncia és 10 pennyweight (295,48 g) súlyú nyersaranyat adott be, amiért – a finomítás után – 138 dollár 16 cent értékű aranyrudat kapott cserébe. San Francisco, 1852. december 8.Haraszthyék gyára, az Eureka Gold and Silver Refinery a Brannan és a Harris utca sarkán, mögötte a California Metallurgical Works épülettömbje láthatóA Wells, Fargo & Co. egyik korabeli fiókjaAranyrudak készítése a korabeli eljárás szerint

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár