Tajvanról visszaérkező szumók terjeszthették el Japánban a spanyolnáthát, így szumóinfluenza lett a neve

A spanyolnátha 1918 augusztusában ütötte fel a fejét Japánban, járvánnyá pedig azon év novemberében szélesedett. A szakértők szerint az influenzát a távol-keleti szigetországba egy csoport szumó hozta be, akik a japánok által akkor már gyarmatosított Tajvanról érkeztek haza. Így eleinte Japánban szumóinfluenzának hívták a spanyolnáthát.

A gyilkos kór egyébként feltehetőleg az Újvilágból érkezett, ám a háborús országokban cenzúrázták az influenzajárványra vonatkozó tudósításokat, így a valós veszélyekről szóló első hírek a semleges Spanyolországból érkeztek − ezért ragadt rá a spanyolnátha kifejezés, bár a spanyolok francianáthaként emlegették. Érdekesség, hogy a 15. században Európán végigsöprő szifilisznél is hasonlóan alakultak az elnevezések. Mivel akkor sem tudták, hogy hol alakult ki a betegség, a népek mindig az ellenség nevét ragasztották a kór elé, például a hollandok spanyolbetegség, míg a törökök keresztény kórként említették, ám előfordult a buja- vagy az Ámor-kór elnevezés is.

De vissza Japánra és az influenzára: 1918 őszére világossá vált, hogy a lendületesen terjedő megbetegedéshullámot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A szigetország legnagyobb lapszámú és legrégebbi angol nyelvű újságja, a The Japan Times and Mail címoldalán 1918. október 26-án a következő felirat állt hatalmas betűkkel: „Ezrek halnak meg az influenzában szerte a világon”.

A nép oktatása és a további fertőzések elkerülése céljából a japán kormány – ma már nem létező – egészségügyi hivatala, a Központi Egészségügyi Iroda egy előírásgyűjteményt adott ki, amely részletezte, mit jelent az influenzafertőzés, miként lehet kezelni és hogyan kell megelőzni a terjedését.

A 455 oldalas kiadvány többnyire egyértelmű, tényszerű információkat közölt a betegség akkor ismert állapotáról. Leírások és táblázatok segítségével foglalták össze, hogy egyes tünetcsoportok esetén mi a teendő. A kiadvány szerint négy lépés betartásával csökkenteni lehet a fertőzés további terjedését.

„Maradj távol” – figyelmeztet az első, vagyis a manapság is hirdetett társadalmi távolságtartás egyszerű, de hatékony formáját propagálták akkor is. A második szabály kimondja: „takard el a szádat és az orrodat”, a harmadik szerint „oltasd be magadat”, míg a negyedik csupán annyit ír elő: „gargalizálj” [sós vízzel]. Ez utóbbi egyébként számos helyen olvasható, mint megelőző intézkedés.

A szabályok betartása és elterjesztése céljából számos plakátot készítettek, amelyeket országszerte kifüggesztettek, illetve szétosztottak, hogy a lakosságot a tudatos védekezésre neveljék. Az akkor 55 milliós Japánban egyébként 23 millióan fertőződtek meg, és legalább 390 ezren hunytak el spanyolnátha következtében.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
• A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
• Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
• Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot? 
• 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa
• Saját legendájának áldozatává vált a Titanic
• A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát