Szerelem minden határon át: a szovjet színésznő és az amerikai tengerész keserű meséje

Zója Fjodorova az 1941-es Barátnők a fronton című filmben

Sorsszerű találkozás

Zója Alekszejevna Fjodorova 1907. december 8-án született, és a Szovjetunió egyik legismertebb színésznője lett. Az 1898. október 15-én született Jackson Tate hadnagyi rendfokozatban kezdte karrierjét az Egyesült Államok haditengerészeténél, végül azonban admirálisként fejezte be pályafutását. Ők ketten 1945-ben találkoztak először Moszkvában, az amerikai nagykövetségen, ahol az akkor kapitányi rendfokozatban szolgáló Tate attaséhelyettesként működött.

Fjodorovna a Vörös Hadsereg egy harckocsizó egységénél 1943-ban

Szerelem volt első látásra, az oroszul beszélő Tate pedig nem késlekedett randevúra hívni Fjodorovát. Habár tudta, hogy a külföldivel folytatott viszony komoly büntetést eredményezhet számára, a színésznő elfogadta a meghívást. A biztonság kedvéért megtiltotta Tate-nek, hogy egyenruhában mutatkozzon vele, továbbá arra kérte, hogy maradjon csendben más emberek közelében, mert akcentusa felfedheti, hogy nem orosz anyanyelvű.

Jackson Tate és Zója Fjodorova

E korlátozások ellenére szerelmük virágzott. Annyira reménykedtek abban, hogy kapcsolatuk működhet, hogy május 9-én, az európai háború lezárásának napján Fjodorova eltervezte, hogy születendő gyermeküket – akiről úgy gondolta, aznap este fog megfoganni – Viktornak vagy Viktorijának nevezi majd, a győzelem emlékére. Tate egyetértett ezzel a tervvel, és habár Fjodorova valóban teherbe esett, Tate csupán hosszú évekkel később szerzett erről tudomást.

Elszakítva egymástól

Fjodorova apja, bár forradalmár volt és meggyőződéses kommunista, 1941-ben letartóztatásra került egy Sztálinról tett megjegyzés miatt. Fjodorova tudta, hogy a sztálini titkosrendőrség, az NKVD vezetője, Lavrentyij Berija el tudja rendelni apja szabadon bocsátását, így megkörnyékezte őt – ez igen bátor tett volt Fjodorova részéről, mivel Berija amellett, hogy terror- és megtorlóakciókat rendezett, hírhedt szexuális ragadozó volt, aki hatalmával visszaélve rendszeresen követett el nemi erőszakot.

Nyesztor Lakoba, Nyikita Hruscsov, Lavrentyij Berija és Agaszi Handzsijan 1936-ban, a moszkvai metró megnyitásakor.. Lakobával és Handzsijannal még abban az évben végzett Berija NKVD-je.

Beriját teljességgel rabul ejtette a fiatal színésznő, és azonnal elrendelte az édesapa szabadon engedését. Ezután meghívta Fjodorovát, hogy vegyen részt a felesége születésnapja alkalmából tartott vacsorán. Ez természetesen csapda volt: Berija valójában azt akarta, Fjodorova „hálálja meg” apja kiszabadítását. Amikor nemet mondott, a férfi kidobta.

Berija bosszúja

Az NKVD főnöke nem feledkezett meg Fjodorováról a későbbiekben sem. Miután 1945 májusában tudomást szerzett az amerikai tiszttel folytatott viszonyáról, és az információ Sztálin fülébe is eljutott, örömmel lépett akcióba. Fjodorovát – akinek nagy hasznát vette a szovjet propagandagépezet, és rendszeresen látogatta a csapatokat – nem sokkal május 9-e után turnéra küldte a Fekete-tenger partvidékére, Tate-et pedig nemkívánatos személlyé nyilváníttatta, aki így kiutasításra került a Szovjetunióból.

Berija Sztálin lányával, Szvetlanával az ölében (a háttérben Sztálin)

Az NKVD megfigyelés alatt tartotta Fjodorovát egész terhessége alatt, de még szülés közben is. Fjodorova megértette, hogy az 1941-ben történtek miatt bűnhődik éppen. Mindazonáltal újszülött lányát valóban Viktorijának nevezte el, ahogy azt Tate-tel eltervezték. Mindeközben Tate levelek tucatjait írta Fjodorovának címezve, amelyek azonban sosem értek célba. Egyetlen válaszlevelet kapott – név nélkül –, melynek írója arra utasította, ne zaklassa többé Fjodorovát.

Ha Fjodorova azt hitte, éppen elegendő büntetés volt az, hogy elszakították szerelmétől, tévedett: amikor Viktorija egyéves volt, Fjodorovát letartóztatták. Azt mondták neki, Tate kém volt, őt pedig megvádolták azzal, hogy információt szolgáltatott neki, valamint hogy Sztálin meggyilkolására sző összeesküvést. 25 év kényszermunkára ítélték, és elkobozták minden vagyonát. Lányát nővérére bízta, aki a Kazah SzSzK-ba költözött vele. Fjodorovna még a gulágon sem hagyta abba a színészkedést, részt vett a munkatáborban működő színtársulat előadásaiban.

Egy anya keresése

Fjodorovát végül 1953-ban, Sztálin halála után elengedték, így nyolc év után folytathatta karrierjét, és lányával lehetett. A gulágon töltött idő azonban elültette benne a félelmet, hogy mi fog történni Viktorijával, ha valamiért ismét letartóztatják. Elkezdte keresni a lehetőséget, hogy felvehesse a kapcsolatot Tate-tel. Végül 1959-ben egy közös ismerősön keresztül Fjodorovának sikerült kapcsolatba lépnie Irene Kirkkel, aki a Connecticuti Egyetem professzora volt, és éppen Moszkvában dolgozott tolmácsként – Kirk Fjodorova filmjein nőtt fel.

Kép a Barátnők című filmből, középen Fjodorova.

Kirk éveken keresztül kereste Tate-et az Egyesült Államokban – a tengerésztiszt mit sem sejtett arról, hogy gyermeke született a Szovjetunióban, vagy hogy korábbi szerelmét letartóztatták és munkatáborba vitték. Miután 1973-ban Kirk Tate nyomára akadt, küldött neki egy levelet, és egy fotót a már felnőtt Viktorijáról, akiből az anyjához hasonlóan színésznő lett. Habár Tate elismerte a lányt sajátjának, nem volt módja kapcsolatba lépni sem vele, sem Fjodorovával, csupán amikor Kirk a Szovjetunióba utazott, és magával tudta vinni az általa írt leveleket. Ezelőtt az NKVD utódszervezete, a KGB hathatós munkájának köszönhetően Fjodorova és lánya abban a hitben éltek évtizedeken keresztül, hogy Tate önszántából hagyta el őket.

Médiakampány

Szovjet állampolgárként Zója és Viktorija Fjodorova nem utazhattak külföldre hivatalosan elismert indok nélkül. Tate sem mehetett ki hozzájuk, mivel ekkor már 75 éves volt, és sokat betegeskedett. Elkeseredettségében Viktorija az amerikai sajtóhoz fordult, és 1975. január 25-én a New York Times cikket közölt a család történetéről, amelyet ezt követően más lapok is megírtak. Végül a National Enquirer című lap munkatársa, Henry Gris lépett kapcsolatba Viktorijával. Cserébe a család újraegyesítéséről való exkluzív tudósítási jogokért, hajlandóak voltak fizetni a szállást, utazást, és minden egyéb költséget. Viktorija készségesen elfogadta az ajánlatot, amely által végre találkozhatott édesapjával.

Amerikában maradni

Miután eljutott az Egyesült Államokba, Viktorija nem akart távozni. A sors úgy hozta, hogy megismerkedett a Pan Am légitársaság Fred Pouy nevű pilótájával, aki olvasott róla a People magazinban. Néhány nappal Viktorija vízuma lejárta előtt összeházasodtak, így a nő az országban maradhatott. Gyermekük, Christopher Alexander Pouy 1976 júniusában született – eddigre kiharcolták a szovjet hatóságoknál, hogy Zója Fjodorova az Egyesült Államokba utazhasson, és jelen lehessen unokája születésekor. Innentől kezdve Zója Fjodorova évente engedélyt kapott arra, hogy kiutazzon az Egyesült Államokba, így néhány alkalommal teljes családként tölthettek együtt időt. Közben Viktorija könyvet írt életéről és szüleiről „Az admirális lánya” címmel, amely az Egyesült Államokban jelent meg.

Jackson Tate kapitány bejelenti a USS Randolph repülőgép-hordozó fedélzetén a japán megadást, 1945. augusztus 15.

Ez az időszak nem tartott sokáig: Tate 1978-ban elhunyt rákban, Zója Fjodorovát pedig 1981-ben máig tisztázatlan körülmények között a fejét ért lövés által holtan találták lakásán. A halálhírről elsőként az amerikai sajtó számolt be, amely ekkor még úgy tudta, a színésznő szívrohamban halt meg. Senkit sem láttak bemenni vagy elhagyni a lakást, és az ügy máig megoldatlan. A hatóságok egy állítólagos „gyémántmaffia” néven ismert szervezettel hozták kapcsolatba a gyilkosságot.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?