Szándékos kegyetlenséggel neveltek engedelmes katonákat a spártai gyermekekből
2020. szeptember 10. 18:32 Múlt-kor
Spárta városállam harcosai az ókor óta a megadásra nem hajlandó, a végsőkig küzdeni képes katona ideálját jelentik. A „spártai” szót ma is a fájdalomra és a nehéz körülményekre érzéketlen, szándékosan a rideg és kemény életmódot választó emberekre használják leggyakrabban.
Korábban
Thermopülai hősei
A spártai hősiesség kétségtelenül leghíresebb példája a Kr. e. 480-ban vívott thermopülai csata, melynek során a városállam 300 válogatott harcosa az utolsó vérig védelmezte a szűk Thermopülai-szorost a sokszoros túlerőben lévő perzsákkal szemben, hogy időt nyerjenek a görög poliszok szövetségének a védekezésre való felkészülésre.
„A többi városállam is megfelelő haderővel rendelkezett, de a legtöbben Spártaét ismerték el a legjobbnak” – monda el Kimberly D. Reiter, az ókori és középkori történelem docense a floridai Stetson Egyetemen.
Hogyan tettek szert félelmetes képességeikre a spártaiak? Az egyik legfontosabb tényező az úgynevezett agogé volt, a városállam oktatást és katonai kiképzést végző rendszere, amely kemény – gyakran szélsőségesen kegyetlen – módszerekkel készítette fel a spártai ifjakat polgári és katonai kötelességük teljesítésére.
„Az agogé célja a katonai értékekre való nevelés volt: az erő, a kitartás, a szolidaritás” – írta a néhai kanadai történész, Mark Golden. Azonban mindezt meglehetősen súlyos áron érte el – a spártai fiúk gyermekkora traumatikus élmények sorozata volt.
A lehető legkorábban elkezdeni
Plutarkhosz (Kr. u. 46 vagy 48 – 125 vagy 127) ókori görög történész évszázadokkal Spárta fénykora (Kr. e. 400 körül) után írt több értekezést is a városállam működéséről.
Leírásai szerint a katonák kiválogatása már a születés után nem sokkal megkezdődött, amikor a spártai vének tanácsa az újszülött fiúgyermekeket szemügyre vette. Plutarkhosz szerint csak az „erősnek és szívósnak” tűnő gyermekeket hagyták életben, míg a gyengének vagy nem egészségesnek tűnőket a Taigetosz hegység lábánál kitették, hogy az istenek döntsenek sorsukról.
Innen a történetíró szerint bárki szabadon elvihette őket, vagy az elemek végeztek velük (a közhiedelemmel ellentétben Plutarkhosz nem ír arról, hogy a gyermekeket a hegyről a mélybe vetették volna). Plutarkhosz művein kívül azonban semmilyen korábbi forrás nem ír az „apothetai” („kihelyezés”) nevű gyakorlatról, így az legfeljebb egy igen tartós történelmi mítosznak tekinthető.
Ami bizonyos, hogy a spártai fiúgyermekeket a szülők korán, hétéves koruk körül átadták az államnak nevelésre. Az agogé keretében csoportokba szervezték őket, amelyek együtt éltek, tanultak és edzettek, a későbbi vezetők pedig már ekkor megmutatkoztak viselkedésük alapján – ők szervezeték a csoport életét és parancsoltak a többieknek, egyúttal azonban példamutatásban is élen jártak.
Plutarkhosz szerint a spártai fiúk nem sok egyetemes taníttatásban részesültek, azonban Stephen Hodkinson, a Nottinghami Egyetem ókorral foglalkozó professor emeritusa szerint a korabeli források arra utalnak, ők is megkapták a görögöknél megszokott elemi oktatást: írásból és olvasásból, számtanból, énekből és táncból.
A keménységet a fiúk ellátásában is hangsúlyozták: lábbelit nem kaptak, így hozzászoktak a mezítláb járáshoz, továbbá egyetlen, köpenyszerű ruhát kaptak csupán egész évre, amely a hidegtől igencsak kevés védelmet nyújtott. Meg kellett tanulniuk fekhelyet és menedéket készíteniük a természetben, ami a későbbiekben is hasznos tudásnak bizonyult a hadjáratokon.
Ahogy nőttek, a spártai fiúkra egyre több fizikai megterhelés várt. Rendszeresen meztelenül kellett felvonulniuk felnőtt elöljáróik előtt, akik alakjukat és edzettségüket mérték fel ezen keresztül – azt, aki ránézésre nem tűnt elég edzettnek, megkorbácsolták.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága tegnap
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont tegnap
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét tegnap
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én tegnap
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József tegnap
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához tegnap
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával tegnap
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban 2024.04.30.