Sosem ment férjhez a női lélek húrjain játszó Jane Austen

Magánélet és tanácsadás

Jane Austen az egyik legelső regényíró volt, aki a házasság és a szerelem témáját realisztikusan igyekezett ábrázolni műveiben. Bár maga, a korszakban igencsak szokatlan módon, sosem házasodott meg, gazdag tapasztalatokkal rendelkezett úgy a szerelem, mint a leánykérések területén.

Fanny Knight 1814-ben hosszan őrlődött azon, hogy elfogadja-e egyik kérőjének házassági ajánlatát. Nagynénje sem könnyítette meg túlzottan a dolgát, mert bár felhívta a figyelmét arra, hogy „ajándék lónak ne nézze a fogát”, ugyanakkor figyelmeztette arra is, hogy „semmi sem hasonlítható a szerelem nélküli kötöttség nyomorúságához.”

A fiatal lánynak levélben tanácsot adó nagynéni nem volt más, mint Jane Austen. Az angol írónő regényeinek éleslátásával szembefordult a korban jellemző romantikával és a kritikai realizmus egyik előfutáraként már olyan, korábban csak nagyon idillisztikusan ábrázolt témákat feszegetett, mint a szerelem vagy a házasság. Bár maga sosem ment férjhez, élete során rengeteg tapasztalatot szerzett.

A Büszkeség és balítélet szerzőjének írásaiban visszatérő elem a házassági piac, vagyis a korszak párválasztási gyakorlata. Ennek lényege, hogy a férfiak elsősorban nem érzelmi, hanem sokkal inkább anyagi szempontok alapján választották ki jövendőbelijüket.

Az a lány számított csábítónak, akinek családjától gazdag hozományra lehetett számítani. Jane Austen életében ez komoly problémát jelentett, hiszen szülei nehéz anyagi helyzetben voltak, így semmivel sem tudtak hozzájárulni az ő és nővére, Cassandra hozományához.

Egy szegény sorból érkező fiatal lány ezért egyedül szellemességére és szépségére támaszkodhatott, ha mégis az ujja köré akart csavarni egy későbbiekben számára anyagi biztonságot jelentő férjjelöltet. Jane – hasonlóan regényeinek főszereplőihez – egyik tulajdonságnak sem volt híján, így élete során több lehetősége is nyílt arra, hogy megházasodjon.

A lány elsőként családjának egy ír barátjával, Thomas Lefroy-jal került közelebbi kapcsolatba, akivel 1795-ben ismerkedtek össze. Több alkalommal is együtt jelentek meg különféle partikon, és leveleiben Jane gyakran dicsekedett nővérének arról, hogy mennyit táncoltak és milyen rendezvényekre látogattak el.

Az irodalomtörténészek szerint elképzelhető, hogy Thomas Lefroy házassági ajánlattal készült Jane Austennek

1796 januárjában aztán egy igen különös levelet küldött Cassandrának: „Erősen arra számítok, hogy ajánlatot kapok majd barátomtól az este folyamán. El kell azonban utasítanom, hacsak meg nem ígéri, hogy megszabadul a fehér kabátjától.”

Eme sorok értelmezése máig vitára ad okot az irodalomtörténészek körében, így az sem bizonyos, hogy valóban egy házassági ajánlatról volt szó benne és azt sem tudjuk, hogy mit jelképezhet az a bizonyos fehér kabát. Mindazonáltal Jane Austen és Lefroy kapcsolata ekkor bizonyosan véget ért, hiszen a férfi hamarosan visszatért Írországba, ahol később a legfelsőbb bíróság vezetője lett.

Ezt követően 1802-ben nyílt az írónőnek lehetősége – ezúttal már bizonyosan – arra, hogy megházasodjon. Ekkor a maga 27 évével a kor viszonyai között már „vénlánynak” számító Austent a nála 6 évvel fiatalabb Harris Bigg-Wither kérte feleségül. A lány igent mondott az ajánlatra, de a jegyesség nem tartott sokáig.

Alig egy nappal később ugyanis Jane felbontotta az eljegyzést. Máig nem tudni pontosan, hogy mi vezette erre a döntésre. Egyesek szerint a gyászoló nővérével való együttérzés (aki éppen ekkor vesztette el vőlegényét) állhat az ügy hátterében, mások az évekkel később unokahúgának írt levélre mutatnak, miszerint Jane nem akart szerelem nélkül házasodni.

Ezt követően nem ismerünk több esetet az írónő életéből, amikor felmerült volna a házasság lehetősége. A korban szokatlan női életút és a mögötte álló motivációk megértését nehezíti, hogy Jane halála után Cassandra elégette levelezésük legnagyobb részét (ez bevett gyakorlatnak számított a korban), így csak néhány fennmaradt üzenet és leginkább az Austen nevet halhatatlanná tévő regények révén nyerhetünk bepillantást az írónő személyiségébe.

1. A szegény sorsú tehetség
2. Magánélet és tanácsadás
3. Posztumusz hírnév

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel