Shakespeare és az utókor is tévedett abban, ki árulta el valójában Julius Caesart

A jós előre látta

Rómában széles körben tartottak a temérdek hatalomtól, amely Caesar kezében összpontosult. Elméletben Róma alkotmányos köztársaság volt, a valóságban azonban évtizedek óta a katonai diktatúra határán billegett. Caesar a birodalom történelmében elsőként lett megtéve egész hátralevő életére diktátorrá, ezzel csupán névleg nem lett király. Még szeretőjéül is királynőt választott, az egyiptomi Kleopátrát. A királynő i. e. 44 márciusában Caesar villájában lakott Róma külvárosában fiával, aki állítása szerint Caesar törvénytelen fia volt. Mindez már túl sok volt a királyellenes hagyományokat tisztelő rómaiak számára.

Leginkább azonban a becsvágy, semmint a politikai eszmékhez való hűség fordította Caesar ellen Decimust. Levelei olyan emberről árulkodnak, akit a becsület jobban érdekelt, mint a szabadság. Arra vágyott, hogy triumphust, azaz győzedelmes katonai felvonulást vezethessen végig Rómán. Caesar ezt neki nem engedte meg, alacsonyabb beosztású parancsnokainak azonban igen. A diktátor kétségkívül odafigyelt rá, hogy apránként osztogassa a jutalmakat embereinek. Decimust egyéb módokon ugyan megjutalmazta, de ez a sértés nem hagyta nyugodni. Emellett ott volt Caesar ifjú unokaöccse, Gaius Octavius felemelkedése, aki csupán kamasz volt és katona helyett tehetséges és ravasz politikus. Decimusnak bizonyosan nem esett jól végignézni, ahogy Octavius átveszi helyét Caesar kegyeltjeként. Szintén Caesar ellene hangolhatta Decimust felesége, aki egy Caesar-ellenes családból származott.

Decimus Brutust ábrázoló római érme i. e. 48-ból (Wikipedia / Classical Numismatic Group, Inc. / CC BY-SA 2.5)

I. e. 44 telén Cassius elkezdte szervezni az összeesküvést Caesar meggyilkolására. Decimushoz és Brutushoz hasonlóan Cassius is a nemesség tagja volt. Katonai karriert futott be, akárcsak Decimus, de értelmiségi is volt csakúgy, mint Brutus. Tettrekészségével Brutust is cselekvésre inspirálta. Utóbbi nem volt katona, azonban filozófusként és orátorként nagy tiszteletnek örvendett. További több mint hatvan előkelő rómaival együtt Decimus is csatlakozott a merénylet megtervezéséhez.

Vélhetően a csapdaállítás mestereként már a csatamezőn bizonyított Cassius ötlete volt, hogy Caesart a szenátusban lepjék meg. Decimus volt azonban az, aki az eseményeket mozgásba hozta, hiszen ő volt az összeesküvők közül az egyetlen, aki Caesar bizalmi köréhez tartozott – még a gyilkosság előtti este is együtt vettek részt egy lakomán. Március idusának reggelén Caesar váratlanul úgy döntött, nem megy el a szenátus gyűlésére, vélhetően az összeesküvésről szóló híresztelések miatt.

Shakespeare drámájával ellentétben egy bizonyos jövendőmondó nem csak március idusával kapcsolatban figyelmeztette Caesart, hanem a teljes, február 15-étől március 15-éig tartó időszakra vonatkozott a végzetes jóslat. Végül ennek utolsó napja is eljött. Amikor az összeesküvés résztvevői a szenátusban megtudták, hogy Caesar otthon marad, Decimust küldték el hozzá, hogy győzze meg a részvétele fontosságáról. Decimus megtette, amire kérték, és Caesar elment a szenátus ülésére, ami aztán az életébe került.

A gyilkosság után Decimus helyezte biztonságba az elkövetőket. Személyes tulajdonát képezte egy gladiátortársulat, akik egyúttal egyfajta magánrendőrségként is működtek. Ők kísérték a merénylőket a Capitolinus-dombra és őrizték őket az elkövetkezendő feszültséggel teli napokban. Eleinte a római nép támogatta Caesar gyilkosait, mivel az alkotmányos szabadság védelmezőit látta bennük. Csak azután gondolták meg magukat, hogy látták Caesar támogatóinak erejét.

Ezután Decimust különösen sok kritikával illeték, mivel Caesarhoz való közelsége annál súlyosabbá tette árulását. Decimus hamarosan elhagyta Rómát és Észak-Itáliában vezetett hadjáratot a köztársaság védelmére. Habár erőteljesen indult hadjárata, Octavius hamar túljárt az eszén. A Caesar végrendeletében örököseként és fogadott fiaként megnevezett Octavius először szövetséget kötött Decimusszal, majd ellene fordult. Másfél évvel március idusa után Decimust cserben hagyták katonái, minek következtében ellenségei elfogták és kivégezték. Egy évvel később Brutus és Cassius csatavesztést követően öngyilkosak lettek. Octavius ezután folytatta véres útját a hatalom felé, és idővel Róma első császára lett Augustus néven.

Felmerülhet a kérdés: ha Decimus ennyire fontos szerepet játszott Caesar meggyilkolásában, miért nem vált ismertebbé az utókorban? Ez részben Brutusnak köszönhető, akinek sikerült a pozitív nyilvánosságot megnyerni magának. Barátai és családja halála után sokat javítottak imázsán műveikben, emiatt a későbbi rómaiak tisztelettel tekintettek Brutusra, ami megalapozta Shakespeare azon megállapítását, hogy ő volt „a legnemesebb római”.

Decimus esetében ilyen nem történt. Brutusszal ellentétben nem bánt jól a szavakkal, és nem voltak irodalmár tisztelői, akik elmesélték volna történetét. Szerepe azonban világosan megjelenik a kevésbé ismert ókori beszámolókban, melyek napjainkig fennmaradtak. Shakespeare nem használta ezeket, és később sem váltak széles körben olvasottá. Így lett végül Decimus Junius Brutus Albinusból Julius Caesar talán legfontosabb, de elfeledett gyilkosa.

1. Szinte végig Caesar oldalán
2. A jós előre látta

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2010

• Az igazi Trebitsch
• Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
• Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
• Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
• A kannibál gróf kalandjai
• Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
• Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
• Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
• A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában