Legendás apák és fiúk

Saját ivócimboráját is felakasztotta a legtöbbet foglalkoztatott angol hóhér

2018. július 4. 12:59 Múlt-kor

Az angol hóhérdinasztiából származó Albert Pierrepoint egyike volt az Egyesült Királyság utolsó ítéletvégrehajtóinak. 1932 és 1956 közé eső működése során több száz elítéltet vezetett fel a bitóra, köztük sorozatgyilkosokat és náci háborús bűnösöket is.

Albert Pierrepoint
Albert Pierrepoint

Albert Pierrepoint 1905. március 30-án született az angliai Clayton városában. Hasonlóan számtalan gyermekhez, már ő is fiatalon kitalálta, hogy mi is lenne álmai foglalkozása. Szemben azonban a gyerekek többségével, Albertnek meglehetősen bizarr elképzelése volt a jövőjéről: „Amikor befejezem az iskolát, én akarok lenni az állami ítéletvégrahajtó” – írta egy iskolai fogalmazásában mindössze 11 éves korában. A különös ötlet nem is véletlenül született meg a fiú fejében, ugyanis édesapja, Henry, illetve nagybátyja, Thomas Pierrepoint ugyancsak hóhérként keresték kenyerüket.

Albert karrierje azonban nem indult egyszerűen. Ugyan 1922-ben elhunyt apja jegyzeteiből és naplóiból már korán elsajátította a kivégzések elméleti tudnivalóit, jelentkezését a hatóságok rendre visszadobták arra hivatkozva, hogy elegendő hóhér működik a rendszerben, nincs szükség újabbra. Végül 1932-ben egy hóhérinas lemondását követően megüresedett egy pozíció, így Albert még ugyanebben az évben ott állhatott nagybátyja oldalán Dublinban és végre testközelből figyelhetett meg egy kivégzést. A halálra ítélt férfi egy fiatal ír farmer volt, akinek testvére meggyilkolásáért kellett fellépnie a bitóra.

Albert azonban ekkor még mindig „kezdőnek” számított és a korabeli Egyesült Királyságban viszonylag ritka volt, hogy halálra ítéljenek valakit. Így egészen 1941. októberéig kellett várnia, hogy ő maga is levezényelhesse első akasztását, amelynek a kor híres gengsztere, Antonio Mancini esett áldozatul. A „nehéz kezdés” után, a következő 15 év leforgása alatt Pierrepoint a brit történelem legjobban foglalkoztatott ítéletvégrehajtójává vált. Pontosan nem is tudjuk, hogy hány kivégzés fűződik a nevéhez. Hivatalos iratok alapján 435 akasztást lehet bizonyosan hozzákapcsolni, ő maga naplói és feljegyzései alapján 550-re helyezte ezt a számot, míg a legmagasabb becslések – arra hivatkozva, hogy Pierrepoint naplóiból több oldal is elveszett – 600 fölé taksálják.

A második világháború évei az 1930-as évekkel szemben már jócskán adtak lehetőséget a hóhérok bőséges foglalkoztatására. Így például 1942-ben Pierrepoint volt az, aki felakasztotta Gordon Cumminst, az „Elsötétítős Hasfelmetsző” sorozatgyilkost, aki arról kapta ragadványnevét, hogy a London elleni légitámadások alatt elrendelt elsötétítések idején megölt és – Hasfelmetsző Jack-hez hasonlóan megcsonkított – négy nőt.

Pierrepoint „rekordjában” nagy szerepet játszottak a háború utáni perek is. 1945 és 1949 között több mint 20 alkalommal utazott Németországba és Ausztriába, hogy végrehajtsa a háborús bűnök miatt elítélt nácik halálbüntetéseit. Ő végezte ki többek között az előbb az auschwitzi, majd a Bergen-Belseni koncentrációs tábor parancsnokaként tevékenykedő Josef Kramert, majd az Auschwitz női részlegét irányító Irma Grese-t is. Az általa felakasztott több mint 200 háborús bűnös között találunk még olyan hírhedt alakokat is, mint az angol nyelvű német propagandaadásai miatt árulásért halálra ítélt Lord Haw-Haw, vagy éppen a gázkamrákban alkalmazott Zyklon-B készítményt feltaláló és azt a koncentrációs táboroknak folyamatosan biztosító Bruno Tesch.

A nagy számú kivégzésből szerzett bevételéből Pierrepoint elegendő pénzt gyűjtött össze, hogy egy saját kocsmát nyisson Manchesterben. A Poor Struggler (Szegény Küszködő) névre keresztelt ivóba aztán özönlöttek a vendégek, hogy a korban szinte háborús hősként tisztelt hóhér csapoljon nekik egy korsó sört és meséljen nekik pár történetet. A kocsmához fűződik Pierrepoint életének egyetlen olyan kivégzése is, amelynek során a hóhér saját bevallása szerint rosszul érezte magát. 1950-ben egy este a kocsma egyik törzsvendége, bizonyos James Corbitt erősen lerészegedett és még egy dalt is énekelt együtt Pierrepointtal, mielőtt hazaindult volna. A részeg Corbitt azon az este egy féltékenységi rohamban brutálisan meggyilkolta barátnőjét, amiért később halálra ítélték. A kivégzést pedig ezúttal is Pierrepoint hajtotta végre.

Egyes elképzelések szerint ez volt az a pont, amikor Pierrepoint elkezdett gondolkozni a visszavonuláson. Erre azonban még évekig nem került sor, amely időszak alatt két erősen vitatott kivégzés is fűződik a nevéhez. Ő akasztotta fel ugyanis Timothy Evanst, akit szomszédja, John Christie helyett hibásan vádoltak meg és ítéltek el felesége és újszülött lánya meggyilkolásáért (később aztán Christie-t is Pierrepoint akasztotta fel). Szintén ő volt az ítéletvégrehajtó 1955-ben az utolsóként kivégzett angol nő, Ruth Ellis felakasztása során is. Ellist az őt rendszeresen bántalmazó barátja meggyilkolása miatt ítélték el és ügye – amelyben az ország közvéleménye sokáig kegyelemre számított – hatalmas felháborodást váltott ki, amely a történészek szerint kulcsfontosságú volt a halálbüntetés angliai eltörléséért folytatott harcban.

Pierrepoint végül hivatalosan egy fizetési vita miatt mondott le posztjáról 1956-ban. Nyugdíjas éveiben gyakran beszélt nem mindennapi karrierjéről, a hóhérszakma rejtelmeiről és a halálbüntetéshez való viszonyáról is. Egy 1960-as interjúban például így szólt a kivégzések érzelmi oldaláról: „Fontos, hogy ne keverjük bele, hogy milyen bűnt követett el. A halálraítéltnek meg kell halnia. Annyi tisztelettel és méltósággal kell kezelni őket, amennyire csak lehetséges. Az ismeretlenbe sétálnak. És bárki, aki belesétál az ismeretlenbe, nos, azelőtt én leveszem a kalapom.”

A halálbüntetés kérdése – amelyet Angliában 1965-ben töröltek el – számára is sok fejtörést okozott. 1974-ben megjelent emlékirataiban például arról írt, hogy a halábüntetésnek nincs visszatartó ereje. „Gyilkosságok az idők kezdete óta történnek és az idők végezetéig fogunk elrettentő eszközöket keresni miatta. Arra a következtetésre jutottam, hogy a kivégzések nem oldanak meg semmit, és azok mindössze elavult maradványai a bosszúra vágyó primitív ösztönnek…” Később azonban bizonytalanságát fejezte ki fenti szavaival kapcsolatban, amikor egy rádióbeszélgetésben arról beszélt, hogy azokat akkor írta, amikor „jól mentek a dolgok”, a bűncselekmények növekedése miatt azonban már nem biztos benne, hogy jó ötlet volt a halálbüntetés eltörlése.

Albert Pierrepoint végül 1992. július 10-én hunyt el a Liverpool melletti Southport városában.

2018. ősz: Legendás apák és fiúk
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Albert és nagybátyja, Thomas Pierrepoint 1947-benGordon Cummins, az „Elsötétítős Hasfelmetsző”Irma Grese, „Auschwitz hiénája”Josef Kramer, a „Bergeni bestia”Az idős Pierrepoint

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!