Ritka zoomorf lakatot vizsgálnak a régészek Cibakháza határában

2026. október 18.-Múlt-kor

Egy rendkívül ritka, a 10. és a 12. század közötti időszakra datálható állatalakos, úgynevezett zoomorf lakat megtalálási helyét vizsgálják a hazai régészek Cibakháza területén. A Szoljon.hu beszámolója szerint a Magyar Nemzeti Múzeum és a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársai a terepmunka során az Árpád-kori település kereskedelmi hálózatainak feltérképezésére fókuszálnak.

Összefoglaló
  • Ritka középkori, állatalakos bronzlakatot tártak fel a régészek a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Cibakháza határában.
  • A lelet egy Árpád-kori lelőhelyről származik a 10. és a 12. század közötti időszakból.
  • A felfedezés a kutatók szerint a korabeli Kárpát-medence keleti és balkáni kereskedelmi kapcsolatait bizonyítja.
Fotó: Szoljon/Mészáros Géza

A régészeti munkálatok a Cibakháza–Árvád elnevezésű településrészen zajlanak, ahol a kutatók már az 1980-as évek topográfiai felmérései során azonosítottak középkori megtelepedésre utaló nyomokat. Pontos keltezésre alkalmas fémleletek azonban egészen 2020-ig nem kerültek elő a területről.

Az áttörést a Damjanich János Múzeum közösségi régészeti projektje hozta el, amelynek keretében önkéntesek bevonásával, legális műszeres lelőhelyfelderítéssel vizsgálták át a területet. A szisztematikus munkának köszönhetően 2026-ig több mint ezer jól dokumentált tárgyat találtak. A leletanyagban az őskori és népvándorlás kori nyomok mellett kiemelkedő a középkori horizont, valamint az 1849-es cibakházi hídfőharcok emlékeinek azonosítása.

A jelenlegi tervásatás elindítója egy 2024-ben felszínre került, kisméretű, állat alakú lakattest volt. Rózsa Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze szerint a tárgytípus rendkívül ritkának számít a magyarországi leletanyagban. Ezt megelőzően a szakirodalom csupán egyetlen jól dokumentált, a 11. és 13. század közé keltezhető példányt tartott számon, amely a szolnoki ispánsági vár sáncárkából került elő. A cibakházi lelőhelyen 2025-ben a lakat közelében egy III. Béla király által veretett tálkapénzt is találtak, amely a nagyközség eddigi legrégebbi középkori érméje. A leletek tudományos feldolgozása indokolta az idén nyáron megkezdett hitelesítő szondázó ásatást.

A feltárás első napjaiban a humuszréteg eltávolítása után a szakemberek középkori objektumokat, állatcsontokat és jelentős mennyiségű kerámiatöredéket azonosítottak. Az elmúlt évek fémkeresős kutatásai során ruházati elemek, csatok, pártaveretek és vasszerszámok gazdagították a gyűjteményt. A pénzleletek zömét a kis értékű érmék, denárok és parvusok adják, amelyek Luxemburgi Zsigmondtól I. Ferdinánd uralkodásáig fedik le a korszakot.

A település a mohácsi csatavesztés után sem néptelenedett el, amit egy török kori ezüst akcse is bizonyít, a folyamatos lakottság törése csak a 17. század végén figyelhető meg. A kutatók az ásatás legutóbbi szakaszában egy többosztatú középkori épület alapozási árkát is megtalálták, amelynek teljes kibontása a jövőbeli tervek között szerepel.

A zoomorf lakatok eredete és elterjedése egy tágabb kora középkori kereskedelmi hálózat működésére világít rá. Ez a sajátos zárszerkezettípus a 10. és a 11. század folyamán vált népszerűvé a Bizánci Birodalom területén, de a régészeti adatok alapján a szomszédos bolgár régiókban, a Kijevi Rusz erődített telepein, sőt még az iráni térségben is használták. A Magyarországon megtalált tárgyak a lakatok úgynevezett Duna-vidéki variánsához tartoznak, amelyekből a hazai intézmények 2026-ig csupán hat darabot regisztráltak. A cibakházi és szolnoki példányok mellett a Balaton déli partjáról, a Pest vármegyei Domonyból, valamint a mai Románia területén fekvő Diószegről ismertek hasonló leletek.