Ötven éve ringatjuk el magunkat egy elképzelt fesztiválon
2023. március 2. 09:05 Múlt-kor
„Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta, mielőtt szájába nyomják az első marihuána cigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől.” A sokak által jól ismert sorok a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben hangzottak el a Vígszínházban, éppen ma ötven éve, 1973. március 2-án. A Déry Tibor azonos című kisregénye alapján készült darab a színpad és a könnyűzene különös találkozásából született meg, nem elhanyagolható politikai szándékkal. A kisregényt Pós Sándor ültette színpadra, zenéjét az LGT szolgáltatta Presser Gábor hangszerelésével, dalszövegeit pedig Adamis Anna szerezte.
Vígszínház, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical előadása (kép forrása: fortepan / Urbán Tamás)
Korábban
A musical alapvetően Déry Tibor eredeti kisregényének cselekményét követi, egy Amerikába disszidált házaspár tragédiáját dolgozza fel. József és Eszter, annak ellenére, hogy szerelmesek egymásba, képtelenek normális életet élni egymással. Eszter, aki egy budapesti zsidólány, kitörölhetetlen traumákat őriz a nyilas diktatúra éveiből.
Vissza-visszatérő rémképeivel csak a kábítószerek segítségével képes megbirkózni, ez okozza a mű központjában elhelyezkedő konfliktust is: megszökik Józseftől, és egy barátnőjével, Beverlyvel több százezer hippi gyűrűjében a montanai popfesztiválon találja magát. Az egyik marihuánás cigarettát szívják a másik után, LSD-znek, a Halál Angyalai nevű motoros banda pedig a koncertek során embereket gyilkol. József is belecsöppen ebbe az őrült kavarodásba, kétségbeesve keresi Esztert, de a tragédia elkerülhetetlennek látszik.
Vígszínház, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical előadásán Déry Tibor író és Presser Gábor zeneszerző kézfogása (fortepan / Urbán Tamás)
Amikor 1972 környékén felmerült a Képzelt riport… színpadi adaptációjának az ötlete, a hivatalos kultúrpolitika tulajdonképpen csak konzekvensen követte azt az utat, amelyre a forradalom leverését követően lépett. „Az egész társadalmat átfogó világnézeti nevelőmunka csak akkor járhat tartós eredménnyel, és a jövőre nézve távlatokat nyitó csak akkor lehet, ha az ifjúság marxista szellemű nevelését tekinti az egyik legfontosabb feladatának” – szólt az 1958-as művelődéspolitikai irányelvek egyik verdiktje.
Ezt követően az Aczél által vezetett kulturális szférában megtestesülő 3T elve (tiltunk–tűrünk–támogatunk) határozta meg a nyilvánosságot kapó/kapható művészek és alkotásaik sorsát. A Kádár-rendszerrel szinte egy időben megszülető, de közel sem ugyanazokból a forrásokból táplálkozó magyar könnyűzene a kezdetektől fogva gyanús volt az akkori kurzus számára. A Nyugatról érkező és a fiatalokat károsan befolyásoló szubkulturális hatásokkal szemben nemcsak a művelődéspolitika, de az állambiztonság is felvette a kesztyűt.
A hatvanas évek közepétől fogva, az ifjúsági probléma tetőzésének idején kezdődött meg egy komolyabb ideológiai offenzíva a rendszerellenes, nyugatmajmoló, hippiket utánzó, erőszakos galerikbe tömörülő deviáns fiatalok csoportjai ellen. Az új gazdasági mechanizmus friss lendülete átmenetileg kedvezett a magyar könnyűzenei életnek, ám a hetvenes évek elején való leállítását és a fullasztó brezsnyevi évek megszilárdulását követően ismét merevvé váltak a kultúrpolitikai irányelvek.
Ebben a kulturális közegben született meg tehát Déry kisregénye, és két évvel később a darab vígszínházi ősbemutatója. Az, hogy a darab ideológiailag „jól feküdt”, bizonyítja a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1972. tavaszi értékelése is:
„A mű erőteljes tiltakozás az ellen a közkeletű nézet ellen, amely szerint a fogyasztói társadalom, a nyugati világ elembertelenítő tendenciáival szemben a lázadás eredményes formája: a társadalmon kívüli kapcsolatok megteremtése, a kivonulás a törvényekkel és konvenciókkal megszerkesztett szabályos létformától. Déry egyértelműen vallja, hogy a popzene őrjöngésével, a kábítószerekkel, a látszólagos nagy békével, a szabad szerelemmel fűszerezett lázadás-fegyverletétellel, amely nem más, mint a fennálló és uralkodó társadalom manipulációja az értelmes ellenállás lefegyverzésére.” (A dokumentumot idézi: Varga Luca A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról vígszínházi előadásának recepciója a Kádár-korszak kultúrpolitikájának tükrében című tanulmánya, amely a Korall folyóirat 11. évfolyamának 39. számában jelent meg.)
Miután a kultúrpolitika és a színházi kezdeményezés egymásra talált, Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója megszerezte a szükséges engedélyeket a párt Agitációs és Propaganda Osztályától, érvelésekor a mű homlokterébe a „a nyugati hippikultúra kritikáját” állítva. Rendezéssel a fiatal Marton Lászlót bízta meg, aki kifejezetten könnyűzenészekkel szeretett volna együtt dolgozni a teátrum hivatalos zenészei helyett. A dalok megkomponálásakor így került a képbe először az Illés-együttes, amelynek vezetői, Bródy János és Szörényi Levente az eredeti kisregény erősen rockellenes attitűdje miatt visszautasították a felkérést.
Vígszínház, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical előadása, balra Koltai Róbert (Fortepan / Urbán Tamás)
Várkonyiék ezt követően az akkor szintén nagyon népszerűnek számító LGT zenekar tagjait környékezték meg, akik először nemet mondtak a felkérésre, ám később – miután Presser Gábor személyesen is elbeszélgetett a műről és annak jelentőségéről a szerzővel – mégis vállalták a komponálást.
A Képzelt riportot… már a bemutató előtt több negatív kritika is érte, amelyek közül a legtöbb a darabban rejtőző számos ambivalens vonásra világított rá. A könnyűzenei szféra szereplőinek az volt az alapvető problémája, hogy a darab amellett, hogy negatív képet fest a rockzenéről és annak rajongóiról, zeneileg mégis a műfajból táplálkozik, sőt népszerűsíti a könnyűzenei műfajt. Éppen ezért az LGT szerepvállalását a magyar rockzene elárulásaként aposztrofálták.
A kizárólag a tradicionális színházi világban gondolkodó kritikusok a rockzene kőszínházak színpadán való megjelenését kifogásolták. Emellett sokan voltak azok is, akik nem nézték jól szemmel azt sem, hogy a musical szövegkönyve és dalai olyan társadalmi tabutémákat döntögetnek, mint például a kábítószerfogyasztás, a homoszexualitás vagy a holokauszt.
Ám a kritikák és a negatív vélemények ellenére a vígszínházi bemutatót óriási siker övezte, a Képzelt riport… mind itthon, mind külföldön jelentős elismerésben részesült. A jeles német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kritikusa például témájában és hangulatában a világhírű Hairhez, zeneileg pedig a Porgy és Besshez hasonlította, az Amerikában bemutatott előadás rendezője pedig történetileg a West Side Storyval állította párhuzamba.
A musical dalai közül nem egy részét képezte az LGT későbbi fellépéseinek, és olyan dalok, mint a Valaki mondja meg, a Ringasd el magad, a Vinnélek vagy az Arra születtem napjainkig óriási népszerűségnek örvendenek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
