Nemzeti cifraszűrtől az éj leple alatt kivágott Rákosi-címerig – 1848-49 és 1956 közös pontjai

A rettegett ruhadarab

A látogatók már az első terembe való belépés előtt ízelítőt kapnak a tárlat üzenetéből, mivel a kiállításra vezető folyosón már az 1848-49-as és 1956-os események eszmei hasonlóságát leginkább kifejező szimbólum, egy hatalmas, falakra és a padlóra felfestett Kossuth-címer fogadja az érdeklődőket. A tárlat kurátorai, Kedves Gyula (Országgyűlési Múzeum) és Szabó Magdolna (Néprajzi Múzeum) elmondták, az 1848-49-ban használt nemzeti jelképek többsége (nemzeti színű zászló, címer stb.) nem a forradalmi idők találmánya, de használatukat ekkor emelték törvényerőre. Kivétel ez alól a francia mintára felbukkanó kokárda, amely valóban 1848-ban jelent meg Magyarországon, hogy aztán a nemzeti önrendelkezésért folytatott harc egyik legfőbb szimbólumává váljon. A látogatók a kokárda evolúcióját is végigkövethetik egészen 1956-ig. 

A két forradalom egyik legfontosabb közös pontja a nemzetőrség felállítása volt. A nemzetőrség a polgári forradalmak terméke, és lényege, hogy az egyenlő jogú polgárok közösségeként működő államban immár nem a hatalom, hanem a szabad polgárokból felállított testületek feladata a belső rend fenntartása. A kiállításon az érdeklődők egy 1848-49-es, valamint egy 1956-os nemzetőr-felszerelést is megtekinthetnek. Míg előbbi esetben létezett nemzetőri egyenruha (amelyet azonban nem mindenki használt), 1956-ban civil ruhát, valamint nemzeti színű karszalagot viseltek az önkéntes rendfenntartó szerv tagjai. Bár 1956-ban a nemzetőr jelvények készítése is megkezdődött, összesen mindössze 3-4 példányt vehettek kézbe a forradalmárok, mivel azonban a tárlaton is megtekinthető verőtő megmaradt, segítségével a rendszerváltást követően számos jelvényt készítettek el. Kedves Gyula hozzátette, a kitűzőgyártás ezzel szemben teljes gőzzel folyt a forradalom idején, és gyakorlatilag ezek a tárgyak lettek 1956 kokárdái.

Szabó Magdolna az 1848-49-es szabadságharc után betiltott nemzeti szimbólumoknak a népi kultúrához köthető tárgyakban való továbbélésére hívta fel a figyelmet. A 19. század második felében a nemzeti ellenállás eszméje mellett való kiállást jelezte például, ha valaki nemzeti színű, a koronás címerből vett motívumokkal díszített cifraszűrben jelent meg egy bálon vagy társadalmi összejövetelen. A kiállításon megtekinthető a szabadságharc leverése után számtalan költői estet és nyilvános felolvasást tartó Lisznyai Damó Kálmán költő, Petőfi barátjának cifraszűrje, aki nemzeti jelképekkel díszített ruhadarabban járta az országot. Lisznyait egyébként a szabadságharc alatt Görgey alá osztották be, és bár feladata a szabadságharc történetének megírása lett volna, ez végül nem valósult meg.

1. A rettegett ruhadarab
2. Ferenc József és a korona nélküli talicska
3. Gyászszalag a címeren

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban