Nem éppen a tervek szerint sült el 1902-ben a „nagy hanoi patkánymészárlás”

2017. június 9. 10:57

Korábban

Jutalom patkányfarkakért

Könnyen belátható, a patkányvadászat nem tartozott a legkönnyebb tevékenységet közé. Gondoljunk csak bele: a „bérgyilkosoknak” le kellett menni az emberi ürülékkel és minden egyéb förmedvénnyel teli, sötét és hideg csatornákba, ahol aztán olyan rágcsálókat kellett levadászniuk, akik könnyedén hordozhatták a bubópestist terjesztő bolhákat, vagy más, fertőző betegséget terjesztő kórokozókat. És akkor még nem beszéltünk a csatornában esetleg megtalálható további állatokról, mint a kígyók vagy a pókok.

A gyarmati hatóságok idővel ráeszméltek, hogy az impozáns számok ellenére a patkánypopuláció arányaiban nem csökkent jelentős mértékben. Következhetett a B terv, amely a polgári lakosságot is bevonta a patkányvadászatba. A hatóságok pénzjutalmat, rágcsálónként egy centet ajánlottak. A patkányok levadászása a levágott farkak bemutatásával nyert bizonyítást, mivel így a gyarmati hatósági épületek nem teltek meg patkányhullákkal. Nem lettünk volna viszont annak a tisztviselőnek a helyében, aki a patkányfarkak megszámlálásával volt megbízva.

Eleinte úgy tűnt, a módszer bevált, kiderült azonban, hogy a vadászok sok esetben egyszerűen levágták még élő patkányok farkát, és arról is szóltak a hírek, hogy néhány vietnami egyenesen patkányokat csempészett be a városba. És ha ez még nem lett volna elég: egészségügyi ellenőrök felfedezték, hogy Hanoi külterületein és vidéken egyenesen patkánytenyésztés zajlik. A főváros lakosai kénytelenek voltak megbarátkozni a gondolattal: együtt kell éljenek a patkányokkal.

A patkányirtó hadművelet sikertelenségének meglett a hatása: 1906-ban járvány tört ki Hanoiban, amely során legkevesebb 263-an haltak meg – többségükben vietnamiak. Doumer eközben visszatért Franciaországba, ahol az egyik leghatékonyabb gyamarti főkormányzóként ünnepelték, és az 1930-as évek elején még az elnöki széket is elfoglalhatta.

„Ez egyfajta erkölcsi példázat a modernitás arroganciájáról, arról, hogy mennyire hiszünk a tudományban és az észben, és mindenre iparti megoldást keresünk” – foglalta össze a történet tanulságát Vann. „Ez ugyanaz a gondolkodásmód, amely az első világháborúhoz vezetett – az volt az elképzelés, hogy a géppuska, mivel rendkívül hatékonyan öl, gyors háborút eredményez. Amihez azonban valójában vezetett, egy hosszú háború volt, amelyben sokan vesztették életüket” – tette hozzá a kutató.

A nagy hanoi patkánymészárlást manapság az ún. kobra-hatás példájaként szokták emlegetni. A gazdasági fogalom lényege, hogy az ösztönzők adott esetben olyan következményekkel is járhatnak, amelyek nem álltak a megbízó szándékában. Sokan a fogalom emlegetésével érvelnek az állam gazdasági folyamatokba történő bármilyen mértékű beavatkozása ellen, Vann szerint azonban sokkal inkább arról van szó, hogy vigyázni kell a hasonlóan arrogáns programok megtervezésével, amelynek kezdeményezői akár a valós tényeket is figyelmen kívül hagyhatják.

1997-ben Vann Vietnamban végzett levéltári kutatást a témában. Egy napon, amikor kihúzta az 1954 előtti, francia nyelvű iratok katalógusát tartalmazó szekrény legfelső fiókját, érezte, hogy egy patkány fut át a kezén. Hosszú évtizedekkel azután, hogy a franciák elhagyták Vietnamot, a patkánykérdés még mindig nem oldódott meg.

előző oldal 2 / 2