Nagy-Britanniát megmentette, de a Brit Birodalmat elvesztette Winston Churchill

Winston Churchill miniszterelnökként a II. világháború idején

1874. november 30-án született a Marlborough hercegek vidéki rezidenciáján, a woodstocki Blenheim kastélyban. Ősei közt volt John Churchill, Marlborough első hercege, a spanyol örökösödési háború híres hadvezére, s Francis Drake, a kalóz-tengernagy is.

Anyja egy amerikai bankárlány, apja Lord Randolph Churchill, a konzervatív párt képviselőházi vezére volt, aki pályája csúcsán a pénzügyminiszteri címig jutott.

Winstonnal elfoglalt szülei nem sokat törődtek. Rosszul tanult, csak az angol nyelvben jeleskedett, selypített is (de a legendával ellentétben soha nem dadogott), beszédhibáján akaratereje és kemény gyakorlás révén lett úrrá.

Nehezen jutott be a sandhursti katonai főiskolára, ahol huszárhadnagyként végzett. Megfigyelőként részt vett a spanyol–amerikai háborúban (Kubában szokott rá a szivarra és a sziesztára), szolgált Indiában és Szudánban. 1899-ben, a búr háború kitörésekor leszerelt és haditudósítónak állt.

Indiai „kalandok” 1896-ban

Néhány hét múlva hadifogságba esett, de a fogolytáborból megszökött: 500 kilométert gyalogolva portugál területre menekült, majd a brit hadsereghez csatlakozva részt vett Pretoria elfoglalásában.

Nemzeti hősként tért haza, s hírnevének köszönhetően 1900-ban konzervatív színekben képviselővé választották. Volt gyarmatügyi államtitkár, kereskedelmi majd belügyminiszter, 1911-ben az Admiralitás első lordjává nevezték ki, e tisztségében a németek fegyverkezését látva a flotta fejlesztését és korszerűsítését szorgalmazta.

Az első világháború idején ő is támogatta a Gallipoli-féliszigeten indított katasztrofális támadást, ezért 1915-ben lemondásra kényszerült. Alezredesként a frontra ment, ahol állítása szerint nem az életveszély viselte meg jobban, hanem az, hogy a lövészárokban csak teát és sűrített tejet ihatott az általa kedvelt whisky helyett.

A háború után hadügyminiszternek nevezték ki, az oroszországi polgárháborúban támogatta a nyugati intervenciót, 1921-22-ben gyarmatügyi miniszter volt. Az 1922-es választásokon kiesett a parlamentből, ahova csak két év múlva, pótválasztáson jutott vissza.

Stanley Baldwin kormányában pénzügyminiszteri posztot kapott, ő vezényelte le a font újbóli aranyalapra helyezését, ez aztán katasztrofális következményekkel (az ipari termelés csökkenésével és a munkanélküliség növekedésével) járt – később ezt nevezte élete legnagyobb hibájának.

Az 1929-es választások után a konzervatívok ellenzékbe, Churchill pedig a párton belül is a perifériára szorult, ekkor írta meg nagy őse, Marlborough herceg monumentális életrajzát.

Churchill már 1934-ben felhívta a figyelmet a Németországban uralomra jutott nácik veszélyére, de szavai süket fülekre találtak.

A Csehszlovákia sorsát megpecsételő 1938-as müncheni egyezmény után e profetikus szavakat mondta Neville Chamberlain kormányfőnek: „Önnek a háború és a szégyen között kellett választania. A szégyent választotta, s mégsem fogja elkerülni a háborút.”

Miután Nagy-Britannia 1939. szeptember 3-án belépett a második világháborúba, Churchill az Admiralitás első lordjaként tagja lett a háborús kabinetnek. Megelőző lépésként szorgalmazta Norvégia megszállását, de leszavazták, a skandináv országot a németek rohanták le.

Amikor a németek 1940. május 10-én Hollandián és Belgiumon keresztül megtámadták Franciaországot, ő lett a kormányfő, május 13-i híres beszédében „vért, verítéket és könnyeket” ígért a nemzetnek.

Bár személy szerint akkor nem bízott a győzelemben, végsőkig folyó harcot hirdetett, a megadásnak még a gondolatát is elutasította. A francia összeomlás után, az angol légtérben zajló légicsata idején, amikor Nagy-Britannia egyedül állt harcban a hitleri Harmadik Birodalommal, ő éltette az ellenállás szellemét.

Az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélynek Hitler és a fasizmus győzelmét tartotta, ezért amikor a nácik 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót is, rögtön szövetséget ajánlott az általa annyit ostorozott kommunista államnak.

Miután az Egyesült Államok 1941 decemberében belépett a háborúba, megszületett az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata, amely rögzítette a szövetséges nagyhatalmak politikájának alapelveit és háborús céljait.

Churchill a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal szemben a brit pozíciók megőrzésére és a szovjet térnyerés minimalizálására törekedett a „három nagy” 1943-as teheráni, majd az 1945-ös jaltai találkozóján is, de ez utóbbin bele kellett nyugodnia Európa érdekszférákra osztásába.

A teheráni konferencián, 1943

A világháborús győzelem ellenére a toryk 1945-ben vereséget szenvedtek a választáson, s Churchill az ellenzék vezére lett. Sztálin és a kommunizmus kérlelhetetlen ellenfeleként 1946. március 15-én Fultonban beszélt először az Európát kettéosztó vasfüggönyről, kifejezése a hidegháború jelképe lett. A szovjet terjeszkedéssel szemben angol-amerikai összefogást sürgetett, s Európai Egyesült Államokat javasolt.

Szivarral a Rajna partján, 1945. március 25-én

1951 és 1955 között ismét ő állt a brit kormány élén. A Nyugat felfegyverzése s a Nyugat-európai Unió mellett érvelt, folytatta a brit nukleáris programot, de Sztálin 1953-as halála után az enyhülés hívévé vált.

Bele kellett törődnie Nagy-Britannia világhatalmi állásának elvesztésébe, nem tudta megakadályozni a birodalom további bomlását. 1953-ban nagy művéért, A második világháborúért irodalmi Nobel-díjat kapott, 1956–58 közt jelent meg Az angolul beszélő népek története című munkája.

Churchill tehetségesen festett, szellemes és csípős nyelvű társalgó volt, mondásai közül több tucatnyi forog ma is közszájon. A múlt század kiemelkedő államférfija 1965. január 24-én, 90 éves korában halt meg. A történelem legnagyobb állami temetését kapta, amelyen 112 nemzet vezetői képviseltették magukat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye