Az Alföld sík, füves pusztájának széles panorámáját Nagymágocs északnyugati szélén bokros-fás park látványa töri meg. Az erdőként elterülő angolpark északi felén patkó alakú, egykor termálvízzel is átforgatott – be nem fagyó – horgásztó övezi a Károlyi család kétszintes neobarokk kastélyát. Az egykor vastag borostyánfallal befuttatott rezidencia kora tavasszal lilába-fehérbe öltöző orgonabokrai nemcsak látványukkal keltettek romantikus hangulatot, de illatukkal is elvarázsolták az itt élőket. 

Főleg a kastély ura, Károlyi Imre (1873–1943) élvezte a família tavaszi kirándulását a vidéki fészekbe, ahol nemcsak a bokrokat gondozta, de a fákat is maga metszette. A kastélyt is ő építtette ide, a csatornákkal tarkított sík vidékre, ahol korábban már állt egy kisebb kúria.

Komfortos romantika

A Károlyi família 1722-ben 30 ezer koronáért jutott a nagymágocsi birtokhoz. A területet az a Károlyi Sándor (1669–1743) vásárolta meg, aki II. Rákóczi Ferenc felkérésére részt vett a szatmári békekötésen, és aki a szabadságharcban elért sikereinek és a pacifikációban szerzett érdemeinek köszönhetően 1712-ben altábornagyi kinevezést és grófi rangot kapott. A család virágzó gazdálkodást folytatott a birtokon. Egyik jószágkormányzójuk, Szendrey Ignác Petőfi Sándor feleségének, Szendrey Júliának volt az apja. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc bukása után is a Károlyiaknál dolgozó Szendreynek a birtokon álló házában egy évig nevelkedett a költő kisfia, Zoltán.
A terület igazi fellendülése a XIX. század végére tehető, amikor az örökös, Károlyi Zsófia (1875–1942) 1896-ban a család másik ágából származó unokatestvérével, Károlyi Imrével kötött házasságot. A fiatal pár elhatározta, hogy a birtokon egy olyan romantikus kastélyt építtet, amely nyári és téli tartózkodásra is alkalmas, így az épület hévízzel működő padlófűtést kapott, később gázlámpákkal, majd az 1910-es években gőzgéppel működő elektronikus világítással látták el. A bécsi építész, Viktor Siedek által tervezett épület U alaprajzú, egyemeletes, udvari homlokzatának közepén faragott címeres kőmellvéd, valamint órával ellátott oromzat magasodik. Látványát emeli az oldalszárnyak udvari oldala előtt végigfutó dór oszlopos folyosó. A kerti homlokzat gazdagon tagolt, a jobb oldali szárny sarkához sokszög alakú télikert csatlakozik. Az épületbelső főúri pompájából sok részlet még megmaradt, így az ebédlőben a mesterségeket ábrázoló, atlaszszerű faragványokkal gazdagított tálaló, a könyvtárszobában is megjelenő kazettás faburkolat és a kandallók, a szalonban a stukkódíszítés és a parketta, a télikertben pedig a márványburkolat.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2025. tavasz számában olvasható.