Martin Bormann, a „leghűségesebb párttárs”
Gyakran nevezik őt „mindenesnek”, utalva a Harmadik Birodalomban betöltött számtalan pozíciójára. Hitler titkára nem volt sem kifejezetten művelt, sem népszerű vagy karizmatikus, mégis volt egy olyan tulajdonsága, amely – a szerencsén túl – a magasba röpítette: a Führer manipulálása, főként a személyi kérdésekben. Feltétlen lojalitást tanúsított a hőn szeretett vezető iránt, nagyhangú, harsány riválisait pedig kitartóan, etikátlan eszközöket is bevetve lassan félreállította, és idővel föléjük emelkedett.
Martin Bormann 1900-ban született egy halberstadti kispolgári családban. Édesapját korán elveszítette, a család anyagi gondokkal küzdött, a fiú pedig csak döcögősen haladt az iskolával, majd kitört az első világháború. Fiatal kortársaihoz hasonlóan ő is égett a vágytól, hogy a frontra kerüljön, de életkora miatt csak a háború végén sorozták be, így lényegében lekéste a harci megmérettetést.
Pulpitus helyett íróasztal
1918 után a háború elveszítéséért a zsidókat okolta, és belépett a szélsőjobboldali Rossbach-szabadcsapatba. Furcsamód nem egy kommunista személy, hanem egyik társa meggyilkolásába keveredett bele a zűrzavaros 1923-as évben. A tanítóként dolgozó Walter Kadow adósságokat halmozott fel, és egyre nőtt a gyanú, hogy elárulja a csoportot. Úgy döntöttek, egy kiadós veréssel megleckéztetik, ez azonban Kadow halálával végződött.
Az elkövetők között volt az a Rudolf Höss is, aki évtizedekkel később az auschwitzi haláltábor parancsnokaként szerzett hírnevet magának. Bormann közvetlenül nem vett részt a tettlegességben, de az ügy eltussolásáért egy év szabadságvesztésre ítélték, amelyet Lipcsében ült le. Börtönbüntetése bizonyos körökben tiszteletet váltott ki iránta, 1938-ban meg is kapta a „vérrend” (Blutorden) kitüntetést, amely eredetileg azoknak a náci harcostársaknak járt, akik már jóval a hatalomátvétel előtt a vérüket adták a mozgalomért. Ez az eset is jól mutatja, hogy a nemzetiszocialisták a múltat rugalmasan kezelték, hiszen Bormann csak évekkel a szabadulása után került kapcsolatba velük, ugyanis 1927-ben lépett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Időközben az édesanyja miatt a köztársaság „névadó” városába, Weimarba költözött, így a kifejezetten élénk türingiai szélsőjobboldali körökben kezdett el mozogni.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
