2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

Mordortól Mohácsig: A mohácsi csatatáj történeti földrajzi kutatása

2020. augusztus 29. 08:01 Zagyi Nándor

A mohácsi csata 494. évfordulójára jelent meg az MTA Kiválósági Együttműködési Programja által támogatott, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem együttműködésében megvalósuló, 2017-ben indult „Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet” című kutatási projekt keretében zajló történeti földrajzi vizsgálatok eddigi következtetéseit összefoglaló tanulmánykötet. Az utóbbi években elvégzett munka eredményei egy, a társadalomtudományok terén ma még merőben újszerű, de a földrajztudomány lényegéből fakadó kezdeményezés, a multidiszciplináris kutatási módszertan alkalmazásának sikerét látszik igazolni. A geográfusok, történészek, turkológusok, régészek és geofizikusok együttműködésére, a történeti forráselemzéstől a felszínalaktani vizsgálatokig, a tájföldrajzi rekonstrukciótól a konfliktusrégészeti kutatásokig terjedő, széles spektrumú tudományközi összefogásra épülő koncepció a kötetben közölt írásokat szemlélve első látásra nyilvánvaló.

Székely Bertalan: A mohácsi csata
Székely Bertalan: A mohácsi csata

A szerkesztő, Pap Norbert az általa jegyzett figyelemfelkeltő, kötetcímadó bevezető tanulmányában találó párhuzamot von a Tolkien fantáziavilágában megjelenő ország, Mordor fikciós világa és a mohácsi csatatér földrajzi viszonyai, illetve az e helyszíneken zajlott sorsfordító, egyúttal szimbolikus jelentőségű társadalmi-történelmi események közt.

Ennek apropóján rövid tudománytörténeti visszatekintés keretében rávilágít arra, a mohácsi hadszíntérkutatásban napjainkig megjelenő attitűdre, amely nem feltétlenül idegenkedik attól, hogy történeti hagyományokon alapuló bennfentes, esetenként illuzórikus prekoncepciókhoz igazítsa következtetéseit. A szerző ezzel szemben a valóság megismerését célzó, hiteles, nem kirekesztő, a legkülönbözőbb tudományterületek képviselőinek teret biztosító kutatói magatartás, mint egyedül célravezető módszer programját hirdeti meg.

A nyitótanulmányt a mohácsi csata szűkebb és tágabb környezete természet- és tájföldrajzi jellemzőinek feltárására irányuló térképészeti és térinformatikai vizsgálatok eredményeit összegző írások követik, amelyekben Gyenizse Péter szerzőtársaival, Lóczy Dénessel, Varga Gáborral és Morva Tamással részletes elemzések keretében áttekintést ad a terület geomorfológiai és vízrajzi viszonyaiban, a felszínborításban és tájhasználatban az elmúlt évszázadok alatt bekövetkezett változásokról és a középkori településhálózat rendjéről.

Ezek alapján hitelt érdemlő módon következtetni lehet a mohácsi csata idején fennálló természeti körülményekre, illetve ezeknek az ütközet helyszíneit és eseményeit meghatározó, befolyásoló szerepére.

A csatatáj korabeli domborzati és vízrajzi determinizmusai és földrajzi objektumai, valamint a szembenálló csapatok felvonulási útvonalaira, hadmozdulataira, táboraik elhelyezkedésére, az összecsapás helyszínére vonatkozó kortárs beszámolók kölcsönös megfeleltetésén nyugvó történeti földrajzi vizsgálataik eredménye alapján Pap Norbert, Gyenizse Péter, Kitanics Máté és Szalai Gábor újraértelmezik a hadszíntér topográfiai viszonyait.

A Polgár Balázzsal kiegészült szerzőgárda egy következő tanulmányában a csata valós helyszínének meghatározásában döntő jelentőséggel bíró Földvár falu helyét lokalizálja, kifejtve azon álláspontját, miszerint a középkori település nem azonos a Majs község előzményének tekintett településnyommal, hanem az a sátorhelyi háton, Sátorhely község mai közigazgatási területén feküdt.

A szerzők a csata történetének minden bizonnyal legismertebb eseményét, az üldözői elől menekülő uralkodó, II. Lajos halálának körülményeit is új megvilágításba helyezik. A Duna korabeli mederviszonyainak és partjainak fizikai jellemzői, valamint a baleset helyszínének természeti környezetére utaló történeti források alapján arra a logikusnak tűnő álláspontra jutottak, hogy a király a történeti hagyomány által táplált közvélekedéssel szemben nem a Csele-patakban, hanem a Duna mohácsi-szigeti partjának egy mocsaras, mély kiöntésében lelte halálát.

A kötet két utolsó, a multidiszciplináris kutatói együttműködést igazoló sokszerzős, a fent említettek mellett Fodor Pál, Nagy Levente, Hancz Erika, Nagy László és Klembala Zsombor közreműködésével készült tanulmánya a mohácsi hadszíntér fontos objektuma, a csata valós topográfiájának megrajzolásához is elengedhetetlenül fontos igazodási pont, az ún. Törökdomb szakrális-emlékezeti szerepével, fejlődés- és pusztulástörténetével, illetve az elmúlt közel száz évben itt elvégzett régészeti vizsgálatok eredményeivel ismertet meg.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Székely Bertalan: II. Lajos tetemének feltalálása
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Olvasta már?
Bezár