Miután megküzdöttek függetlenségükért, az I. világháború után újra idegen uralom alá kerültek az arabok

Forradalmi lendület

1916. június 10-én Husszein bin Ali emír lövést adott le mekkai palotája ablakából, amivel megadta a jelet a városban tartózkodó fegyvereseknek a támadásra. A városban tartózkodó török erőket megzavarta az a tény, hogy Husszein emberei ugyanazon zászló alatt harcoltak, mint az oszmánok. A mekkai csata így is állóháborúba torkollott, amit végül az döntött el, hogy a britek két ágyút hoztak Dzsidda kikötőjén keresztül Mekkába, amelyekkel szétlőtték az oszmánok erődített állásait. Július 4-én a mekkai oszmán erők megadták magukat.

Szintén június 10-én foglalták el a már említett Dzsidda kikötőjét, és ezen a napon kezdte meg Abdullah Ta’if erődjének ostromát is. Medina ostroma azonban sem júniusban, sem októberben nem járt sikerrel.

Az oszmánok ellentámadása nem váratott magára, decemberben kísérletet tettek Janbu kikötőjének visszafoglalására, ám a brit flotta egységei megakadályozták őket. Lawrence ezt követően javasolta Fejszálnak és Abdullahnak, hogy ne támadják meg a Medinába visszavonuló oszmánokat, hanem vágják el az utánpótlási vonalaikat.

Fejszál északnak fordult, a britek által biztosított tengeri utánpótlás segítségével megrongálta a térséget ellátó hidzsázi vasútvonalat. A rajtaütések rendkívül sikeresnek bizonyultak, az oszmánok megnövelt létszámú helyőrségeket vezényeltek az arab területekre, ezek az erők pedig hiányoztak a többi frontról.

Ugyanakkor ezek az akciók elég kegyetlenek voltak még háborús szemmel is: mivel a rajtaütő csapatok gyorsan cselekedtek, nem vittek magukkal orvosi felszerelést sem, ezért sebesülteket és hadifoglyokat nem, csak halottakat hagytak maguk után.

Közben azonban a nagyhatalmak is tárgyalni kezdtek a háború utáni rendezésről. Mark Sykes a britek és François Georges-Picot a franciák részéről a forradalmi előkészületek alatt megállapodott a Közel-Kelet további sorsának a rendezéséről. Ez alapján Mezopotámia, Transzjordánia és Palesztina brit, míg Szíria, Libanon és Kilikia francia uralom alá került volna, míg a kurd és az örmény területeket a cári Oroszország vonta volna ellenőrzése alá. Jeruzsálemet egy nemzetközi testület alá rendelték. A megállapodásról az arab vezetőket természetesen nem értesítették.

1. A süllyedő birodalom
2. A háború szele
3. Forradalmi lendület
4. Előre a győzelemig
5. Keserű pirula

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház