Mit gondoltak a barátságról a középkorban?

Egy itáliai tudós a 13. században sajátos kézikönyvet írt a barátságról, amelyben részben személyes tapasztalataiból, részben klasszikus műveltségéből merítve írja le, milyen társaságtól óvakodjon az ember.

Borús kép

Boncompagno da Signa Firenzében született valamikor 1165 és 1175 között, és a nyelvtan, valamint a retorika kiemelkedő tanítójaként vált ismertté Bolognában. A 13. század elejére már egy sor témakörben jelent meg írása, a helyes központozástól a történelemig. 1205 vége felé Rómában tartózkodott éppen, amikor megalkotta az „Amicitia”, azaz „Barátság” című művét, amely egyfajta útmutató a barátsághoz – jobban mondva ahhoz, milyen barátoktól óvakodjon az ember.

A könyv felépítése egy vita Test és Lélek között arról, mit is jelent valójában a barátság. A mű optimista hangulatban kezdődik: azt állítja, „a barátság az isteni erő eredménye, legmagasabb fokon az angyalokban és az emberekben található meg. A barátság mennyei erő, amely kizárólag az erényesek közt hajlandó lakozni. A barátság az ártatlanság gyökere, minden boldogság forrása, az igaz hit őszintesége, a lelkesedés ereje, a béke alapja, és minden jó dolog kútfője.”

Ezt követően azonban az „Amicitia” lényegesen sötétebb képet fest a barátságról – az írás szerint gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás „igaz” barátra lelni. Boncompagno 26-féle barátot sorol fel, ezek közül csupán három pozitív hatású: az egyenlő, a hű, és a valódi barát. A többi olyan fajta „barát”, amilyet az ember jobb, ha elkerül.

Boncompagno először rövid leírást ad ezekről a baráttípusokról, majd példákat és anekdotákat hoz fel arra, milyenek valójában. Némely történetéhez úgy tűnik, saját tapasztalataiból merít, mint tanár Bolognában, másokhoz korának történelmi eseményeihez nyúl. Alább néhány részlet a műből:

A hatalmas barát

A hatalmas barát az, aki magas státuszt ér el, de mivel a barátság számára nem számít a státusz, ellentmondás van a főnév és a melléknév között. Vannak ugyan hatalommal bíró barátok – igen ritkán –, akik hajlandóak alacsonyabb rangú barátok társaságában lenni, azonban óvakodj attól a hatalmas baráttól, aki rabul kívánja ejteni akaratodat, és sajátjához láncolni. Nehezen tudsz a szemébe nézni, hiszen ha meg kell mosnod a lábát, nem mered még a kezedet sem megszárítani a jelenlétében.

A hangos barát

A hangos barát csupán a szavak szintjén törődik barátaival. Azt mondja: „Milyen csodálatos lovag az a gróf, milyen bőkezű és megnyerő, és hogy virágzik ismét a lovasságban!” Aztán ismét: „Ó, milyen jó pap is ő, milyen művelt, és hogy ragyog magatartása egyenességével!” Ily módon mindenkit pozícióiért és funkcióiért dicsér, de így lehet dicsérni a kutyákat és a madarakat, vagy a hentesnél a kecskeherét.

Az „itt-ott” barát

Az „itt-ott” barát odarohan barátjához, és örömmel telve átöleli, majd hűséget fogad neki, mondván: „Meglátod, jövök és veled leszek, amikor csak kedvedre való.” Aztán megy és fut ide és oda, és barátjával körbejár különféle helyeket, de nem akar senkinek semmi egyébben szolgálatára lenni.

A feltételes barát

A feltételes barát nem barátkozik, csak feltétel mellett, például: „Ha adsz nekem valamit, adok neked valamit, ha nem hozol semmit, mindent megtartok magamnak.” Valójában ezzel azt mondja: „Válassz – akarsz-e a barátom lenni és segíteni javaiddal, amikor nekem szükségem van rájuk, vagy ami a tiéd, a tied, ami az enyém, az enyém.”

A képzeletbeli barát

A képzeletbeli barát az, akit sosem láttál, és mégis szereted és dicséred a hírneve valamilyen képe alapján, gondolván, örömmel lesz majd így a barátod. És mégis tudod, az ilyen barátságból gyakran semmi nem lesz, és halva született.

Az árnybarát

Az árnybarát a barátság árnya és leple alatt lelkesen mutatja ki rajongását sokféle módon, amíg meg nem kapja, amit akar. Mert az árnybarátokról valóban elmondható, hogy olyanok, mint az a sok ember, akiket a magas hivatal leprája fertőzött meg, mivel előléptetésük előtt elrejtik a csalárdság és kapzsiság mérgeit azzal, hogy jutalmakat ígérnek és ajándékokat ajánlanak fel azoknak, akikkel társalogni van kedvük. Nem tisztem tovább okítani átveréseiket és gúnyolódásaikat illetően, hiszen maga a tapasztalat elég gyakran tanított téged is.

A hamis barát

A hamis barát az, aki álnok módon szól, és sosem szégyell hazudni (…) egy bizonyos férfinak volt egy lányunokája, aki sánta volt és igen alacsony növésű, így a férfi nem tudta férjhez adni. Ezért olyan cipőt készíttetett számára, amelynek vastag réteg parafa volt a talpában, és arra utasította, ne mozduljon a helyéről. A hamis barát is így, kétszeres csalással ver át.

A gőgös barát

A gőgös barát megtölti orrát mustárral és szesszel, hogy minden barátság bűzlik számára. Dölyfös büszkesége túlzott mértékéből adódóan alig állhatja ki mások társaságát. Sőt, mindenkiről rosszakat szól, mindből gúnyt űz, kritizálja mások viselkedését és dicséri sajátját.

A visszahúzódó barát

A visszahúzódó barát eleinte buzgó, majd lehűl, és végül eltűnik, és bármibe kezd is bele lelkesedéssel, szégyennel telve hagyja el. Gyakran olyan, mint a forró víz barátaihoz való hűsége kimutatásában,  de hamarosan hátrafelé lépked, mint egy rák, és a jégnél is hidegebbé válik a szeret ügyében.

Az érdekbarát

Az érdekbarát kerékként forog és a körülményeknek megfelelően hoz döntést (…) Nem olyan régen láttad Capua és Salerno egyes lakóit, akik az Úr napján kimentek üdvözölni Szicília királyát és katonáit leveles faágakkal és virágokkal, hangosan kiáltva: „Éljen Tankréd, Szicília királya!”, és „Halál a németre!” A következő hétfőn azonban, amikor a császár hadserege megfutamította a király seregét, ezek az emberek kimentek a császár katonáit is üdvözölni, azt kiáltva: „Éljen Henrik, a rómaiak császára!”, és „Halál a szicíliaira!” Bizonyára számtalan példát találhat az ember az érdekbarátokra az ilyen események részleteiben.

A zsoldos barát

A zsoldos barát a bőkezűség álcája alatt ad saját tulajdonából, abban reménykedve, hogy kétszer annyit kap vissza cserébe, ahogyan Spoleto lakói gyakran teszik, pajzsokat és lószerszámokat adva a hercegeknek, az egyház prelátusainak és a lovagoknak, remélve, hogy a szokásos árat és mellé még bőkezű ajándékokat is kapnak.

A ragadozó barát

A ragadozó barát gyakran belelökött már téged a vadászok által kihelyezett csapdába, és jó okkal olyan cselekvőnek tartom, aki kutyához hasonlítható (…) bármilyen talpnyaló ilyen barátnak mondható, és a nők is csaknem mind vadász barátok, hiszen nem szűnnek meg hálókat és csapdákat felállítani, hogy a figyelmetlenek lelkét és pénzét elkapják.

A köpönyegforgató barát

A köpönyegforgató barát derűs kifejezéssel köszönt, szeretettel karjaiba ölel, és így szól: „Ó kifogyhatatlan forrás, filozófusok koronája!” Óvakodj azonban, mert a dicséret ugyanezen folyamában felfordítja orrát, vagy gúnyos vigyorra húzza ajkait, vagy kiölti nyelvét mögötted, vagy megvetését kifejezve kacsint, vagy fejét rázza, vagy, mint a színész a színpadon, a kigúnyolás rejtett jeleit adja kezével vagy lábával.

Az álcázott barát

Az álcázott barát olyan, mint a madárfogó, aki csalit helyez ki – hogy valakit hallgatói gonosz akaratára bírjon. Ugyanúgy álcázza magát, mint a nő, aki szépítőszereket használ, hogy növelje hamis szépségét. Az álcázott barát felteszi magára a szeretet púderét és rúzsát, hogy szavainak elrendezése az igazság látszatát adja.

Az élvezeteket kereső barát

Az élvezeteket kereső barát vegyíti a bűnöket és a hűséget. Az ilyen barátok egyszerre gyakorolják a házasságtörést, a paráználkodást, a rablást, a tolvajlást, és hasonló testi élvezeteket, miközben közös hűséget tartanak fenn. Ugyanakkor ezek némelyike a bűn útjáról az erényére lép, de a legtöbb esetben amint véget ér az élvezetek keresése, azzal együtt a szeretet is.

A megvakított barát

A megvakított barát az, aki engedelmeskedik egy nő akaratának, és minden reményét benne helyezi el. Azért „megvakított”, mert szemei elsötétültek az értéktelen szeretet és a testi élvezetek leple alatt, így már nem képes látni az igazságot, és már nem ismeri önmagát. A nő szíve ugyanis olyan, mint a higany, amely minden testet átváltoztat, és magához hasonlatossá tesz (…) Rendkívül nehéz bármilyen férfi, de különösen a fiatal férfi számára elkerülni a nők fortélyait és csapdáit. Létezik azonban hét gyógymód, amely segít a megvakított barátokon: a mennyei otthonunkon való elmélkedés, a tudás szeretete, a kemény munka, a gyarapodás vágya, a kocka- és hazárdjáték, a gyakori helyváltoztatás, és a szeretet váltakoztatása.

Az értéktelen barát

Az értéktelen barát, mint egy nő, minden titkot megmutat, és nem képes rejtve tartani semmit. Azért „okafogyott”, azaz üres, mert úgy adja ki magából a párát, mint a meglékelt tök, keble pedig akár egy szita, amely nem tartja bent azt, ami tiszta, csak a vastag üledéket.