Mit gondoltak a barátságról a középkorban?
2018. szeptember 24. 15:39 Múlt-kor
Egy itáliai tudós a 13. században sajátos kézikönyvet írt a barátságról, amelyben részben személyes tapasztalataiból, részben klasszikus műveltségéből merítve írja le, milyen társaságtól óvakodjon az ember.
Korábban
Borús kép
Boncompagno da Signa Firenzében született valamikor 1165 és 1175 között, és a nyelvtan, valamint a retorika kiemelkedő tanítójaként vált ismertté Bolognában. A 13. század elejére már egy sor témakörben jelent meg írása, a helyes központozástól a történelemig. 1205 vége felé Rómában tartózkodott éppen, amikor megalkotta az „Amicitia”, azaz „Barátság” című művét, amely egyfajta útmutató a barátsághoz – jobban mondva ahhoz, milyen barátoktól óvakodjon az ember.
A könyv felépítése egy vita Test és Lélek között arról, mit is jelent valójában a barátság. A mű optimista hangulatban kezdődik: azt állítja, „a barátság az isteni erő eredménye, legmagasabb fokon az angyalokban és az emberekben található meg. A barátság mennyei erő, amely kizárólag az erényesek közt hajlandó lakozni. A barátság az ártatlanság gyökere, minden boldogság forrása, az igaz hit őszintesége, a lelkesedés ereje, a béke alapja, és minden jó dolog kútfője.”
Ezt követően azonban az „Amicitia” lényegesen sötétebb képet fest a barátságról – az írás szerint gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás „igaz” barátra lelni. Boncompagno 26-féle barátot sorol fel, ezek közül csupán három pozitív hatású: az egyenlő, a hű, és a valódi barát. A többi olyan fajta „barát”, amilyet az ember jobb, ha elkerül.
Boncompagno először rövid leírást ad ezekről a baráttípusokról, majd példákat és anekdotákat hoz fel arra, milyenek valójában. Némely történetéhez úgy tűnik, saját tapasztalataiból merít, mint tanár Bolognában, másokhoz korának történelmi eseményeihez nyúl. Alább néhány részlet a műből:
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
- Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
- Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
- Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai
- Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
- Hét híres levert felkelés
- Nők a harcmezőkön: a kardforgató amazonok legendái
- Váltságdíj nélkül engedte el Szaladin szultán Jeruzsálem keresztény lakóit
- Kiharcolták a szabad elvonulást a komáromi erődrendszert védő honvédek
- Utolsó lélegzetvételéig játszott Tolnay Klári, a Madách Színház legendája tegnap
- Csokoládék csomagolására használták először az alufóliát tegnap
- Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során tegnap
- Korábban a császár gyóntatója volt a Genfben mártírrá váló Szervét Mihály tegnap
- Születési adatait meghamisítva vett részt az első világháborúban Walt Disney tegnap
- Földönkívüli támadást sejtettek, leállították a játékot a Firenzei stadionban tegnap
- Számos politikai és magánéleti hibája ellenére mindvégig népszerű maradt François Mitterrand 2024.10.26.
- Tragédiába torkollott a moszkvai Dubrovka színház ostroma 2024.10.26.