Mint aki jól végezte a dolgát: ilyen volt az egészséges erotika a szocializmusban

2020. július 18. 10:02 Tóth Eszter Zsófia

Korábban

A melltartó bukása

Bár Magyarországon az 1968-as mozgalmak hatására nem volt melltartóégetés, de a korabeli Nők Lapja csípősen számolt be az „amerikai újfeministák”-ról: „A mozgalom harcosai (…) a »szexista« társadalommal szemben érzett elidegenedésük és undoruk demonstrálására bojkottálják a szépségversenyeket, elégetik melltartóikat, és szemétre hajítják a »női elnyomatás« szimbólumait: mint például a műszempillákat.”

Az 1980-as évek elejére valóban leáldozóban volt a karrierje – legalábbis időlegesen – ennek a ruhadarabnak. Az Ifjúsági Magazin 1982. májusi cikke Egy búcsúzó ruhadarab (?) címen számolt be arról a jelenségről, hogy a fiatal lányok közül egyre kevesebben hordanak melltartót. „Elég volt a szorongató kalodákból, amilyennek születtem, úgy szeress, világ!” – gondolhatták a leányok.

Azonban az újságíró nem tartotta szerencsésnek e ruhadarab eltűnését: „A melltartó az időben változó, öregedő női test hűséges társa… Létjogosultságát aligha kérdőjelezhetjük meg, mint ahogy cipőnkből sem léphetünk ki véglegesen.” Intelem ide, aggódó erkölcscsőszök oda, egy 1985-ös Ifjúsági Magazin-cikk tanúsága szerint a melltartónélküliség kontrollálhatatlanul elterjedt: nyilvános helyeken, presszókban, az áttetsző trikók-blúzok mögött szinte mindennapos látvánnyá váltak a „szinte mezítelen nő keblek”.

Ehhez képest már csak egy lépés volt a topless, amelyet három budapesti strandon engedélyeztek is. Csakhogy míg az Ifjúsági Magazin férfi olvasói a képekben gyönyörködhettek, addig a toplessező nők a kukkolókra panaszkodtak: a Palatinuson a tucatnyi lányt kb. ötven férfi vette körül, akik csak akkor nem bámulták őket, ha beálltak a büfésorba, mert elfogyott a sörük. Az újságíró a közönség éretlensége miatt azt javasolta, hogy jövőre tiltsák be a toplesst a strandokon.

A nimfomániás nő

Éva, sok-sok Ádám és… – Mezei András 1987-ben megjelent kötete egy olyan Éva történetével ismerteti meg az olvasókat, aki sok-sok Ádámmal folytatott szexuális viszonyt életútja során. A korban a nőknél szokatlannak tartott promiszkuitás Éva önálló, szabad akaratú választása volt: „A kalandok lényege az, hogy önmagamat próbálom ki bennük, saját sikerélményem érdekében.”

Sikerült interjút készítenem az egyik Ádámmal, aki az 1980-as évek elején 18 éves volt, ekkor Éva 42. „Sokat jártunk akkoriban a Muskátli presszóba. Volt ott egy digó gyerek, aki még az R-Go egyik gidájával is kavart. Ő mesélte nekünk, hogy van egy idősebb nő, akivel lehet kefélni, csak fel kell hívni. Mondtuk a barátommal neki, hogy adja meg a nő számát. Fel is hívtuk egy utcai fülkéből, elmondtuk, mit szeretnénk, mondta, hogy semmi akadálya, de azért lejönne, és megnézne bennünket. Ez meg is történt, utána felmehettünk hozzá mindketten. Nagyon izgalmas kaland volt.”

A rendszer táguló/bomló határain belül aztán egyre több „ilyen” Éváról lehetett hallani. Mint ahogy az Árkus József szerkesztette Parabola című tévéműsorban is egyre több pucér kebel tűnt fel. Jellemző volt azonban, hogy Árkust sosem a műsor „tartalma” miatt vegzálták. Az elvtársak szemét sokkal jobban szúrta az, amikor az általa szerkesztett Ludas Matyi címlapján – utalva az augusztus 20-i áremelésekre – ez jelent meg: „Éljen augusztus 26,50!” A főszerkesztő büntetése féléves pártiskola lett.

———————————————-

Tanácsok kezdő csókolózóknak (1986-ból):

– A cigarettázók csók előtt fújják ki a füstöt!
– A rágógumizók vegyék ki a szájukból a rágót!
– Moss naponta háromszor fogat, hogy ne legyen büdös a leheleted!
– A lányok lehetőleg ne rúzsozzák magukat (még csókálló rúzzsal sem)!
– Csók elején nem érdemes kapkodni!
– Ne képzeld, hogy „egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet”!
– A csókolózást ne képzeld mandulaműtétnek sem!
– Náthásan ne csókolózz!
– Ne legyen végig csukva a szemed, nyitott szemmel azonban lehetőleg a partneredet, ne pedig a televíziót nézd!

előző oldal 3 / 3