Mindennapi frissítő a Közel-Keletről
2018. május 25. 19:45 Múlt-kor
Korábban
Kávémámoros főváros
A kávéfogyasztás szokása, kellékei, kultúrája döbbenetesen gyorsan terjedt el, és vált a nagyvárosi török mindennapok részévé. I. Szulejmán szultán (1520 – 1566) uralkodása alatt még csak ötven kávéház nyílt meg, II. Szelim (1566 – 1574) és III. Murád (1574 – 1595) idején viszont már 600-nál is több egységről van tudomásunk.
Az Oszmán Birodalom városaiban háromféle kávéház terjedt el. A legkisebb és legszerényebb fajta nem volt egyéb, mint egy egyszerű főzőbódé, amely általában a piacok vagy egy-egy forgalmasabb üzlet mellé települt, és ott szolgálta ki az árusokat, vagy az arra járó vevőket. A következő típus volt a leggyakoribb a birodalomban. Egyes kutatók egyfajta „szomszédsági” kávéháznak nevezik, mert nemcsak egy-egy kisebb körzetet szolgáltak ki, hanem megrendeléseket is teljesítettek. Ülőhelyük elég csekély számban volt, a vendégek inkább a kávéház előtti padokon foglaltak helyet.
A nagy, reprezentatív külsejű kávéházak alkották a harmadik csoportot. Ezek egy-egy város legnagyobb csomópontjánál, vagy látogatottabb helyeken épültek fel. Kényelmes ülőhelyeik, és a fenti két típusnál sokkal tágasabb tereik voltak, sőt, némelyiknek saját kertje, vagy parkja volt. Mindegyik típusra jellemző volt, hogy egyetlen nagy helyiségből álltak, amelynek egyik sarkában helyezkedtek el a kávéfőzéshez szükséges eszközök.
A kávéfogyasztás általánossá válásával a társadalom minden rétege képviseltette magát a kávéházakban. A leggyakoribb látogatók között a török szellemi elit képviselői voltak, akik tudtak írni-olvasni, és akik jártasak voltak az irodalom területén is. Jogtudósok, tanárok, bírók stb. felolvasásokat tartottak, vagy megvitatták a legfrissebb eseményeket. De a tulajdonosok is mindent megtettek azért, hogy a vendégek jól szórakozzanak: egyesek zenés kísérettel ellátott mesemondókat fogadtak fel, akik a történeteikkel feldobták a hely hangulatát, sőt, Evlia Cselebi, 17. századi török történetíró beszámol arról, hogy a kávéházakban fellépő bábjátékosok külön céhbe tömörültek.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
- Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
- Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
- Kilincs a túloldalon
- Az én 89-em
- Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?
- Nagycsütörtökön mondta el utolsó miséjét Győr püspöke, Apor Vilmos 19:05
- Trágyadomb mentette meg a haláltól az ablakon kidobott prágai hivatalnokokat 17:05
- Törőcsik Mari nercbundája is kalapács alá kerül a Fábián Juli Emlékalapítvány által szervezett árverésen 16:05
- A 19. század hangulatát idézi az újonnan nyílt múzeumposta Hollókőn 14:20
- A török nyomdászatot megalapozó diplomatáról rendeztek konferenciát Ankarában 11:20
- Nem temethették egymás mellé a híres gengszterpárt, Bonnie-t és Clyde-ot 09:50
- Magyar grófból vált Magadaszkár királyává a kalandos életű Benyovszky Móric 09:05
- tegnap