A huncut hattyú – hová lett Michelangelo egyetlen erotikus festménye?
2019. november 15. 09:47 László Zsófia
Michelangelo hosszú élete Európa újkori történelmének egyik legnyugtalanabb, sok háborúskodással, politikai, társadalmi és vallási átrendeződéssel járó időszakára esik. Műveinek létrejöttében, félbehagyásában és olykor megsemmisülésében fontos szerepet játszott a zűrzavaros kor, amelyben élt. Michelangelo mára már csak másolatokból ismerhető Lédája pregnáns példája annak, miként fonódik össze a művészet és a történelem egy műalkotásban.
Korábban
Michelangelo: a szobrász és a festő
Michelangelo az inaséveit Domenico Ghirlandaio műhelyében töltötte. Firenze első számú festőműhelye ezekben az években egy jelentős vállalkozáson, a Santa Maria Novella-templom Tornabuoni-kápolnájának falképsorozatán dolgozott. Így Michelangelo az itt töltött idő alatt első kézből sajátíthatta el a freskófestés technikáját és a rajzi előkészítés valamennyi munkafázisát is.
A fiatal Michelangelo Firenze egyik legtapasztaltabb mesterétől tanult rajzolni, arról azonban semmit sem tudunk, hol sajátította el a kőfaragás mesterségét. Első életrajzírói, Giorgio Vasari és Ascanio Condivi csak egy bájos anekdotát említenek, miszerint a csecsemő Michelangelót egy kőfaragó felesége dajkálta, aki így az anyatejjel együtt szívta magába a mesterség alapjait. Reálisabbnak tűnik, hogy Michelangelo a Buonarrotik otthonához közel, a korszak egyik legsikeresebb szobrásza, Benedetto da Maiano műhelyében próbálkozott elsőként a márvány faragásával, s ott sajátította el a kőszobrászat alapjait.
Rajzi előképzettsége ellenére Michelangelo később elsősorban szobrászként tekintett önmagára, szobrászi megbízásokat vállalt szívesebben, és leveleit is mindig „Michelangelo scultore”-ként írta alá. Ma azonban mégsem csak a Pietà, a Dávid, a Mózes és még sok más csodálatos szobor alkotójaként gondolunk rá, hanem mindenekelőtt a Sixtus-kápolna falképeinek zseniális festőjeként. Két-három monumentális freskómegbízáson túl táblaképet azonban szinte egyáltalán nem készített. Azok a ritka darabok, amelyek mégis kikerültek az ecsetje alól, sokszor befejezetlenek maradtak, még gyakrabban elvesztek vagy elpusztultak.
Ez volt a sorsa egyetlen erotikus festményének is, amely a XVI. század közepének bonyolult háborús konfliktusai közepette született.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. őszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- A csata, ahol Napóleon hadvezéri képességei megrendültek
- Egész életét a török elleni harcra tette fel Hunyadi János
- A britek Washington elrablásával akartak fordítani a háborún
- Jeanne d’Arc küzdelmei
- Kazimierz Pułaski és a Kováts Mihály: „az amerikai lovasság atyjai”
- Ötszáz éve volt a lovagkor utolsó csatája
- Számtalan áldozatot követelt az első világháború legvéresebb ütközete
- Harc minden négyzetméterért: az Ivo Dzsima-i csata tragédiája
- Az első világháború árnyékában: Fosztogatás és rekvirálás az északkeleti hadszíntéren
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban tegnap
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai tegnap
- Batthyány Gyula koncepciós pere tegnap
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában tegnap
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége tegnap
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya tegnap
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő tegnap
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” tegnap
