Merész, ám teljes kudarcot valló katonai akcióval vette kezdetét a kubai forradalom

2020. július 26. 13:52 Múlt-kor

Korábban

A forradalom folytatódik

Az 1953. szeptember 21-étől október 6-áig tartó tárgyaláson a jogász Fidel Castro saját védelmét maga vállalta el, míg társait 24 ügyvéd védte. Castro felrótta a foglyul ejtett gerillák kivégzését a hadseregnek, a negatív visszhang miatt az ő ügyét ezután külön tárgyalták.

Öccsét, Raúlt és az akció többi vezetőjét 13 év, 20 másik résztvevőt 10 év, néhány utolsó pillanatban visszalépőt három év, míg a bizonyíthatóan fegyvert sohasem fogó szervezkedőket hét hónap börtönre ítélték.

Fidel Castró 15 évet kapott, miután tárgyalásán előadta az előzetes letartóztatásban gondosan megkomponált „A történelem majd felment engem” című beszédét, amelynek kéziratát később kicsempészték a börtönből és országszerte terjesztették.

Két évvel később, 1955-ben egy, a rabok édesanyái által indított nyilvános petíció jelentős támogatást nyert a lakosság körében, és a kubai törvényhozás végül általános amnesztiát hirdetett a támadás résztvevőinek.

A Castro-fivérek és híveik szabadulásuk után Mexikóban folytatták a szervezkedést, ahol csatlakozott hozzájuk az argentin Ernesto („Che”) Guevara is. 1956 végén a Granma nevű jacht fedélzetén tértek vissza Kubába, hogy gerillaháborúba kezdjenek a Batista-rezsim ellen.

Az egyre nagyobb országos elégedetlenségnek köszönhetően a kis létszámú gerillacsoport egyre nagyobb támogatást nyert, és harci sikereket is elért a kormányerők ellen.

Egyre tarthatatlanabb helyzetét látva Batista az 1958. december 31-éről 1959. január 1-jére virradó éjszaka folyamán a Dominikai Köztársaságba menekült, január 2-án csapatai beszüntették az ellenállást. Castro és forradalmárai 1959. január 3-án vették át a hatalmat, az ígéretes, mérsékelt kezdeti időszakot követően pedig saját diktatúrájukat építették ki, a Szovjetunió mellett elkötelezve a karibi országot.

előző oldal 3 / 3