„Már csak te hiányzol. Várunk.” – Fényképes visszaemlékezések a Don-kanyarból
2024. január 13. 10:35 Múlt-kor
Ma már csak korhadt fakeresztek és frissen felállított kopjafák emlékeztetnek a 81 évvel ezelőtti gyászos hetekre a Don-kanyar környékén. Minden magyar család gyászol egy-egy hozzátartozót. Ki egy apát, ki egy férjet, ki egy távoli rokont. Alig pár tízezren tértek haza a kétszázötvenezerből, ám akik mégis túlélték a borzalmakat, a hideget, az aknákat és az orosz géppuskák tüzét 1943. január 12. után, igazán szerencsésnek mondhatták magukat.
Forrás: Fortepan / Marics Zoltán
Korábban
Ha mostanában olyan, a Don-kanyarral kapcsolatos fotóillusztrációval találkoznának, amelyen kétpúpú teve gyalogol a végtelen orosz hómezőn, az nem csalás (és még csak nem is fotómontázs). Valódi képről van szó, amelyet egy magyar katona készített a keleti fronton visszavonuló olasz katonaságról. Marics Zoltán frontbéli kalandjait egy fényképezőgéppel örökítette meg, és élményeit bő húsz évvel ezelőtt magnóra is mondta. Ebből a memoárból idézünk most az évforduló kapcsán.
Marics Zoltán a keleti fronton 1942-ben (Fortepan / Marics Zoltán)
Marics Zoltán 1915. december 10-én született. Huszonnyolc évesen keveredett a harctéri események közepébe.
Magyar katonák a keleti fronton 1942-ben a Rába 38M Botond előtt (Fortepan / Marics Zoltán)
„Mivel rajztanár vagyok, térképrajzolónak hívtak be 1942-ben, május végén. Rendfenntartó alakulattal utaztam ki Szovjetunióba az 1. gyalogezreddel, ám nem sokkal később a gyorshadtesthez, Arhangelszkojéba kerültünk, majd onnan Kamenkába. Az oroszok lövészárka, akiknek hídfőállásuk volt az innenső oldalon, alig ötven méterre húzódott előttünk, közöttünk aknazár. Megmerevedett a front, harc alig volt. Ilyen állapotban voltunk szeptember 15-től január 12-ig. Egy esetleges orosz támadásnak semmi jelét nem észleltük. A lakossággal a katonák a létező legjobb viszonyban voltak.”
Hajigazítás a keleti fronton (Fortepan / Marics Zoltán)
Optimista levél az otthoniaknak
1942. dec. 10.
„Drága jó szüleim!
Születésnapomon nem mulaszthatom el, bogy ne gondoljak szeretettel Anyukáékra. Adja a Jó Isten, hogy minél több születésnapot élhessek meg Anyukáék örömére. Hála a Jó Istennek, egészséges vagyok, jól érzem magamat, és nagyon számolom a napokat. Körülbelül január 12-e körül indulok el innen. Huszadikán már otthon is vagyok.”
„A karácsony még csöndben telt el. Emlékszem, nem volt vakum, s mivel szenvedélyes fényképész vagyok, nem hagyhattam ki, hogy meg ne örökítsem a Szentestét. Jobb híján rakétapisztolyommal a plafonba lőttem, s míg a jelzőrakéta ontotta a fényt, addig készítettem a felvételeket a szállásunkon. Baj nem történt, mert mindennapos eset volt, hogy elcsattant egy-egy lövés, így ez sem tűnt föl senkinek.
Kétpúpú teve az orosz télben (Fortepan / Marics Zoltán)
Január 12-én éjjel lövésekre ébredtünk, s láttuk, égnek a fészerek, ahol a teherautóinkat tároltuk. Azonnal alarmírozták az egységet, de nem történt semmi. Néma csend honolt. No, reggel kaptuk a parancsot, csomagolni, aztán fel az autókra. Irány Marki, a Don-kanyar.
Az első pihenőnél gondoltam, készítek egy képet a teherautónkról és a mellette álló magyar aknavetőről. Éppen a távolságot becsültem, majd amikor fölnéztem, óriási durranást hallottam. Aknavető sehol. Az oroszok bemérték, s telibe találták. A sofőrünk repeszt kapott, azonnal meghalt. Ha én nem hajolok rá a gépre, akkor az én kobakom is lerepül.
Tömött sorokban (Fortepan / Marics Zoltán)
A mi frontszakaszunkon 13-án éjjel indultak be az oroszok. De akkor aztán nagyon. Mint a sáskák, ellepték a szemközti domboldalt. Síléccel jöttek lefelé, és csak lőttek a gitárból (davaj gitár: az orosz géppuska beceneve – A szerk.). A probléma az volt, hogy amint beértek a faluba, már nem tudtuk megkülönböztetni őket a mieinktől, mert mindenkin fehér ruha volt. Csak azt lőttük, aki gitárt markolászott.
Hóban, fagyban (Fortepan / Marics Zoltán)
Ott többé semmi ellenállásnak nem volt értelme, így menekülésre fogtuk a dolgot. Csakhogy az istennek sem akart indulni a Rába Botond teherautónk, ráadásul keveredtünk a beérkezett oroszokkal. Hatalmas káosz közepette valahogy mégis kijutottunk az országútra. Alig mentünk 60 métert, aknát kaptunk a motorba. A sofőr azonnal meghalt. Nyomban ugrottunk le a kocsiról, de még előtte ami képet csak tudtam, mind a zsebeimbe tömtem, nehogy ott maradjanak. A filmjeim tömkelege így maradt meg. Kis kerülővel eljutottunk Kamenkába, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy fedezzük a visszavonuló gyalogságot. Négy-öt kilométerenként beástuk magunkat, ott vártuk az oroszokat, s lőttünk, amíg volt mit, majd újra vissza. Közben a nép meg úgy vonult, mintha csak május elseje lenne. Észbontó volt.
...mintha a május elsejei felvonuláson lennének (Fortepan / Marics Zoltán)
Haza kevesen jutottunk. Pesten laktam, a József körúton, s az összes környékbeli barátomat hogyan hogyan nem, a Don-kanyarba vezényelték. Már csak a Fülöp Gabi hiányzott. Küldtük is neki a lapot: „Gabikám, a József körúti aranyifjak új székhelye itt van, a Don-kanyarban. Már csak te hiányzol. Várunk.” Nem sokkal később jött a levél az apjától: „Gabika is bevonult. Aknára lépett. Ha látjátok a sírját, fényképezzétek le.”
Egy önjáró löveg előtt (Fortepan / Marics Zoltán)
Elakadt teherautó (Fortepan / Marics Zoltán)
Amikor bevonultam, nem sejtettem, hogy ennyi borzalom vár rám. Azt tudtam, hogy lőni fognak, de azt mondtam, nekem is van fegyverem, majd én is lövök. Az apám Dobredónál ott volt, ő tudta, mire kísér ki. Sírt, mint egy gyerek a búcsúzáskor. »Ide hallgass apuka. Én a puskámat el nem fogom sütni, mert én nem fogok gyilkolni.« Nem is lőttem egyszer sem, csak fényképeztem. Amikor meglátták, hogy rozsdás a puskám, majdnem főbe is lőttek érte.”
Golyószaggatta harci jármű (Fortepan / Marics Zoltán)
Valahol a gyászos emlékű Don-kanyarban (Kép forrása: Fortepan/ Marics Zoltán)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- Hét borzongató horrorfilm, amit valós események ihlettek tegnap
- Egy idős hölgy látomása miatt helyezték át Sztálin holttestét tegnap
- Párhuzamosan játszott filmekben és a medencében is Bud Spencer tegnap
- A természetközeliség és az elegancia találkozott a Festeticsek balatoni birtokain tegnap
- Furcsa módon eltemetett „vámpírgyermek” sírjára bukkantak Visegrádon tegnap
- A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján tegnap
- Egy bálteremben alakították ki Budapest első moziját tegnap
- Ellenezte a hadüzenetet, mégis Tisza Istvánt kiáltották ki az első világháború felelősének tegnap
