Máig nem felejtették el az indiai határvidéken küzdő szikh ezred hőstetteit

Körbevett állás

Az ellenséges erők szeptember 12-én vették körbe Saragarhit, tudván, hogy ezzel elvágnák a kommunikációt és a csapatmozgásokat a Lockhart és a Gulisztán erődök között, valamint hogy a csapatok szétosztottsága miatt Haughton nem fog tudni erősítést küldeni. A bent lévőknek Havildar Ishar Singh őrmester parancsolt, aki sikeresen öntött lelket embereibe, hogy védjék állásukat.

A pastuk délelőtt kilenc óra körül támadást indítottak, a szikhek azonban sűrű tömegükbe belelőve mintegy 60 főnyi veszteséget okozva visszaverték ezt. A törzsi harcosok nagy része kövek mögé és a talaj mélyedéseibe bújva keresett fedezéket, kettőnek azonban sikerült a kis erődítmény falához közel érve a védők holtterébe kerülni, ahol nem látták őket és nem tudtak tüzelni rájuk. Itt zavartalanul elkezdtek ásni, hogy a falak alatt bejussanak a szikhek állásába.

Ezt követően az afgánok felgyújtották a környező száraz növényzetet, hogy annak füstje alatt közelebb merészkedhessenek. Fegyvereik tűzerejét az erődítmény fa bejárati kapujára összpontosították, amely az átgondolatlan tervezés következtében igen nagy gyenge pontot jelentett. Ezalatt a szikhek egyik jeladója, Gurmukh Singh a tükörtávíróval közölte a Gulisztán erőd felé a történteket, azonban Des Voeux őrnagy válaszait nem tudta feljegyezni – így is egyedül végezte három ember munkáját.

Saragarhi ostromának ábrázolása

A tükörtávíró használatához három emberre volt szükség: egy ember kezelte magát a tükröt, és adta le az üzenetül szolgáló jeleket, egy másik olvasta le a bejövő jeleket, és egy harmadik mindezt leírta papírra. Habár nem feltétlenül lehetetlen mindhárom dolgot egy embernek végezni, a helyzet igencsak stresszes mivoltát tekintve nem meglepő, hogy Singh nem tudott mindenre odafigyelni.

Haughton megpróbálta a Lockhart-erőd felől többször is egy csoport lövésszel elterelni a pastuk támadását a Saragarhiról, azonban az afgánok puszta száma miatt nem tudott messzire jutni anélkül, hogy bekerítés fenyegette volna őket. A szikhek ezalatt tovább tartották magukat az apró erődítményben, délre azonban egyikőjük elesett, és három puskájukat is működésképtelenné tették ellenséges lövedékek.

A csata csúcspontja délután három óra körül érkezett el, amikor a falnál lévő pastuk ásása következtében annak egyik szakasza elkezdett beomlani, és a harcosok egy utolsó kiáltással özönleni kezdtek a létrejött résen keresztül. Miközben az ellenség saját halottjain és sebesültjein átmászva igyekezett bejutni Saragarhiba, a néhány megmaradt szikh elszántan védekezett, de végül az erődítmény belsejébe kellett húzódniuk.

Visszavonulásukat a leírások szerint egy Ishar Singh nevű katona fedezte, aki ezután közelharcba bocsátkozott az ellenséggel. Egy másik szikh katona belülről eltorlaszolta az őrszoba ajtaját, és bentről folytatta a tüzelést, azonban a támadók végül felgyújtották a helyiséget, ő pedig bennégett. A jeladó, Gumurkh Singh állítólag engedélyt kért felszerelése összepakolására, mielőtt csatlakozott volna a harchoz. Az afgánok magas árat fizettek a kicsiny állás bevételéért: körülbelül 180-ra becsülték a halottak számát.

„Bátor katonák”

A sors fintora, hogy a tükörtávíró, amelynek védelmében a szikhek oly elszántan küzdöttek, lett hírnevük közvetítője is: hőstetteik részleteit előbb ilyen eszközzel közvetítették a brit ellenőrzésű területek belseje felé, majd onnan vezetékes távíróval Londonba, a Times szerkesztőségébe. A brit lap beszámolója nyomán szerte a világon elterjedt hírük. India akkori főparancsnoka, George Stuart White altábornagy kinyilvánította „csodálatát a hősiesség iránt, amelyet ezek a bátor katonák tanúsítottak.”

A Firozpurban épült gurdvára (Wikimedia Commons / RameshSharma1 / CC BY 2.0)

A britek a szikhek elszántságáról szóló történetben meglátták a lehetőséget arra, hogy még több indiait inspiráljanak a seregükhöz való csatlakozásra, így két gurdvárát (szikh templomot) is építettek emlékükre: egyet az amritszári Aranytemplom közelében, egy másikat pedig Firozpurban. A 36. szikh ezredet kitüntették a Samana-hegységben való helytállásért, és szeptember 12-ét az ezred ünnepnapjává nyilvánították.

Saragarhiról napjainkban már Nagy-Britanniában is megemlékeznek hivatalosan, ahogy egyre több elfeledett határvidéki konfliktus kap több figyelmet. 2017-ben a csata 120. évfordulója alkalmából az ország legelső első világháborús szikh emlékművének otthont adó National Memorial Arboretumban tartották az éves megemlékezést, gondolva mindazokra, akik az elfeledett határvidéken estek el.

1. Birodalmi terjeszkedés
2. Körbevett állás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Szovjetunió

• Előnytelen békét eredményezett Oroszország számára a bolsevik hatalomátvétel
• Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
• Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
• Tragikus véget ért űrutazásával rekordot állított fel Lajka kutya
• Egy idős hölgy látomása miatt helyezték át Sztálin holttestét 
• Félelmetesen közel került a világ az atomháborúhoz a kubai rakétaválság idején
• Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa